Májkrém

Június 1. Délután elértük a Ririba folyót. Fojtogató, párás hőség, moszkitók ezrei. A folyó vonalát követve haladtunk tovább. A Lolome-hegy lábánál tartott rövid pihenőt kihasználva még egyszer átkutattam a hátizsákomat. Most már biztos, hogy eltűnt az utolsó sertésmájkonzervem. Vagy inkább lába kelt! Doktor Fejősnek jelentettem, hogy tolvaj jár közöttünk! Megkért, hogy egyelőre tartsuk titokban, ne veszélyeztessük az expedíció sikerét.
Június 3. Kora reggeltől a Riribát szegélyező löszmagaslaton meneteltünk. Délben trópusi eső zúdult le, utána még melegebb lett. Doktor Tekeres rosszul lett, kényszerpihenőt kellett tartani. Eszembe jutott, hogy odahaza drága édesanyám is kánikulában kutyagolt el a boltba, és a vékony kis madárkezével cipelte nekem a húsz darab sertésmájkonzervet. Tizenkilencet jóízűen megettem, a huszadikat pedig ellopta valamelyik enyveskezű szemétláda!
Június 4. Egész nap meneteltünk. Alkonyat előtt pillantottuk meg az Eregero tavat. A túloldalán hatalmas sötétzöld vonal: ott kezdődik a Makongo dzsungel (kikuju nyelven félszemű édesapát jelent!). Doktor Tatai tojásokat gyűjtött, nagy halom rántotta készült, mindenki kedvére lakmározott, csak én nem. Félrehúzódtam, és májkrémes kenyérről álmodoztam.
Június 5. Felállítottuk a laboratóriumot. Doktor Paksi és doktor Mogyoró elemezték az Eregero vizét. Doktor Fejős a parti mocsárban fogott egy kenyai futó cincért (Toxotus cursor), tüskés lábait, valamint rágószervét szakszerűen preparálta. Közben átkutattam doktor Tatai és doktor Mogyoró holmiját. Semmi eredmény. Holnap hajnalban indulunk tovább.
Június 6. Egész nap szakadt az eső. A sátrakat a Makongo komor lombfala előtt vertük fel. Éjszaka sakálordításra ébredtünk. Vita alakult ki, hogy milyen húst kedvel a sakál? Az egyébként szófukar doktor Balla szerint a belsőségeket szereti, először mindig a májat tépi ki. Miért mondta? Tudat alatti elszólás? Lehet, hogy megvan a tettes?
Június 7. Nehezen haladunk előre a Makongo sűrűjében. Olyan vastag a pára, hogy doktor Fejős térképe bepenészedett a táskába. A vizünk vészesen fogy, estig el kell érnünk a Kanoe forrást. Doktor Paksi belázasodott, félrebeszél. Doktor Mogyorót mérges tüske szúrta meg, a teste elkékült, visítva vakaródzik. Vállaltam, hogy cipelem a málhájukat, közben persze átkutattam, de a konzerv sehol! Alkonyat előtt értük el a Kanoe forrást. Éppen elefántcsorda tartotta megszállva. Miután elmentek, ruhástól vetettünk a vízbe magunkat.
Június 8. Nem bontottunk tábort. Doktor Tekeres a forrás feletti dombon talajmintát gyűjtött, közben fogott egy varacskosfejű gyíkot (Conolophus subcristatus). Doktor Fejős azonnal nekilátott a gyík fogazatát tanulmányozni, azonban a hüllő csúnyán megharapta. Az arca feldagadt, izomzata megmerevedett, görcsoldó injekciót kapott. Már hárman fekszenek betegen. Doktor Paksi és doktor Mogyoró állapota nem javult. Átkutattam doktor Fejős holmiját, de nála sincs a májkrémkonzervem.
Június 9. Borongós, szeles nap, baljós előjelek. Miközben doktor Balla a dolgát végezve a tábor mögötti bokrokban guggolt, megmarta egy zöld mamba. Beadtuk az ellenmérget, de annyira legyengült, hogy beszélni sem képes. A holmija negatív! Doktor Tekeres vadászni ment, én és doktor Tatai elindultunk, hogy a Mugurin vízmosásban fotókat készítsünk a most virágzó tigrispuszpángról. Doktor Tatai azonban leguánfészekbe lépett és csúnyán eltörte a bokáját. A hátamon cipeltem vissza. Az ő holmija is negatív! Már csak én vagyok egészséges és doktor Tekeres, de ő estig nem jött meg a vadászatból.
Június 10. Egész éjszaka vártam doktor Tekerest. Eltévedt? Még a legrosszabbra is gondoltam, ugyanis délután közeli oroszlánbőgésre lettem figyelmes. Fogtam a naplómat, a távcsövemet és a biztonság kedvéért felmásztam egy olajpálmára, legalább a környéket is szemmel tudom tartani. Ahogy kinyitom a távcsőtokot, hát ott lapul benne a sertésmájkrém-konzerv! Háromszoros hurrá! Mindjárt eszembe jutott, hogy én rejtettem oda! Az arcomhoz szorítottam, dédelgettem, beszéltem hozzá! A pálma alatt egy oroszláncsalád heverészik, nézegetnek ide fel, mintha velem örülnének. Tényleg igaz: minden jó, ha a vége jó!