Csúnya beszéd

E N C I K L O P É D I A É N E Z E R

A balatonőszödi beszéd, hát az: betalált. A rendszerváltásnál is nagyobb hatással volt lélektanilag hazánk polgáraira. Hasson akármi – engem az érdekel. A hatás, melyet Hitler beszédei keltettek, a hatás, melyet a Beatles zenéje keltett, s a hatás, melyet Gyurcsány beszéde keltett. Mi miért hat? S válik belőle felettünk való hatalom ezúton?
Hitler az erőt adta. Természetfölötti, heroikus és hisztérikus erő volt ez, korántsem hagyományos, megfontolt férfierő. Hitlerig az államférfiak mind méltóságra, lassúságra törekedtek, az indulati minőség fojtására. A mentális fordulat, amely Hitlert az egekbe emelte, lényegileg egy méltóság nélküli tekintélymodell. A méltóságos tekintélymodell az önkontroll kommunikációjával, a hitleri, méltóságtagadó tekintélymodell az önkontroll – és minden más norma – megtagadásával, az önkívület show-szerű kommunikációjával hat, hatott. Ezért élték meg lelki felszabadulásként kortársai.
A Beatles ugyancsak felszabadulásként hatott. Felszabadulás volt a militáns felnőttség és férfiasság alól – egyfajta paraszexuális forradalom, melyben nincsen nő és nincsen férfi többé, csak fiatalság van. A paraszexuális forradalom neme a fiatalság volt mint abszolút lágyság – béke és szex.
Gyurcsány őszödi beszéde ugyancsak felszabadítólag hatott, mert az indulatok elszabadulása is egyfajta felszabadulás. Ha akarjuk, ha nem, az új demokrácia történetében egyetlen politikusi beszéd sem hatott ennyire, mint épp ez – vajon miért?
A beszéd politikai aspektusait a politikai publicisztika már feltárta, elemezte, de a beszéd nyelvi aspektusaival még adós. Pedig az őszödi beszéd bizony nemcsak politikai, hanem nyelvi szempontból is alapvető jelentőségű. Az elemzők egyelőre ott tartanak, hogy ez trágár, ocsmány beszéd volt, s a politikusok nyilván máshol nem tarthatnak, mint a felháborodásnál, a tiltakozásnál, nahát, a bácsi csúnyán beszélt. Nos, a helyzet ennél sokkalta rosszabb. Az őszödi beszéd frenetikus, hiszterizáló hatása nem kis részt épp a beszélt magyar nyelvvel való szembesülés traumájából fakadt. Karinthy szerint „így írtok ti”. Gyurcsány Ferenc megmutatta: így beszéltek ti. Lehet, hogy te nem így beszélsz. Lehet, hogy én nem így beszélek. De ti azért így beszéltek. És ők így beszélnek.
Az őszödi beszéd minden Grétsy László- és Lőrincze Lajos-féle nyelvbarát szózatnál jobban megmutatta, hogy milyen is a beszélt magyar nyelv közállapota. Tabudöntés volt a legfelsőbb szinten úgy beszélni, ahogy a többség beszél. Ha valamire jó az őszödi beszéd, hát arra mindenképpen, hogy tudomásul vegyük azt a valóságshow-t, amely napi huszonnégy órában folyik, nem a televíziós csatornákból, hanem a saját szánkból.
Nyelvi ellenforradalom zajlik. Ennek lényege, hogy a trágárságok és ocsmányságok kiszabadultak eredeti kontextusukból, és új jelentéstartalomra szert téve a nyelv mesterséges színezékévé váltak.
Egy lány, ha beleunt a helyzetbe, a következőképp sóhajt: „A fa…om kivan ezzel az egésszel” – pedig hát tudvalevőleg olyanja neki nincs. A mondatnak azonban ahhoz nincs is köze. Bevett, polgárjogot nyert kifejezés ez, akárcsak a „kurva” mint a „nagyon” szó szinonimája. Ma már irodalom szakos egyetemisták is úgy méltatják egymás teljesítményét, avagy az általuk látott művészfilmet, hogy „kurva jó”.
A „b. meg” is teljes mértékben független immár a nemi vonatkozástól, kopulációhoz, közösüléshez, nemzéshez, bagzáshoz, ivarzáshoz, kettyintéshez, kamatyoláshoz, párosodáshoz, toszáshoz semmi köze – legtöbbször puszta jelentőségfokozó adalék gyanánt szolgál: „Na és akkor odajött hozzám egy fickó, b. meg, a Józsi.” A beszélő úgy érzi, hogy az adalékanyaggal jobban csúszik, többet jelent a mondat, mintha szimplán csak azt mondaná: „Na és akkor odajött hozzám egy fickó, a Józsi.” A „b. meg” ugyanazt a lelki szerepet tölti be, mint az „ilyen” szó aluljárói süteménykéréskor. „Kérek egy ilyen piskótatekercset.” Az „ilyen” szó ebben az esetben a „kérek egy piskótatekercset” mondat vállalhatatlanul kemény határozottságát oldja spirituális lágyjel gyanánt. A „b. meg” olykor fenyegető nyomaték is lehet. Ide figyelj, b. meg, ha még egyszer hozzáérsz a feleségemhez, akkor… – de itt is segédige, segédeszköz. Nem a fenyegetés maga, csak aláhúzni hivatott a fenyegetést.
A vazze típusú nyelvi ellenforradalom immár morális imperativusokkal nem megzabolázható, hisz épp az a nagy poén benne, hogy a hagyományosan csúnyának vélt szavak erkölcsileg semleges, mondhatni megkérdőjelezhetetlen kontextusokba kerültek. Az őszödi beszéd hatása mindazonáltal arra utal, hogy valahol azért a nyelvi érzékenységünk csak megmaradt. Hiába beszél a munkahelyen, a téren, egymás közt és szinte mindenhol mindenki csúnyán, szakrális körülmények közt azért a nyelvérzék még mindig megsúgja, hogy mit szabad és mit nem, hogy mi csúnya és mi szép. Ha viszont az érzékünk megmaradt, akkor a közbeszéd csúnya gyakorlásában bizony a legkevésbé se néma cinkosok vagyunk mindannyian.