Meleg a helyzet

Melegfesztivál zajlik ezekben a napokban Budapesten. Ábrándos tekintetű, kilakkozott, kirúzsozott emberek korzóznak erre meg arra a metropolisban, némelyik rád kacsint, csókot dob feléd, aztán – ha mész, ha nem mész vele – már riszál is tovább.
Gyorsan hozzáteszem, hivatalos riszálásról van szó, a karnevál hivatalosságát pecsétes rendőri papírok igazolják. Vagyis nem valami sumák hőzöngésről van itt szó, dehogy. Ez a demonstráció a hazai melegség egyik legjelentősebb fesztiválja, ezúttal kilencedik alkalommal találkoznak a szexuális élet másképpen gondolkodói. (Jövőre jubileum.)
Érdekes, hogy a fesztiválok szervezésében állandóan a hazai tudományos liberalizmus segédkezik – igaz, most a szocialista Tabajdi Csaba mondta a megnyitóbeszédet. De ne menjünk most itt bele a pártpolitikába, nehogy még melegebb legyen a helyzet.
Ebben az egészben engem nem is a Józsi meg a Béla egymáshoz való szenvedélyes kötődése érdekel, inkább az, milyen kritériumok alapján dönt a magyar rendőrség arról, mely pártoknak, szervezeteknek, felekezeteknek, pávaköröknek ad demonstrációs lehetőséget.
Ünnepeljen a hazai melegség, odáig rendben. De miért tagadja meg ugyanezt a Lelkiismeret ’88 csoporttól? Miért nem engedélyezi a Baumag károsultjainak tüntetését a Medgyessy-villa előtt? Miért nem gyülekezhet a Tibetet Segítő Társaság a kínai nagykövetségnél? Hát az autómentes nap alkalmából szervezett kerékpáros-felvonulást miért tiltatta be az illetékes főpandúr?
A panelválaszt természetesen ismerem, régi szöveg: „A demonstráció akadályozná a közlekedést…”
A melegeké nem, főkapitány uram? Egyem a szívét…