Lesz-e megfizethető és biztonságos húsunk?

Az állatjóléttel kapcsolatos érzelmileg túlfűtött viták, fűszerezve az irreális, és az állatoknak semmiféle jóléti többletet nem adó elvárásokkal, oda vezethetnek, hogy leépül az uniós állattenyésztés – hívják fel a figyelmet az európai húságazat szereplői. Egyben megpróbálják a laikusok számára is közelebb hozni az állatjólétet mint témát.

Állatjólét a sertéstelepen Fotó: GODONG Forrás: GODONG

Bizonytalanságot okoz az állatjóléti jogszabályok felülvizsgálatával kapcsolatban, hogy még nem ismert a támogatásokra vonatkozó konkrét intézkedési keretet. Ezért nem könnyű megbecsülni, hogy a költségek milyen mértékben hárulnak át a termelőkre és a fogyasztókra. A tanulmányok által mutatott eredmények azonban egyértelműek:

lehetetlen elkerülni a fogyasztói árak emelkedését, ha a költségeket kizárólag a gazdákra terhelik át.

Azt is negatívumként róják fel, hogy jelenleg nincs harmonizált, egységes európai állatjóléti címkézés. Egy európai állatjóléti címke részben kompenzálhatná a gazdák erőfeszítéseit és megnövekedett termelési költségeit azáltal, hogy prémium értéket adna termékeik árához. Ennek a címkének egyértelműen különbséget kell tennie az európai és az importált termékek között, hogy megerősítse a magas európai 

• állatjóléti,
• élelmiszer-biztonsági és
• munkavállalói 

jogi normákat.

Higgadtabb vitára van szükség

Az Európai Állattenyésztés Hangja szerint az is tény, hogy a tenyésztési stratégiák szintén támogatják az állatjólét javítását. Az állatok olyan különféle tulajdonságra való tenyésztése, mint a robusztusság, a termékenység, a hosszú hasznos élettartam, a betegségekkel szembeni ellenálló-képesség és a pozitív viselkedési minták, javítja a gazdasági haszonállatok jólétét – még a halakét is. 

Az állatjóléti reform komoly hatással van az állattenyésztésre, következményei pedig egy teljes gazdálkodói generációt érintenek. 

Ezért fontos, hogy kiegyensúlyozott szakpolitikai döntések szülessenek, olyanok, amelyek összeegyeztethetők mind az állatjóléttel, mind pedig az EU termelési kapacitásának megőrzésével és a vidéki térségek életképességének fenntartásával egyaránt. 

Csak az ágazatban tevékenykedő szereplők bevonásával tudnak az európai intézmények olyan szakpolitikákat megvalósítani, amelyek mentesek az alaptalan érzelmi feltételezésektől és a legújabb technológiai és tudományos fejleményekre támaszkodnak. Eljött az ideje a nyílt párbeszédnek, hogy ott, ahol szükséges, megvalósítható és fenntartható változásokat tudjunk biztosítani.