Sátorból az irodán át

Ö T T U S AAmikor novemberben a lövészet és a futás összevonásával alapjaiban változtatták meg az öttusa szabályait, úgy fogalmaztunk, hogy új sportág született. A hazai versenypremierre a hagyományosnak ezúttal még véletlenül sem mondható idénynyitón került sor a hét végén. Megállapíthattuk, hogy tényleg új, amit láttunk, de ettől még zömében a régebbi jó versenyzők vitték a prímet, így a magyarok is.

Tudjátok mi maradt meg a régi öttusából? A lósz…r szaga! – mondta frappánsan Móna István szombaton délután a KSI lősátrában. Ismerjük a sokat látott idősebb emberek régi szép idők szellemében fogant gondolatait, ráadásul a sportág magyar olimpiaibajnok- legendáinak egyike, az 1968-as mexikói „aranycsapat” tagja eleve híresen kritikus szellem. Ám miután egy másik ötkarikás győztes, a versenybíróként működő Martinek János, valamint Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitány röpke tájékoztatásban részesítette, majd lement a budapesti idénynyitó férfi versenye, már Móna is megenyhült anynyira, hogy bevallja, az új szabály minden gyermekbetegség ellenére legalább az izgalmakat növeli.
Igazi kísérleti verseny zajlott a SYMA csarnok és a Puskás-stadion közötti területen, pontosabban annak csak a zárószakasza. A kísérleti jelleget az is kidomborította, hogy az idénynyitó nemzetközi viadalt két nap alatt bonyolították le, ilyen versenyforma nincs és vélhetőleg nem is lesz, bár Pálvölgyi elmondása szerint évekkel ezelőtt, sanyarú létesítményhelyzetben akadt már rá példa. Persze nem világversenyen, s ezúttal sem számított bele a hivatalos naptárba. Most különben is mindenki a lövészet és a futás kombinációjára volt kíváncsi.
A gyakorlatban mindez úgy zajlott, hogy a versenyzők kint rajtoltak el, s pár méter szaladás után érkeztek be a lősátorba, ahol minél hamarabb, de akármennyit töltve le kellett lőniük az öt bukócélt, vagy ha nem, akkor hetven másodpercet rostokolniuk, majd kifutni az irodán át a szabadba. Ezer méter után megismétlődött mindez, újabb ezer után megint, aztán a harmadikat követően már csak át kellett jutni a két sárga műanyag szék jelölte célvonalon. A gyakorlatban akadt néhány buktató, a 2007-es egyéni világ- és Európa-bajnok Horváth Viktor például kilökött az ajtón egy elé tévedt figyelmetlen nézőt, de a tavalyi Eb-3. és Világkupa-győztes Kasza Róbert is „megküzdött” lőállása versenybírójával, mert elfelejtette őt megkerülni. Mindenki taktikázott, lassított a sátorhoz közeledve, vagy éppen már bent szuszszant hosszabban, hogy lejjebb menjen a pulzusa. A végeredmény alapján megállapíthatjuk, hogy akik korábban az élmezőnybe tartoztak, azok megfelelő felkészülés esetén maradhatnak is ott. A mieink közül a férfiaknál Kasza 2., Horváth 3., Tibolya Péter 5., a nőknél a tavalyi budapesti vb-győztes váltóból Gyenesei Leila 5., Kovács Sarolta 6., Tóth Adrienn 9. lett. Végül kettős litván győzelem született Justinas Kinderis és Laura Asadauskaite révén, előbbi rossz lövőnek számított, de a szám jelentőségének gyengülése kedvezett neki, utóbbi vb-bronzérmesként korábban is a jobbak közé számított. Pálvölgyi Miklós érdeklődésünkre úgy értékelt, hogy a vártnál jobb az új lebonyolítási forma, de az infrastrukturális gondok egyelőre nehezen megoldhatók. Azért kíváncsiak leszünk, mire mennek a szervezők az első Világkupákon vagy a júniusi lipcsei Eb-n. Egy biztos: a Móna István által említett lócitrom szaga megmarad.