Az amerikai távollétnek az volt az egyik „kisebbik” kiváltó oka, hogy a 2003-ban tartott díszszemlén az akkor még ellenzéki vezér nem volt hajlandó megadni a tiszteletet az előtte elvonuló amerikai zászlónak Bush iraki háborúja és az abban vállalt spanyol részvétel miatt. A másik ok nyomósabb: José Luís Rodríguez Zapatero a 2004. március közepén tartott általános választásokon aratott győzelme estéjén bejelentette, hogy kivonja a spanyol csapatokat Irakból. Bush azóta nem volt hajlandó érdemben tárgyalni vele, csak közvetítők útján. Attól kezdve Bush – és Zapatero elődje, José María Aznar – csak úgy emlegette a kormányfőt és Spanyolországot, mint megbízhatatlan szövetségest.
Az új spanyol kormányfő a madridi merényletek után ráadásul súlyos belpolitikai helyzetben vette át az országot. Még saját szavazótáborának egy része sem jósolt neki többet kétéves kormányzásnál. Megbukott elődje, José María Aznar az atlanti kapcsolatokat részesítette előnyben, míg Zapatero eleinte az európai – elsősorban a spanyolok 1986-os Európai Gazdasági Közösséghez való csatlakozását támogató német-francia – kötődéseket hangsúlyozta, bár az új kormányfő már beiktatási beszédében jelezte, amit lehet, átvesz az előző kormány politikájából. Ahogy romlott az Egyesült Államok pozíciója Irakban és a Közép-Keleten – akárcsak Latin-Amerikában –, úgy közeledtek egymáshoz a két ország érdekei. A baloldali kormányfőnek egyébként feltett szándéka volt, hogy kitartóan keresi az amerikai–spanyol kapcsolatok helyreállításának lehetőségét, hiszen a szuperhatalom Franciaország mögött a félszigetállam második legnagyobb külföldi befektetője, Latin-Amerikában Spanyolország pedig éppen az USA mögött a második legnagyobb külföldi befektető. Az amerikai jóindulat visszaszerzése belpolitikai hasznot is hoz: a szocialisták ezzel a feltétlen Amerika-barát jobboldali néppárt egyik legfőbb érvét semlegesíthetik, ha sikerrel járnak. Amerika-ellenesség miatt tehát a jobboldal nem támadhatja a baloldali kormányt, ahogy a terrorizmusellenes küzdelem ürügyén sem.
Zapaterónak eddig nem sikerült érdemben tárgyalnia Bushsal, főleg közvetítők útján intézték a két ország közötti ügyeket. A spanyol kormány négy minisztere többször tárgyalt az amerikai elnökkel, majd a király és fia, Fülöp trónörökös is kereste a két politikus közötti érdemi találkozó minél előbbi lehetőségét. A hispán napon az amerikai jelenlét biztató jel Zapatero számára. A spanyol védelmi miniszter legutóbbi látogatása kollégájánál arra utal, hogy Bush második ciklusa előtt talán mégis sor kerül egy barátságos légkörű találkozóra az amerikai elnökkel. Az Egyesült Államokhoz való közeledésnek azonban vannak kockázatai, amit Madridban nyilván nem tévesztenek szem elől, hiszen biztos okultak a két és fél évvel ezelőtti véres pályaudvari merényletekből. A spanyol kormányfő diplomáciájának azt a nehéz feladatot kell megoldania, hogy megtalálja az egyensúlyt az Egyesült Államok barátsága és a mozlim világhoz fűződő kapcsolatai között – több arab államból földgázt, nyersolajat is vásárol.

Itt van Orbán Viktor sistergő válasza a hungarofób Manfred Webernek