Rodríguez Zapatero emlékezetes időpontban került hatalomra. A március 11-én a madridi pályaudvarokon végrehajtott terrortámadások után három nappal tartott választásokon győzött pártja, a PSOE, és leváltotta az addig biztos győztesnek hitt jobboldali néppártot. Zapatero még a diadal estéjén bejelentette a világpolitikában nagy változásokat okozó tervét: haladéktalanul visszavonja Irakból a spanyol csapatokat úgy, ahogy azt az ország közvéleményének többsége – mintegy nyolcvan százalék –, illetve a baloldali szavazótábor várta és követelte. 180 fokos fordulattal szövetségest váltott, és a két európai nagyhatalom – Franciaország és Németország – mellé állt, egyoldalúan, tárgyalás nélkül felmondva az addig szoros spanyol–amerikai viszonyt. Spanyolországnak ezért cserébe június 18-ig fel kellett adnia addig erős pozícióját az európai alkotmány hatalommegosztást érintő kérdésében.
A változás jegyében haladéktalanul hozzá is látott választási programjának végrehajtásához, amely ékesszólóan árulkodik arról, hogy inkább szociális jellegű elképzeléseket tartalmaz: megemelte a legalacsonyabb nyugdíjakat, illetve a minimálbéreket, létrehozta a lakásügyi minisztériumot az egyre súlyosabb lakáshelyzet rendezésére. Miniszteri biztost nevezett ki, hogy visszaszorítsa a családon belül a nők elleni erőszakot, és több lehetőséget biztosítson a nőknek a foglalkoztatáspolitikában – minisztereinek éppen a fele nő. Nagyobb figyelmet fordított az illegális bevándorlók gondjaira – számukat az El País spanyol napilap január elején több mint két és fél millióra becsülte, ebből kilencszázezer muzulmán.
Mariano Rajoy, a néppárti miniszterelnök-jelölt még az áprilisi beiktatási vitában megjósolta, hogy gyenge lesz Zapatero kisebbségi kormánya. Nagyobb veszélyt jelent a spanyol államra, hogy a baloldali miniszterelnök nem gondolta át ugyancsak meghirdetett autonómiabővítő és alkotmánymódosító programját, mert a beiktatását támogató kis nacionalista pártok minden egyes minősített többséget igénylő ügyben bejelentik fenntartásaikat. A legnagyobb fejfájást a baszkföldi helyzet okozza Zapaterónak, mert a baszk parlament még decemberben fog dönteni Ibarretxe Lehendakari úgynevezett szabad társult állami státusról szóló tervéről. Ennek értelmében a tartomány lakosai döntik el a terület sorsát, annak ellenére, hogy sem a spanyol, sem a júniusban elfogadott új európai alkotmány nem teszi lehetővé az egyoldalú döntés elismerését.
Rodríguez Zapaterónak meg kell találnia a márciusi madridi mészárlás igazi tetteseit is. De a májusban felállított parlamenti vizsgálóbizottság mintha egy helyben topogna, tagjai inkább egymásra mutogatnak, és csak növelik a feszültséget az érdemi munka helyett. Két hete a bizottság a kis pártok nyomására beidézte Aznar volt miniszterelnököt október 5-ére, hogy válaszoljon a márciusi merényletekkel kapcsolatos néhány kérdésre.
A választási eredmények mérik legmegbízhatóbban Zapatero működését: a június 13-i európai parlamenti választáson mindössze 300 ezer szavazattal múlta felül legnagyobb ellenzékét, a jobboldali néppártot. Három hónappal korábban, március 14-én még másfél millió szavazattal nyert.
Robbantásra készült az ETA. Hétszáz kilogramm robbanóanyagot talált a francia rendőrség a Baszk Haza és Szabadság (ETA) szakadár terrorszervezet vasárnap elfogott tagjainak rejtekhelyein. Az ETA politikai gépezetének évek óta keresett első számú vezetőjét, Mikel Albizu Iriartét és élettársát, Soledad Iparragirre Genetxeát vasárnap a délnyugat-franciaországi Salies de Béarnban fogta el a rendőrség. (MTI)
