Felfüggesztve

A független magyar bíróság másodfokon tíz hónapi, két évre felfüggesztett fogházbüntetésre ítélte Bencsik Andrást, a Magyar Demokrata főszerkesztőjét. Tette mindezt azért, mert Bencsik lapjában – Bertók László Attila tollából (ő volt a másodrendű vádlott; nyolc hónap fogház, két évre felfüggesztve) – az jelent meg, hogy Mécs Imre szabad demokrata képviselőnek az ötvenhatos megtorlások során tett vallomása révén négy forradalmár került bitóra. A jó hírére érzékeny Mécs honatya természetesen azonmód beperelte az újságot szerzőstül, főszerkesztőstül, mire aztán a független ítélethozók első fokon tíz hónapos, letöltendő szabadságvesztésre ítélték Bencsiket. (Ide írom a tanácsvezető bíró nevét is, Cserni Jánosnak hívják, róla valószínűleg még említést tesz a szakirodalom a jövőben, mindjárt Iustitia után.)
Ne menjünk itt most bele abba, mit csinált, vagy mit nem csinált a csokornyakkendős kisember azokban a fényt kapott, szürke években. Fölösleges és reménytelen a kutakodás. Amin viszont érdemes elmerengeni, hogy hová vezet a Cserni-féle bírókülönítmény munkássága, s mit jelenthet nekünk, újságíróknak ez a fenyegető üzenet (még a szelídített változata is). Hogy megmaradhatnak a tabutémák? Hogy vannak továbbra is titkosított ügyek, ki nem mondható gondolatok?
Ha minden marad ennyiben, szerencsésebb, ha boldogtalan Bencsik András átmegy a Magyar Horgászhoz, esetleg a Fürge Ujjak szerkesztőségébe, s ott vészeli át a kétéves felfüggesztést. Ha mégsem ezt teszi, hanem a dolgát, akár még korunk Táncsicsa is válhat belőle, a rácsok mögött ülő zsurnaliszta. Kihozzuk.