Nincs sajtótitkára a gárdának, közleményt nem adnak ki – szigorúan őrzik a világ legkisebb, egyben a napokban legtöbbször emlegetett államát. Talán még az évszázados falaknál is ridegebbek a svájci önkéntesek, akiktől nem sokban marad el az egyházi államot kiszolgáló apparátus többi tagja. A média híradásai ráadásul tovább erősítik ezt a képet az emberekben.
Ennek azonban ellentmond egy, a Vatikánban dolgozó pap véleménye. Szerinte ugyanis a világon mindenhol hasonló a beléptetés a hivatalos intézményekbe, s az egyházi állam épületeibe igenis be lehet jutni, talán csak a Vatikánt körülvevő misztikus légkör miatt érzi ridegnek az ember az intézkedéseket.
Az épp a „megüresedett szék” időszakába lépő egyház (a pápai interregnum hivatalos megnevezése) idején azonban többletterhek nehezednek a miniállamban működő óriási szervezet minden egyes tagjára. Zarándokok, turisták és újságírók akarják megtudni a pápa halálával kapcsolatos információkat, az utódlás eshetőségeit, ám az óriási embertömeget nem tudja, és valószínűleg nem is akarja kiszolgálni a Vatikán. A vatikáni bürokrácia működésére mi sem jellemzőbb, hogy a világ vezető hírügynökségei már négy éve akkreditálták magukat a pápa temetésére. Az események sodrában az előre elküldött fényképes formanyomtatványoknak sincs azonban túl nagy jelentősége, s ha a sajtóiroda alkalmazottainak a munkaideje lejár, attól kezdve mindegy, hogy a bejáratnál egy közösségi lap vagy akár a BBC munkatársai kopogtatnak, bebocsátást senki sem nyer. Az iroda bejáratánál álló tisztségviselő kizárólag olaszul beszél, s csak épp az utcán akkor elhaladó fiatalok segítségével értekezhetünk vele. A jelenlévő újságírók többségét azonban mégsem izgatják az ilyesfajta akadályok, hiszen a Szent Péter tér körüli utcákon végighaladva szinte minden méteren újabb és újabb érdekességgel, információval gazdagodhat bárki, s ez jelen esetben még a hivatalos közleményeknél is fontosabb. A falak ráadásul pillanatok alatt eltűntek ember és ember között, s bár a téren az elmúlt estéken rendre százezres tömeg gyűlt öszsze, mégis úgy tűnt, mintha egy nagy család várná együtt az újabb és újabb híreket. Ennek a családnak pedig egyértelműen része
a Vatikán közössége is. A pápa környezetében dolgozó, a világ minden tájáról származó papok ugyanolyan odaadással imádkoztak a szentatyáért, mint az utca népe. Az elkövetkezendő napok eseményei pedig a falakon belül élők számára ugyanúgy újdonságot jelentenek, mint a téren. Huszonhat évvel ezelőtt hívták össze utoljára a konklávét (igaz, akkor kétszer is két hónap alatt), így akinek a szervezéssel kapcsolatos tapasztalata van, az nagyon idős. A kiszivárgott hírek szerint az egyházi állam leginkább a bíborosok kreálásának szertartását veszi alapul a pápaválasztás lebonyolítására, ehhez le kell porolni a feljegyzéseket.
A Szentszék arcai
Eduardo Martinez Somalo. A spanyol bíboros az elmúlt napokban vált ismertté világszerte, amikor bejelentette a szentatya halálhírét. Az ultrakonzervatív nézeteket valló Somalo a Vatikán camerlengója, azaz nagykamarása. Azon három ember egyike, aki a pápa halála ellenére a pozíciójában marad. Szakértők szerint az egyértelmű, hogy ő nem lesz a pápa utódja. A pápa halálának napján töltötte be 78. életévét, ám a rengeteg munka miatt képtelen volt elbúcsúzni a szentatyától. A halálos ágyhoz helyettesét küldte el.
Camillo Ruini. A pápa vikáriusa, azaz helyettese a római püspökség élén, s e pozíciója megmarad a következő egyházfő alatt is. Hagyomány szerint a római vikárius jelenti be a pápa halálhírét, ám most ez nem így történt.
Angelo Sodano. Az olasz bíboros II. János Pál pápa államtitkára, így a Vatikán miniszterelnöke. Ő volt az egyházi állam politikai vezetője, akit a szentatya szemelt ki erre a célra. Bár ez irányú munkáját elveszítette, nagyon fontos szerepet tölt be a konklávé megszervezésében, így a következő pápa megválasztásában.
Joseph Ratzinger. A bíborosok testületének jól ismert német származású dékánját sokan a pápa lehetséges utódjának tartják. A múlt szombatig ő volt a hittani kongregáció feje, amely a hitélet irányításával foglalkozott az egyházon belül. A pápával szinte minden kérdésben egyetértő, nagyon határozott „páncélbíboros” megbízatása lejártával újabb fontos feladatot kapott: rangidősként ő küldte ki a meghívókat a 117 választó bíborosnak a konklávéra – már szombaton éjfélkor.
Stanislaw Dziwisz. A lengyel származású érsek személyes titkáraként segített a pápának intézni a napi teendőket. Az egyik legbefolyásosabb főpapként számon tartott Dziwisz szinte árnyékként követte a pápát Lengyelországtól egészen az utolsó percig. Az érsek adta át az aláírásra váró dokumentumokat, sőt, hálószobájuk is csak néhány méterre volt egymástól.
