Idén harmincketten vesztették életüket a Duna magyarországi szakaszán. Ez a szám kisebb, mint a 2004 hasonló periódusában felvett adat – nyilatkozta lapunknak Csobay Balázs főhadnagy, a Budapesti Rendőr-főkapitányság dunai vízi rendészetének balesetvizsgálója. Elmondta: a fürdőhelyek kijelölésének és üzemeltetésének szabályait egy kormány-, míg a szabad vizek alapvető normáit egy belügyminisztériumi rendelet foglalja össze. Ezek a jogszabályok vonatkoznak a folyókra, tavakra, holtágakra, bányatavakra, csatornákra, a természetes és a mesterséges vízképződményekre. A szabad vizeken kijelölt fürdőhelyek működtetésének szigorú feltételei vannak: először az illetékes önkormányzat jegyzője és a különféle szakhatóságok által kiadott engedély megszerzése szükséges. Ezután az üzemeltetőnek ki kell jelölnie bójával a mély víz és strandterület határait, állandó felügyeletről és a mentéshez, valamint az ellátáshoz nélkülözhetetlen eszközökről kell gondoskodnia. Mindez igen költséges, a Dunán ezért van mindössze öt kijelölt fürdőhely.
A Mosoni-, a Ráckevei-Duna-ág strandja például kedvelt és biztonságos a szakember szerint, s ugyanez vonatkozik a Szentendrei-Duna-ág szabad vízi fürdőhelyére is. A szabályosan körülhatárolt részeken lényegesen kevesebb balesetet jegyeznek fel, mint a tiltott területeken. Veszélyforrás az örvény, a hajóforgalom, vagy ha roncs van a vízben.
A vízi túrázók, a kajakosok, a kenusok, a csónakosok gyakran túlbecsülik saját erejüket, és nem készülnek fel megfelelően az útra – folytatta a főhadnagy. Kiskorúaknak és azoknak, akik nem tudnak úszni, kötelező mentőmellényt viselniük. Sokan e nélkül szállnak vízre. Igaz, a jó felszerelés drága. A lélektani felkészítés is életeket menthet, ha felborul a sportoló vagy a kiránduló járműve. A balesetvizsgáló tanácsa: maradjunk a csónak, a kenu mellett, és kapaszkodjunk bele, amíg megérkezik a segítség.
A hajózási szabályok megsértése miatt tavaly 535-en fizettek összesen 6,246 millió forint pénzbírságot. Ez az összeg ebben az évben eddig 2,85 millió forintra rúg.
A Tiszában tavaly 24-en lelték halálukat, idén eddig hatan. Többségük tiltott helyen fürdőzött – tudtuk meg Öhlbaum Zoltán alezredestől, a tiszai vízi rendészet vezetőjétől. A kapitányság a folyó hazai, 585,2 kilométernyi szakaszának rendjéért felel, valamint hozzájuk tartozik az egyre népszerűbb Tisza-tó is, amelynek felülete 127 négyzetkilométer. Az alezredes a vízi balesetek gyakori okaként az ittasságot nevezte meg. Főleg a csónakok utasai és a magukat úszóbajnoknak képzelők hiszik azt, hogy nincs abban kockázat, ha alkoholfogyasztás után nekivágnak a víznek. Azután a vészhelyzetben derül ki, hogy nem működnek normálisan a reflexek, és nem képes akkora erőfeszítésre a szervezetük, mint vélték.
A Tisza rapszodikus, gyorsan változnak a mederviszonyok. A folyó ráadásul tele van félbevágott fákkal, amelyeket elborított a víz. A rendőrök ellenőrzéskor figyelmeztetik a tilosban járókat, közlik velük, hogy miért nem szabad ott fürdőzniük vagy csónakázniuk, ahol éppen vannak. Különleges szabály a Tisza-tónál, hogy vízi jármű kísérete nélkül tilos ötszáz méteren túlra eltávolodnia a parttól a fürdőzőnek. Aki nem tud úszni, az matraccal se menjen a mély vízbe. Leeshet róla, s felhevült testtel a hidegbe pottyanva kevés esélye marad a túlélésre – hangsúlyozta az alezredes.
A 180-200 balatoni fürdőhely közül csak 60 strandon van csónakos mentőembere a Balatoni Vízi Mentő Szakszolgálatnak. Jóllehet, a Bagyó Sándor irányítása alatt álló szervezet a szezonban csaknem minden fürdőhelyre küldene kiképzett vízi mentőt, ha lenne arra állami vagy önkormányzati forrás. Idén már 30 riasztást kaptak, és búváraikat egyszer kellett bevetni egy, a víz alá került ember keresésére.
Hivatalos, BM-költségvetésből finanszírozott vízi mentést a tónál a siófoki székhelyű Balatoni Vízi Rendészeti Rendőrkapitányság végez. Madarász Zoltán alezredest, a vízi rendőrök első emberét hat őrs irányításával bízta meg Somogy rendőrfőkapitánya, így Siófoktól Füredig minden nagyobb üdülőhely hajóállomása mellett ott horgonyoznak a rendőrségi motorosok.
A Madarász- és a Bagyó-legénység, valamint a Siófoki Viharjelző Obszervatórium meteorológusai együttműködésének tulajdonítható, hogy elkésett riasztás vagy a mentésre induló hajók késlekedése miatt a Balatonnál évek óta nem volt vízi tragédia. A halálokok között elsődlegesen a fürdőzésre, a vízi sporteszközök és a strandjátékok használatára vonatkozó előírások megszegése áll. Tavaly 14-en, idén öten fulladtak a Balatonba.
A folyók a legveszélyesebbek. Az Országos Rendőr-főkapitányság statisztikája szerint 2004-ben 159 vesztették életüket hazánk vizeiben: 126 férfi és 33 nő. Közölük 120-an már betöltötték harmincadik évüket. A folyók követelték a legtöbb áldozatot: 81-et. Tavakban 24-en haltak meg, mesterséges tavakban, bányagödrökben 22-en. A mellékágakban, a holtágakban és a csatornákban huszonöt, patakokban és egyéb helyeken hét ember hunyt el.