Lesz-e megfizethető és biztonságos húsunk?

Az állatjóléttel kapcsolatos érzelmileg túlfűtött viták, fűszerezve az irreális, és az állatoknak semmiféle jóléti többletet nem adó elvárásokkal, oda vezethetnek, hogy leépül az uniós állattenyésztés – hívják fel a figyelmet az európai húságazat szereplői. Egyben megpróbálják a laikusok számára is közelebb hozni az állatjólétet mint témát.

Állatjólét a sertéstelepen Fotó: GODONG Forrás: GODONG

Az állatjólét folyamatosan kiemelt helyet foglal el az Európai Unió szakpolitikai napirendjében és visszatérő téma a brüsszeli vitákban, de a körülötte kialakult viták gyakran érzelmileg túlfűtöttek. Ennek következtében az állatjóléttel kapcsolatos komplex kérdések könnyen leegyszerűsített, hatásvadász szlogenekké redukálódhatnak. Az állatjólét valódi mélységének megértéséhez az unióban tevékenykedő, az állattenyésztési termékpálya szereplőiből álló elnevezésű csoport olyan, gyakran figyelmen kívül hagyott tényeket gyűjtött össze, amelyek segítenek szemléltetni az állatjólét valódi sokrétű természetét.

A baromfiszektorban folyamatosan kiemelt téma az állatjólét (Fotó: Anadolu/Ozgen Besli)

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) honlapja által idézett írás szerint ilyen például az, hogy 

Európában vannak a világ legmagasabb állatjóléti normái.

Ma az Európai Unióban már a világ legfejlettebb állatjóléti előírásai vannak érvényben. Az első, a haszonállatok védelméről szóló európai szabályozások még az 1970-es évekre nyúlnak vissza, érvényben vannak az állatok szállítás közbeni és vágás alatti védelmére vonatkozó szabályozások, valamint bizonyos fajokra – például sertésekre és tojótyúkokra és egyes korcsoportokra minimumkövetelményeket is meghatároznak. E szabályok közzététele óta az európai gazdák gyakran már előre felkészültek a közelgő szabályozási változásokra és innovatív módszerekkel javították állataik gondozását és védelmét.

Gazdasági érdek az állatjólét

Az uniós hússzektorban dolgozók szerint az állatjólét és a gazdasági fenntarthatóság összefüggenek egymással, és az állatok jó egészségi állapotának biztosítása minden gazda érdeke, már csak azért is, mert 

a jól gondozott állatok hatékonyabban állítanak elő jobb minőségű termékeket.

Az is gyakorlati tapasztalat, hogy a közhiedelemmel ellentétben a kisebb gazdaságméret nem jelent automatikusan jobb állatjólétet. Egyes esetekben azért sem, mert a kisebb gazdálkodóknak nincs elegendő forrásuk a létesítményeik fejlesztéséhez. A magasabb szintű normáknak megfelelés komoly pénzügyi és humán erőforrásokat igényel, ezek pedig túlzott terhet jelenthetnek a kistermelők számára. Ez oda vezethet, hogy egyes kisgazdaságok felhagynak tevékenységükkel, ami a vidéki közösségeket támogató gazdaságok, illetve a munkahelyek számának csökkenését eredményezi.

Bizonytalanságot okoz az állatjóléti jogszabályok felülvizsgálatával kapcsolatban, hogy még nem ismert a támogatásokra vonatkozó konkrét intézkedési keretet. Ezért nem könnyű megbecsülni, hogy a költségek milyen mértékben hárulnak át a termelőkre és a fogyasztókra. A tanulmányok által mutatott eredmények azonban egyértelműek:

lehetetlen elkerülni a fogyasztói árak emelkedését, ha a költségeket kizárólag a gazdákra terhelik át.

Azt is negatívumként róják fel, hogy jelenleg nincs harmonizált, egységes európai állatjóléti címkézés. Egy európai állatjóléti címke részben kompenzálhatná a gazdák erőfeszítéseit és megnövekedett termelési költségeit azáltal, hogy prémium értéket adna termékeik árához. Ennek a címkének egyértelműen különbséget kell tennie az európai és az importált termékek között, hogy megerősítse a magas európai 

• állatjóléti,
• élelmiszer-biztonsági és
• munkavállalói 

jogi normákat.

Higgadtabb vitára van szükség

Az Európai Állattenyésztés Hangja szerint az is tény, hogy a tenyésztési stratégiák szintén támogatják az állatjólét javítását. Az állatok olyan különféle tulajdonságra való tenyésztése, mint a robusztusság, a termékenység, a hosszú hasznos élettartam, a betegségekkel szembeni ellenálló-képesség és a pozitív viselkedési minták, javítja a gazdasági haszonállatok jólétét – még a halakét is. 

Az állatjóléti reform komoly hatással van az állattenyésztésre, következményei pedig egy teljes gazdálkodói generációt érintenek. 

Ezért fontos, hogy kiegyensúlyozott szakpolitikai döntések szülessenek, olyanok, amelyek összeegyeztethetők mind az állatjóléttel, mind pedig az EU termelési kapacitásának megőrzésével és a vidéki térségek életképességének fenntartásával egyaránt. 

Csak az ágazatban tevékenykedő szereplők bevonásával tudnak az európai intézmények olyan szakpolitikákat megvalósítani, amelyek mentesek az alaptalan érzelmi feltételezésektől és a legújabb technológiai és tudományos fejleményekre támaszkodnak. Eljött az ideje a nyílt párbeszédnek, hogy ott, ahol szükséges, megvalósítható és fenntartható változásokat tudjunk biztosítani.