Szeressük a hazai középvállalkozásokat!

A szakmai közvélemény általában kis- és középvállalkozókról vagy pedig hazai vállalkozásokról beszél. Miért van a hazai középvállalkozásoknak kulcsszerepe a magyar piacgazdaságban és demokráciában – erről szól ez a rövid írás.
A legfontosabb szempont azoknak a kérdéseknek a tisztázása, hogy vajon mit tudnak olyat a középvállalkozások, amit a többiek nem, vagy csak csökevényesen. Ha rövid választ akarok adni, akkor: munkahelyeket, fejlesztéseket, adóbevételeket, versenyhelyzetet, exportot és polgárosodást.
A vállalatok nagyság szerinti szerkezetét a szakemberek általában egy piramisformával szokták ábrázolni. Ez azt jelenti, hogy a talapzaton vannak a legnépesebb mikrovállalkozások (akik maximum egy alkalmazottal dolgoznak), ezek felett szerepelnek a kis-, majd a középvállalkozások, míg végül a piramis csúcsán az általában monopolhelyzetű, zömében külföldi tulajdonú nagyvállalatok. Az egészséges gazdaság esetében ez a piramis nagyjából szabályos, azaz relatíve sok és erős középvállalkozás van az illető országban. (Ilyennek mondják különösen Ausztriát, Svájcot vagy Dániát, ahol – talán nem véletlenül – a kormányok tudatosan is törekedtek arra, hogy a külföldi óriáscégek ne dominálják anynyira az országukat.) Nálunk azonban a piramis homokóra-alakzatot ölt.
Miért áldásos a hazai középvállalkozás? Legelőször a hazai jelleg azért is fontos, mert így nem kétséges, hogy a megtermelt nyereségét itthon fekteti be vagy fogyasztja el a vállalkozó, s azért is, mert a hazai jelleg a munkahelyek megőrzése szempontjából is előnyös. Sajnálatos módon meg kell állapítsuk, hogy a középvállalkozások egyfajta mostoha gyermekei az elmúlt időszak gazdaságpolitikájának. A nagyok ugyanis – élve és visszaélve méretükkel – mind a központi, mind pedig a települési (ön)kormányzatokkal előnyös alkukat tudnak kötni, ezáltal jelentős adókedvezményt vagy közvetett támogatást tudnak kiharcolni maguknak. Az igazán kicsik viszont a közterhek maradéktalan be nem fizetésével tudnak „spórolni”. A közepes vállalatok kiesnek mind a két lehetőségből. Ahhoz nem elég nagyok, hogy erőből és pozícióból speciális versenyelőnyt tudjanak kovácsolni maguknak. (A külföldi cégek nemzetközileg tudják „optimalizálni” az adófizetéseiket, amely gyakorlat szintén előnyöket jelent számukra más cégekhez képest.) Ahhoz viszont már nem elég kicsik, hogy a szürkegazdaság árnyékába tudjanak húzódni. Eközben nem feledkezhetünk el arról a tényről sem, hogy a középméretű cégeknek hol az egyik, hol a másik típusú cégekkel kell állandóan versenyeznie a piacon maradásért.
Az exportképességet és az innovációs hajlamot nem kell külön magyarázni: ezek a cégek – persze profiljuktól függően – már képesek olyan termékek előállítására, amelyekkel mind a nemzetközi piacon, mind pedig a hazai piaci résekben akár innovatív módon is helyt tudnak állni. Ezek a hazai cégek az elmúlt időszakban a tőkekivitelben is szerepet vállaltak. Igaz, ezt részben a mostoha hazai gazdaságpolitikai környezet miatt kényszerből is tették. Ugyanaz történt tehát valójában, mint az osztrák és német középvállalkozások esetében a magyar privatizáció idején a kilencvenes évek első felében.
Talán még fontosabb az a két szempont, ami miatt a középvállalkozásoknak ténylegesen is kulcsszerepük van. Az egyik ilyen a verseny. Nagyon sokan ugyanis a létező szabadpiaci viszonyokat, illetve a mai magyar állapotokat összekeverik a klasszikus piacgazdasággal. Egy igazi versenypiacon ugyanis nincsenek erőfölények, nincs olyan, hogy hatalmi helyzettel való visszaélés. Márpedig a nagy multicégek világában ilyenek – különösen hazánkban – óhatatlanul fennállnak. Egy igazi versenyhelyzetben nincsenek versenyelőnyök, szabadok a piacra való be- és kilépések, s igen nagy számú szereplő harcol a vevőkért. Ekkor tényleg van verseny a fogyasztók kegyeiért: árban, minőségben, a kapcsolódó szolgáltatások színvonalában. S ekkor tényleg a fogyasztó jár jól. Sajnos ilyen piaci szegmens kevés van a mai Magyarországon. Ezért bátran kijelenthető, hogy ha sok és erős hazai középvállalatunk lenne, akkor ezzel nemcsak a gazdaság, hanem az egész társadalom is jól járna. Azért mondható, hogy az egész társadalom, mert erős középvállalkozói réteggel egy fiatal és fejletlen demokrácia rengeteget nyerhet. A vagyonosabb, függetlenebb polgári réteg ugyanis öntudatos, patrióta, van véleménye, és mer is véleményt nyilvánítani. Ilyen társadalmi rétegre pedig égetően szüksége lenne egy felemelkedésre vágyó Magyarországnak. Ehelyett nagyon úgy tűnik, hogy a jelenlegi kormánynak egy kiszolgáltatott, s ezért könnyen manipulálható tömegre van inkább igénye. Olyan tömegre, amelyik a fehéret is feketének látja a kormányzati propaganda-hadjárat hatására.
Egy polgári világ nem működhet polgárok nélkül. Polgárság pedig nem létezhet egy erős és öntudatos középvállalkozói réteg híján. Egy új gazdaságpolitikában mindezeket a szempontokat is figyelembe kell majd vennünk.

A szerző közgazdász, országgyűlési képviselő (Fidesz)