Lemaradási pályán

Hímzés a terítőn: a költségvetés tegnapi végszavazása nagyjából ennyivel ér fel. Egy technikai voksolás, amely nem oszt, nem szoroz. A jövő évi büdzsé sarokszámai tudniillik már hetek óta ismertek, és az elmúlt napok során megszavazott indítványok sem változtatnak a lényegen, miszerint a 2007-es büdzsé tulajdonképpen az ára az elmúlt évek helytelen gazdaságpolitikájának, no és a kormányzat ez évi, nyakló nélküli osztogatásának. Amiben a szakértők nem értenek egyet, az a hiány sikeres csökkentésének lehetséges módja. Hiszen az alapkérdés konkrétan az, mire jusson kevesebb a büdzséből a korábbiakhoz képest, illetve hogy kiktől és milyen úton próbáljon meg többletbevételre szert tenni az állam.
Felelősségvállalás vagy sarcolás? Miközben a kormányzat a felelősség költségvetésének aposztrofálta az előterjesztést, addig az ellenzék leginkább a lakosság megsarcolását és a magyar gazdaság zsugorítását emlegeti a jövő évi büdzsé kapcsán. Holott másról is szólhatnának a számok. Például a hivatalos magyarázat lehetne az: a jövő évi és az azt követő évek költségvetései szóljanak arról, hogy Magyarország gazdasága, ezen belül a költségvetés hiánya hogyan teljesítse az Európai Unió elvárásait. Másodsorban arról, hogy megvalósulnak-e a kormány által meghirdetett reformok. Sajnos utóbbira egyértelmű nem a válasz, hiszen a társadalmat érintő kiemelkedően fontos kérdésekben nem kérte ki a kabinet a polgárok véleményét. Hogy miről? A többi között arról, hogy lesz-e – mindenki-nek (!) elérhető módon – színvonalas egészségügy, esetleg a piacgazdaság igényeihez alkalmazkodó oktatási struktúra. Mi az állami elképzelés – feltéve, ha van ilyen – a foglalkoztatási szint növeléséről, illetve van-e terv a hazai kisvállalkozások feltőkésítéséről. Továbbá: kivonulnak-e vagy sem a multinacionális vállalatok Magyarországról. Vagyis mit tesz a kormány az amúgy erősen megtépázott versenyképesség érdekében, no és meddig marad ez az elképesztően nagy és magas hazai adóteher. És így tovább. Amit az előbb fejtegettünk, az a kategória, ami a reform címszó alatt futhatna, az összes többire inkább a visszafogás-megszorítás illik. Bármilyen meglepő: azt még a kormánypárti politikusok is elismerik, hogy bizony a reformokat alaposan összemosták a megszorításokkal.
Amennyiben pedig azt vizsgáljuk, hogy mi is vár ránk jövőre – immár a törvény erejénél fogva –, csak arra a következtetésre juthatunk: az államháztartási hiány csökkentése érdekében a kormány bizony mindent beáldoz. Tegyük hozzá, helyénvaló lenne a bődületes deficit erőteljes mérséklése, ám más technikákkal. A jelenlegi módszerek ugyanis eléggé egyhangúak, ráadásul leterhelik a társadalmat. Hiszen a bevételi oldal felpörgetése a „szent”, túlnyomórészt adóemelés és az infláció állami serkentése révén. Eközben a kormányzat nem spórol a kiadási oldalon, vagyis nagyjából annyit költ ismét, amit továbbra sem tud megtermelni. Ami tényleg meglepő: minimális az eltérés. Gyurcsány Ferenc a felelősség költségvetésének nevezett előterjesztés kapcsán külön kiemelte: jövőre kevesebbet költenek majd az állam működésére, vagyis az idei 2200 milliárd forint helyett cirka 1900 milliárd forintot. Ezt az áldozatot!
Ugyanakkor – ezt tényszerűen kell megállapítanunk – jut a sarcból mindenkinek. Mint azt említettük, elsősorban a megemelt adó- és illeték-előirányzatok révén. Feltűnő persze az is, hogy – a szakmai szempontok alapján is legfeljebb kettes alá osztályzattal bíró – konvergenciaprogram meglehetősen rátelepedett a törvényre. Olyannyira, hogy a győztes, vagyis a pénzügyi szemlélettel készült előterjesztés mindent elvisz, pedig a konvergenciaprogram lemaradást, romló versenyképességet eredményez. A probléma természetesen az, hogy a hiánycsökkentés oltárán nagyjából lőttek az erőteljes gazdasági növekedésnek és a munkanélküliség mérséklésének is. Ráadásul hiába emelkednek az adóterhek, ha az adózói bázis kiszélesítése 2007-ben sem történik meg. Nagyon leegyszerűsítve: a tízmilliós lélekszámú országból alig négymilliónyian adóznak, és ez így lesz jövőre is – jobb esetben.
Nem győzzük hangsúlyozni: derék dolog, hogy négy és fél esztendő elhibázott gazdaságpolitikája után végre csökken a hiány, ám a törvényjavaslat indoklásából kimaradt, hogy a jövő évi deficitmérséklésnek milyen hatásai is lesznek. Vagyis az, hogy mivel is számolhatunk a gazdasági helyzet romlása kapcsán, és milyen folyamatok indulhatnak be. Nos, a gazdaságkutatók prognózisai szerint csaknem a felére mérséklődik jövőre a gazdasági növekedés, nő a munkanélküliség, a mostani duplájára nő az infláció és nem sikerül megállítani az államadósság duzzadását sem, sőt. Eközben csökken a fizetések értéke, és visszaesik a belső fogyasztás.
Ám a legnagyobb gondot talán az jelenti, hogy a térség többi államához képest lemaradási pályára kerülünk: miközben a kelet-közép-európai régió összes tagállama kétszer olyan gyorsul bővül, mint hazánk gazdasága, addig itthon nem tudni, ráállunk-e majd (és mikor) a fenntartható növekedési ütemre. Az erőteljes lassulást egy sor nemzetgazdasági ágazat érezni fogja: például az építőipar, a szolgáltatószektor vagy éppen az idegenforgalom. Eközben ismét politikai viták kereszttüzébe került az agrártámogatási rendszer: a központi költségvetés mindössze 145 milliárdot szán a mezőgazdaságra. És az előrejelzések alapján véget ér a magyarországi bankszektor aranykora is. Utóbbi nagy valószínűséggel így lesz, jóstehetség nélkül borítékolható, hogy csökkenni fog a lakosság hitelkereslet iránti kedve. Amúgy jól jelzi az állami költségvetés megítélését, hogy az összes mértékadó gazdaságkutató-intézet mellett már az ismert szakértők is fanyalognak.
Amit mindenki érezni fog: a hazai életszínvonal a megszorító költségvetés, az infláció felpörgése miatt jövőre számottevően és biztosan romlik majd. A legoptimistább elemzők is 4–6 százalékosra teszik a reálbérek csökkenését, ami lényegében azt jelenti, hogy fizetésünk ennyivel kevesebbet ér 2007-ben. A nyugdíjasok helyzete amiatt is rosszabbodik, mert a várható hatszázalékos inflációt nem éri el a tervezett nyugdíjemelések mértéke: az átlagosan négyszázalékos lesz.
Összegzésként tehát megállapíthatjuk: a hiány sikeres csökkentésének módjában a kormányzat nem jeleskedett, amit a következő évben társadalmi elégedetlenség is követhet. A helyzet nagyon rossz, utolsók vagyunk a régiós összevetésben, és még jobban le fogunk maradni, ha minden a dolgok jelenlegi állása szerint alakul. Hiszen nincs valódi program ma Magyarországon. A költségvetésre rátelepülő konvergenciaprogramon úgy lehetne javítani, ha készülne helyette egy új. Mert a jelenlegi nem vezet el az euróhoz, nem segíti a gazdaságot, és a felrajzolt pályán azt sem látni, mitől csökkenne az infláció. Kellenek a reformok, de nem lehet reformokat csinálni politikai konszenzus nélkül. A jövő évi költségvetés tehát növeli a munkanélküliséget, felpörgeti az inflációt, duzzasztja az államadósságot, leértékeli a fizetéseket és intézményi struktúrákat dönt romba. Alighanem új fejezet kezdődik el vele a magyar politikában.
Nagyon fog fájni.