Capa hazatér

Ingrid Bergman szeretője. Robert Capa, vagyis Friedmann Endre 1913-ban látta meg a napvilágot Budapesten. A gimnázium elvégzése után 1931-től külföldön folytatta tanulmányait. Két éven keresztül járta Európát. Volt Bécsben, Prágában, sőt Berlinben is, ahol újságírást tanult a Német Politikai Főiskolán. Magyarországra való viszszatérését követően csatlakozott a Kassák-féle Munka-körhöz, de a növekvő antiszemitizmus miatt Párizsba emigrált, ahol rájött, hogy hobbiját, a fotózást akár munkaként is űzheti. Felvette a Robert Capa nevet, amelynek amerikai hangzása hasonlított az akkoriban népszerű amerikai filmrendező, Frank Capra nevére. Ettől remélt több megbízást fotósként vagy újságíróként. Az elképzelése bevált, hiszen még abban az évben a Vu magazin a spanyol polgárháborúba küldte mint haditudósítót. Háborús képei bejárták a világsajtót, és karrierje ettől kezdve felfelé ívelt. Újabb és újabb megbízások követték egymást. Járt az 1938-as japán–kínai háborúban, a második világháború észak-afrikai és olaszországi frontjain. Ő örökítette meg az amerikaiak normandiai partraszállását, a D-dayt is. „Azon dolgok közül, amelyek az eseményekről informáltak, Robert Capa Omaha Beach-i pillanatfotói voltak a legjobbak. Újra akartam teremteni azokat az érzéseket, amelyeket minden egyes fotója megtekintésekor éreztem” – mondta Spielberg, a Ryan közlegény megmentése című film rendezője. Capa 1947-ben megalakította a Magnum fotóügynökséget, amelynek elnöke is lett, a következő esztendőben már a magyarországi háborús pusztítást és a kommunista befolyás nyomait rögzítette.
Habzsolta az életet. Egyik szeretője Ingrid Bergman volt, amit úriemberhez méltóan titkolt, csak később, Bergman önéletrajzi könyvéből derült rá fény. Isabella Rossellini, Bergman lánya több romantikus levelet is őriz, melyet Capa küldött a dívának.

Enyhén életlen. A magyar származású fotóst elsősorban dokumentaristaként, haditudósítóként tartják számon. Élete során öt csatatéren dolgozott; egyik legismertebb és talán leghírhedtebb képe A milicista halála. Ez hozta meg számára a világsikert, és ez az a fotó, melynek eredetisége váltott ki nagy vitát. A fényképen Frederico Borell Garcia katona látható. Capa azt a pillanatot örökíti meg közelről, amikor egy golyó leteríti a harcmezőn. A fotós ellenlábasai azt próbálták bizonyítani, hogy a felvétel nem dokumentum, hanem megrendezett, beállított kép. A hivatalos álláspont azonban mégis az, hogy a fotó eredeti. Számtalan felvétele mellett kiemelkedőnek számítanak még azok, melyeket a D-dayen, 1944. június 6-án hajnalban készített. Capa volt az egyetlen fotós, aki a katonák első hullámával Normandia földjére lépett. Hat tekercs filmet fotózott el. És amikor már biztosnak látszott a hídfőállás, délután kettőkor az első kórházhajóval visszatért Portsmouthba. A filmtekercseket bevitte a Life magazin londoni irodájába, majd lefeküdt aludni. A laborban az asszisztens, az akkor tizenöt éves Larry Burrows, aki később maga is hadifotós lett, annyira kíváncsi volt a képekre, hogy az előhívás után a szokásosnál magasabbra állította a szárítóban a hőmérsékletet, hogy a negatívok gyorsabban száradjanak. Emiatt – nyolc teljes kép és három kocka bizonyos részeinek kivételével – a felbecsülhetetlen értékű fotók megsemmisültek; amelyek megmaradtak, azok is elmosódottak voltak. A Life ennek ellenére leközölt tíz képet, amelyeket a „slightly out of focus”, vagyis az „enyhén életlen” képaláírással illettek. Az eset felbosszantotta Capát, aki később ezt a címet adta önéletrajzi könyvének is.