Csaknem kétszerese a budapestinek a balatoni vízdíj

Már a vízcsapért is fizetni kell a Balatonnál és a Velencei-tónál a Dunántúli Regionális Vízmű (DRV) Rt. új elszámolási rendszere alapján – dohognak a két nagy üdülőkörzet lakói. Akik érvekkel alátámasztott magyarázatot várnak arra, hogy a DRV Rt. szolgáltatási területén miként emelkedhetett 1988 óta a köbméterenkénti 3 forint 60 fillérről 325 forintra az ivóvíz, miért számláznak köbméterenként 289 forintot csatornahasználatért, valamint miért kell új költségként a vízközműrendszer fenntartásáért havi 172 forint rendelkezési díjat fizetni.

A főváros lakói 364, a kaposváriak 239, a Balatonnál élők havi 614 forintot fizetnek köbméterenként víz- és csatornadíjként, a kéttényezős díjrendszer (alapdíj plusz a havonkénti tényleges fogyasztás) bevezetése pedig havonta plusz 172 forint költséget ró a balatoniakra. Utóbbiak – az üdülőrégió 142 településének lakói – azt követően kapták fel a fejüket, hogy a környezetvédelmi és vízügyi tárca vezetőjének a múlt év végén hozott rendelete után csak az év közepén láttak napvilágot az új fogyasztói tarifák.
A tóparti lakosok elismerik ugyan, hogy a kéttényezős vízdíj bevezetéséről szóló rendelet nemcsak a siófoki székhelyű dunántúli céget, hanem a további négy állami tulajdonú regionális vízművet is érinti, és csaknem egymillió vízfogyasztót bosszant a rendelkezésre állási költségről szóló döntés, ugyanakkor nem értik, miért ilyen égbe szökően magas a balatoni vízdíjtarifa.
A Balatoni Fürdőegyesületek Szövetsége szerint a kéttényezős vízdíj megkülönbözteti a fogyasztókat, és többletbevételhez juttatja a szolgáltatót. Katus Lajos, a szövetség alelnöke a minap felháborodottan kifogásolta, hogy a DRV Rt. – megszegve korábbi ígéretét – visszamenőlegesen 14 forinttal emelte a köbméterenkénti vízdíjat, és emellett évi hatezer forint alapdíjat fizettet a fogyasztókkal. Katus Lajos szerint felháborító, hogy az évi 50 köbméter vizet fogyasztók – ebbe a körbe tartoznak a balatoni és a velencei-tavi üdülőtulajdonosok – idén már 30 ezer helyett 37 ezer forintot fizetnek, ami 21 százalékos növekedést mutat. A balatoni fürdőegyesület legutóbbi közgyűlése úgy döntött, hogy ha a víz- és csatornadíj mérséklése ügyében nem jutnak egyezségre a DRV Rt. vezetőivel, akkor a szövetség az Alkotmánybírósághoz fordul.
Füred polgármestere, Bóka István, a tóparti önkormányzatokat összefogó Balatoni Szövetség elnöke lapunknak azt mondta: a települések a kéttényezős díjrendszer bevezetésével ugyan egyetértettek, de a vízfogyasztási tarifák megállapításával nem.
Dónucz László, a Dunántúli Regionális Vízmű Rt. PR-vezetője lapunk megkeresésére elmondta: mivel az ivóvízellátással és a szennyvízelvezetéssel olyan szolgáltatást kap a fogyasztó, amely az év bármely napján bármikor igénybe vehető, a tényleges fogyasztás köbméterenkénti díja mellett indokolt a rendelkezésre állási alapdíj havonkénti megfizetése. – A többi közszolgáltatóhoz hasonlóan – függetlenül attól, hogy a fogyasztó folyamatosan vagy csak időszakosan veszi igénybe a szolgáltatást – a vízműnek az állandó és az idényfogyasztókra azonos módon kell kiróni a közműrendszer-fenntartási, hibaelhárítási és vízminőség-ellenőrzési költségeit.
Ami pedig a fővárosinál jóval magasabb fogyasztási tarifákat illeti, a DRV Rt. azzal érvel, hogy a Balatonnál az országos átlagnál jóval korszerűbb víztisztítási technológiát alkalmaznak, továbbá – miközben az egész évben történő igénybevétel miatt országos szinten 70 százalékos a vízközművek kihasználtsága – a balatoni csúcsidényre méretezett üzemeltetési rendszer kihasználtsága csak 40 százalékos.