Szem, orr, száj, arc, haj, has… – zengi kórusban a kisiskolásokból és idősebbekből álló kezdő csoport a fenyvesi tábor egyik társalgójában. Kurucz Csilla tanítónő közben széles gesztusokkal mutatja az egyes testrészeket, és mosolyogva biztat a magyar szavak helyes kiejtésére.
– A legkisebbek itt nyolc-tíz évesek, de mint látja, nagymamakorú asszonyok is iskolapadba ültek, és rendkívüli szorgalommal habzsolják a magyar kifejezéseket. A köszönésekkel kezdtük, majd a számokat és az évszakokat neveztük meg. Mivel a héten Budapestre kirándulunk, a következő feladat többek közt a falu, város, főváros, Duna, metró, Parlament, Gellért-hegy szavak megtanulása lesz – avat be a kétórás nyelvóra következő témáiba a kaposvári Lórántffy Zsuzsanna Református Általános Iskola és Gimnázium nevelője.
– Számunkra azért nagy ajándék az itt eltöltött néhány nap, mert megismerhetjük a tőlünk távol élő csángó magyarok mentalitását. Öröm látni, hogy az idősebbek miként élik újra a gyermekkorukat. És csak hallaná, hogy milyen szépen énekelnek! A magyar Himnuszt kiváltképp szívesen hallgatják és próbálják énekelni. Azt mondják, azért szép, mert nagyon szomorú – meséli a tanítónő.
– Az én csoportomban jobban beszélik a magyart, így hazánk történetével is már magyar nyelven ismerkedhetnek – kapcsolódik a beszélgetésbe Kocsis Zsuzsa, a református iskola igazgatóhelyettese. Tőle tudjuk meg, hogy a budapesti Apáczai kiadó különösen bőkezű volt a nyelvi kurzus könyvellátásában, a Nemzeti Tankönyvkiadó viszont tantárgyanként csak egy-egy könyvet adott a tábornak.
A csángó magyarok identitásának erősítésére, jelesül az anyanyelvi kultúra megőrzésére 1999-ben létrehozott Szeret-Klézse Alapítvány az első Csángóföldön bejegyzett civil szervezet. A fenyvesi táborba öt Klézse környéki településről, a Klézséhez tartozó Budából, Alexandrinából, Tyúkszerből, Somoskából és Pokolpatakból érkeztek magyar nyelvet tanulók.
– A legtöbbjük nemhogy Csángóföldet, de a lakhelyét is most hagyta el először. Hogy odahaza tanulhatják-e a magyar nyelvet? Kísérlet volt ugyan néhány iskolában magyaróra bevezetésére, ám az csak afféle politikai trükk volt. Ezeregyszáz csángóföldi diákból ma harminc-negyven tanulhatja heti három órában az anyanyelvét, a többiek iskolán kívül, így például a Szeret-Klézse Alapítvány jóvoltából ismerkedhetnek a magyar nyelvvel és kultúrával – mondja Duma András, a 110 fős csángó magyar csoport vezetője, a Szeret-Klézse Alapítvány elnöke.
– Hogyan kerültek Balatonfenyvesre?
– Nagy Csabáné, a Somogy megyei Nagyberény tiszteletes asszonya keresett fel bennünket három éve, és akkor ajánlotta fel a fenyvesi táborozás lehetőségét. Nem hittem, hogy sikerülni fog. Csak amikor átléptük a magyar határt, akkor kezdtem elhinni, hogy valóság az anyanyelvi tábor. Most itt vagyunk, és a táborvezető Bellai tiszteletes úrnak köszönhetően kiváló körülmények között tanulhatnak a mieink.
– Láthatóan éhezik a magyar szót a földijei, jóllehet odahaza időnként nyelvi zűrzavar veszi körül őket. Hány csángó magyar szerepel a hivatalos romániai statisztikában?
– A becslések szerinti 400 ezer csángó magyart a nyelvi kultúra szempontjából is megosztotta a kitaszítottság. A 250 ezer magyar katolikus csángó közül hozzávetőlegesen 110-120 ezer érti és 70-80 ezer beszéli az archaikus magyar nyelvet. A legutóbbi romániai népszámlálás hivatalos adatai szerint mindössze öt-hatezren vallották magukat magyarnak. Ugye ezt ön sem hiszi el? Más kérdés, hogy Csángóföldről sok ezer megkeseredett magyar család vándorolt el messze vidékre, igen sok fiatal próbál szerencsét külföldön. Ők lehet, hogy „kívül is maradnak”.
– A fenyvesi magyar nyelvi tábor csak csepp a tengerben. Gondolja, hogy lesz folytatása?
– Hoztak már ide, Magyarországra csángó magyarokat – elnézést a kifejezésért – mutogatni, bohóckodni. De olyan komoly, átgondolt program, mint ez a fenyvesi, nem volt még. Adná az istenünk, hogy legyen folytatása.
Jókedvű gyerekcsapathoz érkezünk a pedánsan rendben tartott tábor egyik szegletében.
– Demse Gusztáv vagyok, Somoskáról jöttem, otthon kazettáról tanulom a magyar nyelvet. A barátaim időnként kapnak magyar feliratos filmes vagy animációs kazettát, és az jár kézről kézre. Az iskolába persze nem visszük be – mondja a tizennégy éves kamasz, majd egy nálánál néhány évvel idősebb lányra mutat, hogy őt is kérdezzem.
– Magyarul Maricica, csángó nyelvjárásban Maricsika vagyok – mutatkozik be mosolyogva a tizennyolc éves lány. Odahaza Duma András alapítványi iskolájában tanulja a magyar nyelvet, és először van külföldön. Erdélyben viszont már járt, volt Kolozsvárott, Gyimesben és Szovátán. Kérdésemre, hogy mennyi költőpénzzel látták el odahaza, elmondja: az egész család összefogott, és így jött össze tizenhatezer forintja.
– Nehogy azt gondolja, hogy minden gyerek vagy felnőtt ennyivel jött. A legtöbbjük annak a háromezer forintnak örülhet csak, amit itt a táborban Bellai tiszteletes úrtól költőpénzként kapott – veszi át a szót Maricicától Duma András.
Távozóban a táborból gitárzene üti meg a fülemet. A bejárat melletti tanteremben Kaszás Gabriella németnyelv-tanár, mint mondja, gitározással kelt hangulatot a haladóknak A fejedelem dajkája című novella nyelvgyötrő dramatizálásához.
– Énekeljük el a vendégünknek a csángó himnuszt – indítványozza a fiatal tanárnő.
– „Csángó magyar, csángó magyar / Mivé lettél csángó magyar? / Ágról szakadt madár vagy te / Elvettetve, elfelejtve (…) Ma se országod, se hazád / Csak az Úristen gondol rád.”
– Jöjjön el holnap este is, akkor megláthatja az igazi népviseletünket. Nem magamutogatásnak szánjuk a csángó viseletet, hanem a vendéglátóink iránti tiszteletünk kifejezésének – mondja búcsúzóul Duma András.
*****
Szívek és pénztárcák. Összetartozunk, testvérek vagyunk, amit a december 5-i szégyenletes népszavazás után kiváltképp érzékeltetnünk kell – véli Nagy Csabáné, a Somogy megyei Nagyberény református lelkésze. A fenyvesi csángó tábort kezdeményező tiszteletes asszonytól megtudtuk: a Dunántúli Egyházkerület és személy szerint Márkus Mihály püspök nagyvonalú felajánlásának köszönhető, hogy anyanyelvi táborba jöhetett 110 csángó magyar. – A református egyháznak hétmillió forintjába kerül a tábor, és az egyházkerület vállalta a vendégek útlevelének költségét is. Amikor a Balaton déli partján élők megtudták, hogy csángó magyar vendégeink lesznek, megnyíltak a szívek és a pénztárcák. A Balatoni Hajózási Rt. badacsonyi jutalomúttal sietett a segítségünkre, Siófokról, Tabról és Nagyberényből pedig több adomány érkezett. Egy fonyódi cukrász amellett, hogy fagylaltra hívta meg a csoportot, húszezer forintot adományozott a tábornak. Nem fogja elhinni, volt, aki itt, a Balatonnál evett először fagylaltot.
origo.hu
Megfosztották mandátumától Fekete-Győr Andrást
