Ekkor már elég volt a képviselők egyszerű szavazattöbbsége is a hivatalban levő spanyol szocialista miniszterelnök újraválasztásához. A szavazást megelőző vita azonban nem kis meglepetést hozott, ugyanis Mariano Rajoy, az ellenzéki spanyol Néppárt elnöke a jelek szerint hajlandó elfogadni a spanyol szocialista kormányfő ajánlatát egy nagykoalícióra. A spanyol lapok elemzőinek azonnal feltűnt, hogy mindkét pártelnök egybehangzóan fogalmazott második beiktatási beszédében az ország egységét érintő kérdésekben, vagyis a terrorizmus, az autonómiák és az igazságszolgáltatási reform ügyében. Ez azt jelenti, hogy a két nagy párt – a 350 tagú alsóházban összesen 323 képviselővel – a nemzeti egység érdekeire hivatkozva sürgette a közös megegyezést. Az egy hónappal ezelőtti választások eredményeképpen a győztes szocialistáknak mindenképpen koalíciót kellett kötniük legalább egy parlamenti párttal, és először a két mérsékelt nacionalista – a baszk és a katalán – pártnak ajánlotta fel ezt a lehetőséget, ám egyikük sem kapott az alkalmon.
Zapatero ezért tette meg ezt az első lépést a Néppárt felé, hiszen kisebbségi kormánnyal nem húzhat ki még négy évet: az Egyesült Államokból begyűrűző jelzáloghitel-válság már érezteti hatását – a spanyol építőiparban és az ingatlanpiacon, de a felgyorsuló infláción is. Zapatero nagyon jól tudja, hogy erős koalíciós partner nélkül az első komolyabb erőpróbán elvérzik, és meg sem éri a következő költségvetési vitát vagy szavazást.
A spanyol uralkodó, I. János Károly szombaton fogadja Zapaterót, aki még aznap nyilvánosságra hozza második kormányának névsorát, miután letette az esküt. A második Zapatero-kormány hétfőn, a második spanyol köztársaság kikiáltásának évfordulóján ül össze először.
origo.hu
Orbán Viktor: A bérmegállapodással a minimálbér feletti bérek is nőnek
