Ma délután négy órakor emléktáblát avatnak a Lánchíd budai pillérkapujának déli oldalán. A tanácsköztársaság 133 napos rémuralma kezdetének 90. évforduláján id. és ifj. Hollán Sándornak állítanak emléket, akiket azon a helyen gyilkoltak meg a kommün pribékjei 1919. április 22-én éjszaka, valószínűleg személyes bosszúból. A különítményesek minden ok és indoklás nélkül a Lánchídra vitték, majd a híd budai pillérjénél főbe lőtték őket, és holttestüket a Dunába dobták. A munkáért a gyilkosok külön juttatást kaptak.
Állt már ott kőtábla 1919 vége és 1946 között, amelyet az áldozatok családtagjai és barátai kezdeményezésére helyeztek el a Lánchíd budai kapujára. Ezt azonban a háború után szétzúzta az új hatalom.
Hollán Ernő, a Dunába lőtt Hollán Sándor édesapja és a vele együtt kivégzett ifjabb Hollán Sándor nagyapja az 1848-as forradalom mérnök-tábornoka volt, a Magyar Tudományos Akadémia egyik intézetének alapítója, nemcsak a magyar, de más külföldi akadémiák doktora, tiszteletbeli tagja. Széchenyi István gróf jó barátjaként nagy szerepet játszott a magyar vasút létrehozásában. Fia, id. Hollán Sándor továbbvitte az örökséget, és mérnökként államtitkári rangban a magyar vasutat irányította. A vele együtt kivégzett unoka szintén államtitkár, MÁV-igazgató volt.
Amint elhunyt Szarka Ágota kolléganőnk egyik utolsó írásában feltárta, a családot 1946 után súlyosan meghurcolták, félelemben éltek származásuk miatt. A rendszerváltozás ebben a tekintetben nem hozott újdonságot: ezt bizonyítja a Fővárosi Közgyűlés döntése is, amely még most is megakadályozza, hogy visszaállítsák mártír őseik emléktábláját. Ami szomorú, hogy ebben az Akadémia is közreműködik. A felvetésre, hogy a testület javaslata szerint arra a házra kellene feltenni a táblát, ahonnan az áldozatokat elhurcolták, a leszármazott annyit mondott: ez nemcsak egy egyszerű emléktábla, hanem síremlék is. Pók Attila viszont, a Történettudományi Intézet igazgatóhelyettese úgy látja, szakvéleményükben azért nem támogatták az emléktábla visszahelyezését a Lánchíd budai pillérére, mivel ilyen közösségi építményeken ez nem szokás. A Fővárosi Közgyűlés pedig a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalására hivatkozik elutasító végzésében.
Megjegyzendő, hogy Demszky Gábor mint egykori üldözött antikommunista, főpolgármesterségének csaknem húsz éve alatt egyetlen emlékmű sem épült az 1919-es vörösterror áldozatainak. A sors fintora, hogy tavaly április 11-én az emlékezetes antifasiszta tüntetést éppen a ’48-as tábornok Hollán Ernőről elnevezett XIII. kerületi utcában tartották, ahol Gerhard Schröder német exkancellár a következőket mondta: „Egyre több olyan emberre van szükség, aki megvédi az erőszak áldozatait.”
A mostani emléktábla-avatás egyúttal engedetlenségi mozgalom is. Az új emléktáblát a Bombagyár olvasói közösségének és a Hollán család leszármazottainak adományaiból a Varga és Fiai Kőfaragó Kft. készítette. A család lapunkhoz eljuttatott levelében azt kéri, hogy aki megtiszteli jelenlétével a megemlékezést, egy szál virágot hozzon magával.
Újabb helyszínről dobatta ki Magyar Péter a testőreivel a HírTV stábját