A kezdeményezők a munkavállalók körében tapasztalható elégedetlenségből vezetik le létjogosultságukat, az ősz során konkurenciaképes politikai erő szintjére akarnak emelkedni, hogy azután 2005-ben induljanak az észak-rajna-vesztfáliai választáson. Ez a tartomány a múltban rendre a német szociáldemokrácia fellegvárának bizonyult. Az itt elért eredmény előrejelzést jelentene az egy évvel később megtartandó szövetségi parlamenti választásra. A „választási alternatívának” saját megítélése szerint sikerül majd túljutnia az ötszázalékos határon, és ezzel bekerülnie a Bundestagba. Az alakuló ülés tagjainak többsége szakszervezeti funkcionárius volt, részvételük újabb bizonyítékát szolgáltatta az egykor oly megingathatatlannak vélt szövetség krízisére a szociáldemokraták és a munkavállalók érdekképviseletei között. Az „elvtársak” már júniusban kizárták a pártból a fémipari szakszervezet két rebellis képviselőjét, akik természetesen jelen voltak a fővárosban lezajlott ülésen. A legutóbbi tartományi és regionális választásokon drámai vereséget szenvedett, a magát számos szakszervezet agresszív kritikájával szemben találó SPD vezetősége kezdettől fogva óva intette a lázadozókat a pártalapítástól, és kemény szankciókkal fenyegette meg őket. Heidemarie Wieczorek-Zeul szövetségi fejlesztésügyi miniszter pedig figyelmeztetett, hogy a tartós széthúzás kizárólag a konzervatív ellenzék malmára hajtja a vizet. E figyelmeztetések és fenyegetések nem hoztak eredményt, a szocik balszárnya tovább szervezkedik. A viszály árnyékában pedig csökken a szociáldemokraták népszerűsége. Egy közvélemény-kutató intézet legutóbbi jelentése szerint az SPD pillanatnyilag csak a szavazatok huszonhárom százalékára számíthatna. Ez történelmi mélypont.
Orbán Viktor és a sajátos magyar út
