Tudom, hogy igazam van, nem hagyom annyiban!

Valóban a magyar gazdaság versenyképességét szolgálják az EU-ból érkező fejlesztési pénzek, vagy jogi kiskapuk segítségével szakmai múlt nélküli, alkalmi társaságok jutnak hozzá? Póka István, a magyar gépipar leginkább fejlődőképes ágazatában piacvezető, önálló fejlesztéseket is végző, magyar tulajdonú NCT Kft. cégvezetője keserű tapasztalatok birtokában attól tart, hogy rossz kezekbe kerültek az uniós milliárdok. A vállalkozó a gazdasági minisztérium épületében kezdett éhségsztrájkba a pályázatok anomáliái miatt – vállalkozásának nem jutott uniós támogatás, miközben egy kutyaeledelt forgalmazó társaság például 250 millió forintot nyert –, majd rendőrök bilincsbe verve vezették el.

Az ön cége számítógép-vezérléséket fejleszt és gyárt szerszámgépekhez. De mire használják ezeket a mindennapi életben? Mire jó egy CNC eszterga?
– A kezében tartott golyóstoll, a kolléganője fényképezőgépe, a gépkocsik fém alkatrészei mind-mind ilyen gépeken készülnek. De CNC gépeken készülnek a sajtoló-, öntő-, fröccsöntő gépek szerszámai is, amelyekkel nagy sorozatban lehet műanyag és fém alkatrészeket gyártani. A CNC a mai ipar egyik vezető technológiája, amely magába integrál más technológiákat, mint az elektronika, informatika, precíziós fémmegmunkálás, elektromotor-gyártás, robottechnika. Ebben az iparágban az NCT Kft. nagy hagyományokkal rendelkező, országosan, sőt regionálisan is egyedülálló, piacvezető cég. A százfős vállalaton belül 20 kitűnő fejlesztőmérnök dolgozik azon, hogy lépést tudjunk tartani a világ élvonalával. Ehhez a tevékenységünkhöz kívántunk uniós forrást igénybe venni, ezért jelentkeztünk tavaly a Közép-magyarországi operatív program piacorientált kutatás-fejlesztési pályázatára. Annyira biztosak voltunk a sikerben, hogy neki is kezdtünk a projektnek, pedig ezzel veszélyeztettük egy esetleges újabb pályázaton való indulásunkat. Óriási csalódás volt számunkra, hogy nem nyertünk.
– A Bajnai Gordon által vezetett gazdasági tárca azzal intette nyugalomra önt, hogy bár valóban jó tervet adott be, másik 40 cég pályázata az önökénél jobbnak bizonyult. Miért nem fogadja el ezt az ítéletet?
– Azért, mert harminc éve ezen a pályán dolgozom, és sajnos nem sok olyan céget ismerek, amelyek fejlesztenek és saját terméket állítanak elő. Boldog lennék, ha lenne negyven, ezeknek a feltételeknek megfelelő magyar vállalat Közép-Magyarországon. Nehezen tudom elképzelni, hogy miként érhetnek el működő, múlttal, tapasztalattal rendelkező fejlesztő és gyártó cégek ebben a pályázati rendszerben 80-90 pontot, miközben mi a legjobb esetben sem tudnánk 70 pontnál többet teljesíteni. Nem értettem, hogy miként történhetett meg mindez. Éreztem, hogy itt valami nem stimmel. Levelet írtam a miniszternek, de csak sablonos elutasítást kaptam. Erre aztán tényleg felháborodtam, s el is értem, hogy fogadott a kabinetfőnök. Sajnos a személyes találkozón egy lépéssel sem kerültem közelebb a megoldáshoz, ezért kijelentettem, nem mozdulok addig, amíg a miniszterrel nem beszélhetek. Ez volt az a bizonyos éhségsztrájk. Bajnai Gordon néhány óra múlva fogadott.
– Tőle megtudta, amire kíváncsi volt?
– Bajnai segítőkésznek mutatkozott, de azt továbbra sem tudta megmagyarázni, hogy miként lehet 80-90 pontos pályázatot beadni, ha az ember nem kozmetikázza az adatokat, és nem vállal olyan teljesítményt, amire nem képes. Az uniós pályázatok fontos biztosítéka a bankgarancia, ami lehetővé teszi, hogy az EU bármikor visszavonhassa a támogatást, ha a pályázó nem tartja be a vállalt kötelezettségeit. A miniszter kijelentette, hogy ezt a bankgaranciát minden olyan pályázótól, aki 25 millió forintnál magasabb összegre pályázik, szigorúan megkövetelik. Csak ezután bukkant rá jogász kollégám a megoldásra: a végrehajtást szabályzó kormányrendeletbe belecsempésztek egy pontot. Ennek a bizonyos 282/2006/60 jogszabálynak a „j” pontja kimondja, hogy a pályázók „nem kötelesek az 58–59. §-ban meghatározott biztosítékot (bankgaranciát) nyújtani, ha a támogatás kutatás-fejlesztésre vagy innovációra irányul”.
– Mit jelent ez a gyakorlatban? A pályázók leígérhetik a csillagokat az égről, és senki nem veheti el tőlük a támogatást?
– Nem kívánom minősíteni a többi indulót. A pályázatok nyilvánosak, a minisztérium honlapján megtekinthetők. Bárki, akár az újságírók, akár állami szerv, vagy csak egy kíváncsi állampolgár megteheti, hogy végignézi a nyertes cégeket. A nyilvános cégadatok alapján meg lehetne becsülni, alkalmasak-e arra, amire vállalkoztak. Ön szerint lehetséges az, hogy olyan két-három fős cég, amelynek sem önálló irodája, sem működő honlapja nincs, áttörést ér el mondjuk a mikroelektronikai fejlesztésben?
– Bajnai Gordon azt nyilatkozta a sajtóban, hogy épp a kicsi, rossz tőkehelyzetű kutatóműhelyeknek kedveztek ezzel a jogszabály módosítással…
– Ez valóban nemes cél, azonban nekem, aki a magyar valóságban élek, azt üzeni, hogy valakik valamiért kiskaput nyitottak egy uniós jogszabályon, amivel vissza lehet élni. Játsszunk el a gondolattal, hogy ön vagy a kedves olvasó kizárólag a pályázat kedvéért hoz létre vagy alakít át egy céget. Ez a cég szinte üres, nincs vagyona, nincsenek alkalmazottai. Tevékenységi körét is szabadon alakíthatja, s a pályázati feltételeknek a lehető legmegfelelőbb célokat és teljesítményeket jelöli meg. Ezzel eléri a kapható pontok szinte maximumát. A jelenlegi szabályok szerint a nyertes pályázó azonnal hozzájut a támogatás 40 százalékához. Azon a Közép-magyarországi operatív program pályázaton, amelyen mi indultunk, akár 300 millió forintot is el lehetett nyerni, aminek a 40 százalékát a szerződéskötést követően 15 napon belül, teljesítmény nélkül le lehet hívni. Ha később ki is derül, hogy nem képesek vagy nem akarják végrehajtani a programjukat, ezt a pénzt már lehívták, elköltötték.
– Miért nem csinálja ön is így? Ez volt a tanulópénz…
– Hiszi vagy nem, a minisztérium is azt ajánlotta, induljak egy másik pályázaton. Csakhogy egy valódi cég, amelynek meghatározott profilja, tevékenységi köre van, meg persze szakmai múltja, presztízse, nem váltogathatja úgy a projektjeit, mint más az ingét. Amellett nekem munkavállalóim, vagyonom, beszállítóim vannak, felelősséggel tartozom értük. Amíg a projektcégeket hozzá lehet igazítani a pályázatokhoz, egy működő vállalkozást csak a maga értékén lehet kezelni.
– Mihez kezd most?
– Mindenkinek üzenem, akit érint, hogy tovább harcolok az igazamért, nem fogom ennyiben hagyni, bár lehetséges, hogy ez a hajó számomra már elment. El szeretném érni, hogy a kormány módosítsa a rendeletét, vegye ki belőle a kiskaput. Titokban abban is reménykedem, hogy feláll egy politikus a parlamentben, s azt mondja: uraim, ha már elrontottuk ezt a szabályozást, becsületből – és persze józan számításból is –támogassuk meg egy külön keretből azokat a valóban működő, kutatással és fejlesztéssel is foglalkozó cégeket, amelyek a mi hibánkból elestek a Közép-magyarországi operatív program pénzeitől.