Nincs sajtótitkára a gárdának, közleményt nem adnak ki – szigorúan őrzik a világ legkisebb, egyben a napokban legtöbbször emlegetett államát. Talán még az évszázados falaknál is ridegebbek a svájci önkéntesek, akiktől nem sokban marad el az egyházi államot kiszolgáló apparátus többi tagja. A média híradásai ráadásul tovább erősítik ezt a képet az emberekben.
Ennek azonban ellentmond egy, a Vatikánban dolgozó pap véleménye. Szerinte ugyanis a világon mindenhol hasonló a beléptetés a hivatalos intézményekbe, s az egyházi állam épületeibe igenis be lehet jutni, talán csak a Vatikánt körülvevő misztikus légkör miatt érzi ridegnek az ember az intézkedéseket.
Az épp a „megüresedett szék” időszakába lépő egyház (a pápai interregnum hivatalos megnevezése) idején azonban többletterhek nehezednek a miniállamban működő óriási szervezet minden egyes tagjára. Zarándokok, turisták és újságírók akarják megtudni a pápa halálával kapcsolatos információkat, az utódlás eshetőségeit, ám az óriási embertömeget nem tudja, és valószínűleg nem is akarja kiszolgálni a Vatikán. A vatikáni bürokrácia működésére mi sem jellemzőbb, hogy a világ vezető hírügynökségei már négy éve akkreditálták magukat a pápa temetésére. Az események sodrában az előre elküldött fényképes formanyomtatványoknak sincs azonban túl nagy jelentősége, s ha a sajtóiroda alkalmazottainak a munkaideje lejár, attól kezdve mindegy, hogy a bejáratnál egy közösségi lap vagy akár a BBC munkatársai kopogtatnak, bebocsátást senki sem nyer. Az iroda bejáratánál álló tisztségviselő kizárólag olaszul beszél, s csak épp az utcán akkor elhaladó fiatalok segítségével értekezhetünk vele. A jelenlévő újságírók többségét azonban mégsem izgatják az ilyesfajta akadályok, hiszen a Szent Péter tér körüli utcákon végighaladva szinte minden méteren újabb és újabb érdekességgel, információval gazdagodhat bárki, s ez jelen esetben még a hivatalos közleményeknél is fontosabb. A falak ráadásul pillanatok alatt eltűntek ember és ember között, s bár a téren az elmúlt estéken rendre százezres tömeg gyűlt öszsze, mégis úgy tűnt, mintha egy nagy család várná együtt az újabb és újabb híreket. Ennek a családnak pedig egyértelműen része
a Vatikán közössége is. A pápa környezetében dolgozó, a világ minden tájáról származó papok ugyanolyan odaadással imádkoztak a szentatyáért, mint az utca népe. Az elkövetkezendő napok eseményei pedig a falakon belül élők számára ugyanúgy újdonságot jelentenek, mint a téren. Huszonhat évvel ezelőtt hívták össze utoljára a konklávét (igaz, akkor kétszer is két hónap alatt), így akinek a szervezéssel kapcsolatos tapasztalata van, az nagyon idős. A kiszivárgott hírek szerint az egyházi állam leginkább a bíborosok kreálásának szertartását veszi alapul a pápaválasztás lebonyolítására, ehhez le kell porolni a feljegyzéseket.
A Szentszék arcai
Eduardo Martinez Somalo
Camillo Ruini.
Joseph Ratzinger.
