Reformok előtt a valutaalap

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) spanyol elnöke, Rodrigo Rato szerkezeti módosításokat javasolt, a nemzetközi pénzintézet 62 éves történetében először. A szingapúri éves közgyűlésen a Nemzetközi Valutaalap a Világbankkal közösen szeptember 19–20-án tanácskozik majd Törökország, Kína, Mexikó és Dél-Korea nagyobb szavazati jogának bővítéséről, amiről korábban már döntött a valutaalap igazgatótanácsa. Az IMF elnöke úgy érvelt, hogy az elmúlt évtizedek során sokat fejlődött a fent említett államok gazdasága, és a szervezetben élvezett jogaik ezzel nem állnak arányban. Az egyik nevének elhallgatását kérő forrás szerint így Mexikó jelenlegi szavazati kvótája 1,196 százalékról 1,431-re, Dél-Koreáé 0,76-ról 1,329-re, Kínáé 2,93-ról 3,65-re, Törökországé pedig 0,453-ról 0,548-ra emelkedne. Rodrigo Rato, José María Aznar egykori pénzügyminisztere még hozzátette, hogy a világ legbefolyásosabb nemzetközi szervezete 2007-ben vagy 2008-ban dönt éves közgyűlésén az általános kvótarendszer megváltoztatásáról, tehát még nem a szingapúri közgyűlésen mondják ki a végső szót. Arra az újságírói kérdésre, hogy a valutaalapban egyik legnagyobb befolyással bíró Egyesült Államok ellenzi-e ezt a változtatást, úgy felelt, hogy „Washington támogatja ezt a csomagot”. A 184 tagország még áprilisban kérte Rodrigo Ratót, hogy tegyen konkrét javaslatot a kvótarendszer átalakítására. Ez a rendszer azonban mind a mai napig nem egyezik meg az egyes országok gazdasági súlyával, mert rendszerint a nyitott gazdaságú kis államoknak kedvez, de bünteti a lendületesen fejlődő gazdaságú nagy államokat. Például a kínai gazdaság jobban teljesít, mint Belgiumé és Hollandiáé együttvéve, viszont nagyobb szavazati jogokkal rendelkeznek, mint az ázsiai nagyhatalom. Az IMF vezetőségét számosan bírálják, többek között azért, mert a kilencvenes évek végén a latin-amerikai államok többségében recesszióhoz, Argentínában – 2001 végén – pedig egyenesen a készpénzforgalom korlátozásához vezetett a pénzintézet receptjeinek alkalmazása.
Az Egyesült Államok vétójoggal élhet, szavazati ereje 17,4 százalék, utána Japán (6,2 százalék), majd Németország (6,1 százalék), Nagy-Britannia és Franciaország egyaránt 5 százalékos szavazati kvótája következik. A szavazati arány bármilyen megváltoztatásához az összes tag 85 százalékának jóváhagyása szükséges, akárcsak a vezetőség minden egyes döntéséhez. Ez az arány kifejezi a G7, vagyis a legfejlettebb ipari államok jelenlegi felállását. A Nemzetközi Valutaalap azonban szintén megérett a változásra, akárcsak a második világháború alatt és után létrehozott, úgynevezett döntéshozó szervezetek többsége: a Kereskedelmi Világszervezet és a Világbank, de még az ENSZ is. Számos gyorsan fejlődő ország szeretne bekerülni az előbbi kettőbe, például Spanyolország, hiszen tavalyi eredményei alapján megelőzte már Kanadát is – a G8 tagját, húsz évvel azután, hogy belépett az Európai Unió elődjébe, az Európai Gazdasági Közösségbe. Az Egyesült Államok ezt a tényt ismerte el, amikor Rodrigo Rato jelölését támogatta nem sokkal a madridi merényletek után. Nyár elején választották a Világbank egyik alelnökének Ana Palaciót, José María Aznar utolsó külügyminiszterét. (Spanyolország előretöréséhez kellett az iraki háborúban való részvétele is az Egyesült Államok oldalán.) Brazília már a világ 11. gazdaságának számít, és ha a valutaalap mégis az Egyesült Államok déli szomszédja mellett döntött, annak az az oka, hogy Mexikó északi területeinek gazdasága szinte összenőtt a nagyhataloméval.