A függetlenség napja

Szaddám Huszein korábbi katonai szálláskörletének közelben, a Tigris partján a járókelő irakiak hétfőn délelőtt egy nem várt jelenségre figyelhettek fel. A többszörös szögesdróttal és betonakadályokkal védett tábor legmagasabb épületére felkúszott az iraki nemzeti lobogó. Délutánra már mindenki tudta: Irak függetlenné vált.
A szuverenitás átadására szűk körben, szerény körülmények között került sor a zöld zónának is nevezett táborban, amelytől a szögesdrót és betonakadályok mellett egy, „Ha itt belépsz, agyonlőnek” felirat is igyekezett a hívatlan vendégeket távol tartani. Irakot az amerikaiak által nemrég miniszterelnökké kinevezett korábbi CIA-alkalmazott, Ijád Allávi és az elnökké kinevezett Gázi al-Javar képviselte, míg az Egyesült Államokat a korábbi helytartó, Paul Bremer.
A hivatalos esemény mindössze húsz percig tartott, amelynek során Bremer egy két bekezdésből álló levélben tudatta az irakiakkal, hogy immár függetlenek, majd katonai helikopterrel a bagdadi repülőtérre ment, és hivatalnokaival egyetemben egy C–130-as katonai szállítógéppel hamarosan elhagyta az országot. A mintegy 160 ezer, döntő mértékben amerikaiakból álló katonaság – a most már független Irak vezetőinek kérésére – még ideiglenesen az országban maradt.
A függetlenség ilyen módon való elnyerése nem volt teljesen idegen az irakiak számára, hiszen valami hasonló már történt velük nyolc évtizeddel ezelőtt, igaz, akkor a függetlenséget nem az amerikaiaktól, hanem az angoloktól kapták. A Népszövetség 1920-ban adott mandátumot Nagy-Britanniának Irak igazgatására, azonban az akkori szóhasználattal „szélsőségesek” nevezett elemek sorozatos felkeléseket szerveztek, amelynek hatására a brit főmegbízott – a katonai veszteségek csökkenése érdekében – javasolta, hogy a hatalmat egy ideiglenes iraki kormánynak adják át. Ez némi nehézség árán (a brit titkosszolgálatnak nem volt iraki embere) meg is történt, és végül az ideiglenesség olyan jól sikerült, hogy 1921 és 1958 között Iraknak összesen 38 kormánya volt.
A függetlenség elnyerését az irakiak változó hangulatban fogadták. Igazi lelkesedést csak George Bushból és Tony Blairből váltott ki, akik épp a törökországi NATO-ülésen részt véve, boldogan ráztak kezet, amint az amerikai elnök megkapta az üzenetet: „Elnök Úr! Irak független lett. Az okmányt Bremer, iraki idő szerint 10.26-kor átadta.” Bush még ráírta a papírra: „Let Freedom Reign – A szabadság uralkodjék fölöttünk.”