Várat magára a turistaroham idén is, nem állnak hosszú sorok a strandi meg a hajóállomási pénztárak előtt, a korábbi években megszokottnál jóval kevesebben korzóznak esténként a legnagyobb üdülőhelyek sétálóutcáin, és minden eddiginél több az unatkozó éttermi alkalmazott. A vízibicikli-kölcsönzőket sem nagyon zavarják a gyerekes családok, a bérelhető szörfök iránt sem nagy a kereslet, és az összkomfortos vitorláskikötőkből is ritkábban úsznak ki az árbocosok.
– Nincs még csúcsszezon, lehet, hogy idén se lesz, habár a keletnémet tartományokból még megjöhetnek a Balaton-párti vendégek. Azokban ugyanis csak július közepén kezdődik a vakáció – mondja egy ismerősöm. Majd arra biztat, nézzem csak végig a tó déli parti településeit, hogy meggyőződjek: az önkormányzatok mindent megtettek a kulturált vendégvárásért. – Tiszták, virágosak az üdülőhelyek, a parkolásért egyedül Siófokon kell fizetni, a legtöbb helyen 300-400 forintért, a fővárosi fürdőjegyárak egyharmadáért egész nap strandolhat. És mégis kevés a vendég. Akik meg itt vannak, azok a szeszélyes időjárásra panaszkodnak. Június közepe óta nincs olyan hét, hogy két-három zivatar meg ne zavarná a fürdőzést.
– Öt éve még hosszú sorban várakoztak itt, két éve már négy részre vágva kérték a tejfölös, sajtos lángost, idén pedig már az egyadagos sült krumplin is hárman-négyen osztoznak a németek. Állítom, a magyaroknak jobban megy. Ők a hétvégeken nem sajnálják a jól megpakolt tejfölös, sajtos lángosért a 300 forintot, a pohár sörért vagy az üdítőért a 160-at – mondja a lellei strand egyik büfése. – Nem a Balaton drága, az emberek pénze kevés. Már csak a legkitartóbbak nyitják ki másfél-két hónapra a büféjüket.
– Az évek óta hanyatló idegenforgalom legnagyobb kárvallottjai a privát szállásadók – állítja a somogyi utazási irodák egyesületének vezetője. A siófoki Csehlán Sándor szerint csak az számíthat szobát igénylő vendégre, aki nívós körülményeket biztosít. – Az ötvenes-hatvanas évek lakberendezési ízlését tükröző nyaralóházak ma senkinek sem kellenek. De mert évek óta vendéghiány sújtja a nyaraló- vagy szobakiadókat, nincs miből megújítani a bútorzatot. Sokan már régen levették a „Zimmer Frei”-táblát a házuk kerítéséről. Akik pedig nem, azok mélyen áron alul kínálják a nyári lakot.
Persze a legújabb és legmodernebb, tóra néző apartmanokra sincs még nagy kereslet. Az egyik üdülőhely közvetlen Balaton parti körzetében 500 négyzetméteren belül csaknem 90 korszerű kis lakást kínálnak szálláshelyül. Az árak helyenként a múlt évit sem érik el. Napi tíz-tizenkétezer forintért már minden igényt kielégítő apartmant kapunk, de hat-nyolcezerért már egy kétszobás, négyágyas, összkomfortos nyaralóházba is beköltözhetünk.
Siófok korábban nagy forgalmú szállodasorán még nem teltek meg a parkolók, a Kálmán Imre sétány bazársorán viszont már nincs üres placc. Itt „kilóra árulják” a napszemüveget, a 900 forintos műanyag női táskát, a feliratos baseballsapkát és a sportcipőt. Vevő nemigen akad a virító mintával hívogató, 900 forintos egynyári strandtörölközőre sem, a kétezerötszázra tartott akciós bikinire és a négyezerért elvihető műanyag géppisztolyra. Akárcsak a különleges vágó-, szúróeszközökre, a szarvasagancs nyelű késekre, az igazihoz nagyon hasonló kardokra vagy a csontszáraz pirospaprika-füzérekre. Akárcsak Fűzfőn a főutca egyik boltja elé kirakott, több mint száz, különböző méretű és ábrázatú kerti törpére.
A buliturizmus egyik fő helyszínén, Siófok nagy strandja előtt idén is az 590 forintos gyros a sláger, az italospultnál pedig egyebek mellett 850 forintos „orgazmus- koktélt” ajánlanak a késő éjszakai vendégnek. Az üdülőövezet zöldségboltjainál kiváltképpen mellbevágóak az árak: húsz deka szőlőért 400, egy kiló narancsért 330, a sárgabarack kilójáért 830, a nektarinért pedig 570 forintot kérnek. A „kézműves olasz fagylalt” gombóconként 120 forint, de 100 forintnál olcsóbbat másutt sem mérnek.
– Nehogy megírja ezeket az árakat – figyelmeztet az egyik kisebb üdülőhely büfése. Majd kifejti, hogy amíg Siófokon 400 forintért mérnek ki tíz deka hekket, Bogláron vagy Fonyódon ugyanennyit 250-ért kap. És a sör is jóval olcsóbb a kisebb helyeken, mint a gazdag nyaralók vagy a kitömött pénztárcával érkező német, holland ifjak kedvenc üdülőhelyén, Siófokon.
A siófoki hajóállomáson várakozó taxistól megtudom: üdülési szezonban csaknem száz személyfuvarozó kisiparos keres szerencsét Siófokon. – Kevés a vendég, forgalom csak késő este van, amikor a tópart legnagyobb diszkójába tartók szállnak be a kocsiba, négyen összesen kétezerért.
Siófok egyik legrégibb belvárosi vendéglőjében, a Dánielben délelőtt tízkor két asztalnál reggeliznek. – Idén is kevés a vendég, ezért tavaly óta már csak két-két és fél hónapig tartunk nyitva – kezdi a beszélgetést a tulajdonos. – A Siófokhoz sok szállal kötődő Feleki Kamill színművész őseinek hagyományát folytatom e kerthelyiséges vendéglőben. Ők presszót és tejivót üzemeltettek itt a múlt század elején, nálam reggeltől éjfélig minden meleg étel kapható. Valamikor neves emberek is, Papp Laci és barátai is a vendégeim voltak, és a korábbi vendéglőmben felállított szorítóban rendezték meg éveken át az országos kadét ökölvívó-bajnokságokat – meséli a vendéglős. Majd szomorúan megjegyzi: néhány éve még gyakran megfordultak nála a középosztálybeli siófokiak meg az itt nyaraló fővárosiak, ám most úgy látja, az utóbbi években ők is elszegényedtek.
Három gyermekével utazik a Földvárról Tihanyba tartó hajón egy, a tanév végén elbocsátott tanárnő, aki nem titkolja: egy-egy napos balatoni kirándulásnál nem futja többre idén sem a családi költségvetésből. – Ma már a gyerekek táboroztatása is megfizethetetlen. Nem véletlen, hogy a Balaton legnagyobb gyerektáborában, a fonyódligetiben még bőven van üres hely. A horvát tengerpartot csak a tévéből ismerik a gyerekeim. Nem hiszem, hogy eljutnak majd oda. Ami pedig a Balaton fejlesztési terveit illeti, remélem, nem gondolja, hogy a magunkfajtának épülnek a luxusszállók meg a a wellnesshotelek. Azokat is kívülről látjuk majd, és a képernyőt bámulva tudjuk meg, miként nyaralnak a gazdagok.
– Balaton vagy az Adria? – kérdezem egy fiatal, gyermektelen házaspártól. – Idén a horvát tengerparton próbálkozunk, mert úgy hírlik, az sem drágább, mint a Balaton – mondja a fiatalasszony. – De a sör ott sem olcsóbb, és gondolj az üzemanyagra, a borsos sztrádadíjakra, a gépkocsi esetleges meghibásodására és az előre nem látható kiadásokra – veti közbe a férje. Majd miután elárulják, hogy elsősorban azért mennek az Adriára, mert tenger mellett még nem vakációztak, azzal köszönnek el, hogy bármilyen is lesz az adriai nyaralásuk, számukra a Balaton marad a Riviéra.
Tucatnyi állami, önkormányzati és civil turisztikai szervezet igyekszik felvázolni a Balaton jövőjét, melyek jórészt csak abban értenek egyet, hogy másként kell gondolkodni az üdülőkörzet holnapjáról és holnaputánjáról, mint eddig. Vita folyik arról is, hogy a négycsillagos luxusszállók számát kell-e gyarapítani, vagy az olcsó szálláshelyeket, jelesül a kempingeket kellene összkomfortosabbá tenni.
A Balaton Fejlesztési Tanács munkaszervezetének társadalomtudományi kutatócsoportja a közelmúltban egy kérdőívet juttatott el a Balatonnál élő, illetve a tóhoz kötődő 4800 közéleti személyiséghez, politikushoz, tudóshoz, művészhez, és azt igyekszik megtudakolni, milyen kapcsolat fűzi őket a tóhoz, és hogy az üdülőrégió jövője érdekében miként foghatnának össze azok, akik a nyarat a Balatonnál töltik. A kérdőíves balatoni elitkutatást több civil szervezet is támogatja. Azt ígérték, megszólítják mindazokat, akik szívesen segítenék eloszlatni a felhőket a napfényipar fölül.
origo.hu
Fordulat a 16 éves, gyilkossággal gyanúsított lány ügyében
