Megint az AB dönthet

Újabb elemmel, a vagyonosodási vizsgálatok ügyével bővülhet az a lista, amely a szocialista vezetésű kormányok feketegazdaság ellen hozott, ám utóbb elbukó intézkedéseit tartalmazza. Ha végignézünk a felsoroláson, az a gyanúnk támadhat: a szóban forgó döntések szinte mindig az utolérhető és adót legalább részben fizetőket sújtotta – nemegyszer alkotmányellenesen.

Az Alkotmánybíróság (AB) előtt kötött ki a vagyonosodási vizsgálatok ügye. Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa arra kérte az alkotmányvédő testületet: állapítsa meg, hogy a vagyonvizsgálatokról szóló jogszabályok ellentétesek az alaptörvénnyel. Így kérdésessé vált, hogy az adóhatóság alkotmányosan végezte-e az elmúlt két és fél évben befejezett 18 ezer ilyen eljárást.
– Hazánkban 1972 óta végeznek vagyonosodási vizsgálatokat – mondta lapunknak Vámosi-Nagy Szabolcs, aki nem ért egyet Szabó Máté jogi érveivel. Az Ernst&Young adószakértője szerint a szabályok rendben vannak, és kiemelte, hogy a vizsgálat alá vont személyek minden esetben a bíróság előtt támadhatják meg az ügyükben hozott, esetleg adóhiányt megállapító adóhatósági határozatot. A korábban az APEH elnökhelyetteseként tevékenykedő szakember emellett hangsúlyozta: a hivatal szinte kizárólag csak azok ellen indít ilyen vizsgálatot, akik mondjuk évek óta minimálbéren vannak bejelentve, de például százmillióért vesznek házat. – A revizorok komoly hibát követnének el, ha a kispénzűeket vizsgálnák – fogalmazott Vámosi-Nagy. Szerinte ugyanis a csekély mértékű adóelkerülést vagyonvizsgálattal nem is lehet megfogni; ezt az eszközt nem erre találták ki. Ezzel együtt persze elképzelhető – tette hozzá –, hogy az eljáró hivatalnokok egyike-másika visszaél helyzetével, túlkapást követ el, de ez nem a jogintézmény hibája.
Ha számba vesszük a mögöttünk hagyott évek feketegazdaság elleni intézkedéseit, felsejlik a gyanú: a szocialista vezetésű kormányok legtöbbször azoknak az adózóknak az ellenőrzésére találtak ki, néha alkotmányellenesen, újabb és újabb szabályokat, akik – legalább részben – addig is eleget tettek adófizetési kötelezettségüknek. Az elmúlt időszak egyik legnagyobb vitát kiváltó szabálya például a tavaly elfogadott adótörvény azon rendelkezése volt, amely előírta: a cégek egymás közötti ügyleteikben a 250 ezer forintnál nagyobb ellenértéket készpénzben nem, csak banki átutalással egyenlíthetik ki. Ezt, az üzleti kapcsolatokat teljesen értelmetlen módon gúzsba kötő paragrafust egyébként – fideszes indítványra – már februárban hatályon kívül helyezte az Országgyűlés. Érdemes megemlíteni, hogy egy kísértetiesen hasonló jogszabályt az Alkotmánybíróság 1998-ban már megsemmisített. A különbség az volt, hogy akkor egymillió forintnál húzták meg a készpénzben kifizethető összeg legmagasabb határát. Hasonlóan alakult a cégek házipénztárában tartható összeg nagyságát meghatározó rendelkezések sorsa is. 2006-ban a Gyurcsány-csomag vezette be a házipénztáradót, ám ezt a jogszabályt az AB még abban az évben az alaptörvénnyel ellentétesnek minősítette. A kormány azonban nem tágított: tavaly – változtatásokkal ugyan, de – ismét hasonló szabályt fogadott el. Ám végül idén februárban ezeket a rendelkezéseket is módosítani kellett. Akárcsak a napi standolásról szóló passzusokat – havira változtatva a standolás rendszerességét. Érdemes még felidézni az elvárt adó ügyét. Ez a közteher is a Gyurcsány-csomagban bukkant fel, ám 2007-ben az AB ezt is megsemmisítette. A kabinet később a szabályokat kissé korrigálva – és a közterhet átnevezve – ismét bevezette a veszteségesen, vagy igen csekély nyereséggel működő vállalkozások által fizetendő adót. Ezúttal már alkotmányosan.
A sort most a vagyonosodási vizsgálatok ügye folytatja. Az ombudsman beadványa nyomán az AB-nek kell döntenie arról, alkotmányosak-e a szocialista kormányok egyik csodafegyvereként számon tartott eljárás szabályai. A majdani döntés súlyát jól jelzi: míg az APEH 2007 előtt évente pár száz vagyonvizsgálatba fogott, addig az elmúlt két és negyed évben 23 ezer ilyen vizsgálat indult. Komoly kérdés, hogy alkotmányosan-e.