Címlapon

A felgyorsult eseményekkel szaladni kell, én reggeltől estig újságot olvasok, tévét nézek, rádiót hallgatok, bár a jelek szerint ez is kevés. Itt a példa, csak másnap jutottam hozzá a Napi Ász című kalendáriumhoz, amely függetlenként aposztrofálja magát. (Főképp a valóságtól.)
A hétfői ostrom másnapján a következőket olvasom a címoldalon. Közvetlenül a fejléc alatt Zalatnay Cini bűnöző tekint az olvasóra, cím: Zalatnay: Igazi férfit akarok. Tőle mindjárt balra Anettka megasztár pillant az emberre, alatta meg egy szolid felhívás fotóval: Szabadítsátok ki Fésűs Nellyt! Cini alatt centikre Paudits Béla mosolyog: Az én koromban nehéz munkacímmel. Alatta Gyurcsány miniszterelnök derül, azt mondja: Putyinnal még jóban vagyunk. Az oldal alján két alulöltözött hölgy pózol: Fogjon pasit Kiszel Tündével! (felcím: Neki mindig van) – így az egyik, a másikról – ő már teljesen pucér – viszont csak annyit tudhatunk meg, hogy Nancy: A kor nem számít. (Utóbbi a jelek szerint vagy egy hokedlin ül széttárt lábakkal, vagy egy stabil falloszon egyensúlyozik.)
Ez a „független” napilap címoldala (III. évfolyam, 256. szám). Mindeközben a magyar történelem viharos napjait éli. Akinek toll, mikrofon, kamera van a kezében, mind ott áll a vártán, amennyiben újságírónak tartja magát. Ha jobbról ír, ha balról ír – ez ebben a pillanatban szinte mellékes. Véleményt mond, tudósít, képet, hangot, nyilatkozatokat közöl egy sorsdöntő eseménysorozatról. Amelyről a hazának tudnia kell.
Itt viszont most Cini, Anettka, Béla, Nelly meg a többiek viszik a zászlót, övék a címoldal. Kell egy független napilap.