Alig több, mint három év alatt megjárta a mennyet és poklot. Miután a bíróság jogerősen is tisztázta a 2006-os MDF-es vádakkal szemben, és helyet kapott a Fidesz európai parlamenti listáján, ismét a napos oldalon jár. Miként emlékszik vissza az elmúlt időszakra?
– Három évvel ezelőtt, 2006 márciusában a Magyar Demokrata Fórum durva médiatámadást intézett ellenem. Bizonyára sokan emlékeznek arra, hogy Romsics Imre, a kalocsai egyéni választókerület MDF-es országgyűlésiképviselő-jelöltje sajtótájékoztatón vádolt meg. Azt állította, hogy fenyegetéssel és zsarolással akartam rávenni a visszalépésre. Ez nem volt igaz. Tisztázni próbáltam magam, de a kereskedelmi média akkora erővel állította az ellenkezőjét, hogy nem hallatszottak a szavaim. Ne feledjük azt sem, hogy Romsics Imre bejelentése alig néhány nappal előzte meg az MDF miniszterelnökjelölt-állítási gyűlését. A pártnak roppant fontos volt, hogy minél nagyobb nyilvánosságot kapjon az ügy, a Fidesz pedig ebben a kiélezett helyzetben nem tehetett mást, mint hogy a „sérült” embert visszavonja a frontvonalból, és elvigye „kötözni”. Visszaléptem a jelöltségtől. Helyettem Semjén Zsolt indult, aki le is győzte az MSZP-s riválist. Ami a dolog jogi oldalát illeti, Romsics Imre kijelentése után bírói útra tereltem az ügyet. A bíróság jogerősen 2008 decemberében tisztázott, kimondta, hogy a demokrata fórum jelöltje a valós tényeket valótlannak, a valótlan tényeket pedig valósnak állította be. A hangfelvételek alapján sikerült bizonyítanunk, hogy az általam barátinak mondott, kötetlen másfél órás beszélgetésből kivettek hat-nyolc mondatot, hogy az összevágott anyaggal megsértsék a jó hírnevemet. Mivel az MDF azóta is folyamatosan olyan nyilatkozatokat tesz, amelyekben vitatja a bírósági ítéletet, illetve rágalmazó kijelentéseket tett rám, kártérítési pert is indítottam. Folyamatban van egy büntetőügy is, mivel a kijelentéssel megrágalmaztak, és magántitkot jogosulatlanul szereztek meg. Ugyanis sohasem járultam hozzá ahhoz, hogy az ominózus beszélgetés részleteit nyilvánosságra hozzák. Ebben az ügyben a Fővárosi Ítélőtábla 2006 márciusa óta nem tűzött ki tárgyalást. Közben az élet ment tovább, 2006 őszén ismét bekerültem a kalocsai képviselő-testületbe és a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlésbe, ahol társadalmi megbízatású alelnökként dolgozom.
– Volt, aki kiállt ön mellett, mások idő előtt „hoztak” elmarasztaló ítéletet…
– Akikkel régóta együtt dolgoztam, és akik korábban a barátaim voltak, azokkal megmaradt a jó kapcsolatom. Sokan biztattak, hogy a bíróságon bizonyítsam igazamat, és ehhez rengeteg háttértámogatást, segítséget kaptam. A Fidesz politikusai is bíztak bennem, az más kérdés, hogy addig politikailag nem állhattak mellém, amíg jogi úton nem tisztáztak. A választások miatt felfokozott politikai hangulatban a túloldalról néhány politikus idő előtt pálcát tört felettem. Olyanok is, akiktől abszolút nem vártam. Csurkától Elek Istvánig többen becsméreltek, pedig nem is látták át az egész helyzetet. Érdekes volt az is, hogy az önkormányzati választások előestéjén, az MSZP-s Szabó Zoltán egy parlamenti hozzászólással csúnyán kirohant ellenem. Az MDF-től pedig már szinte vártam a támadást.
– Túl tudta magát tenni a történteken?
– Nagyon nehezen ment. Romsics Imre, Karsai Péter MDF-es megyei elnök és helyi segítőik tíz év kemény munkáját tíz perc alatt tették tönkre, ráadásul hazugsággal. A történtek nagyon megviseltek, az első két-három hónap kemény volt, a feleségem veszélyeztetett terhes lett. Sokat számított azonban, hogy a Fidesz mellettem állt, és elhitte, hogy az ügyet művi módon csináltatták. Sok erőt adott az is, hogy a helyiek bíztak bennem. A kalocsaiak tudták, hogy nem vagyok olyan ember, amilyennek Karsai beállított. Mindenki tudta azt is, hogy nem is állhatott érdekemben az MDF-es jelölt megfenyegetése, mert akkora volt a fölényem, hogy ha februárban hátradőlök, akkor is simán győztem volna. Hatvanhárom százalékon állt a népszerűségem, és az országban én gyűjtöttem a legtöbb ajánlószelvényt. Kalocsán sohasem hitték el az MDF vádjait.
– A Fidesz–Magyar Polgári Szövetség EP-listáján a 15. helyet kapta. Több közvélemény-kutató cég felmérése szerint a legnagyobb ellenzéki párt legalább 13-14, de akár 16 mandátumot is szerezhet. Izgul?
– Ha mindenki visz magával még egy embert, akkor a lista 15. helye is lehet bejutó. Úgy gondolom azonban, annak van realitása, hogy a Fidesz 13-14 mandátumot szerezhet. Sok múlik a személyes szerencsémen. Korábban 1998-ban a megyei közgyűlésbe, 2002-ben pedig a parlamentbe is úgy jutottam be utolsó előttiként az országos listáról, hogy előzőleg úgy tűnt, nem igazán van rá esélyem. Ha a szerencse ismét mellém áll, akkor a Fidesznek legalább 16 mandátumot kellene szereznie. Az országnak egyébként a javára válna, ha bekerülnék az Európai Parlamentbe: vannak olyan gondolatok, amiket csak én tudnék elvinni az európai politikába, mert vidéken élőként én kapok hozzá visszacsatolást.
– Egyre többen, egyre hangosabban mondják, hogy egy elsöprő fideszes győzelemnek belpolitikai következményei lesznek. Mi a véleménye erről?
– Mindenképpen lesznek a választásoknak belpolitikai következményei. Elég csak arra gondolnunk, hogy az öt évvel ezelőtti, MSZP-vereséggel zárult európai parlamenti választások után Gyurcsány Ferenc „megpuccsolta” Medgyessy Pétert. Lehet belpolitikai következménye abból a szempontból is, hogy ha az újonnan megalakuló Európai Parlamentnek a „lisszaboni folyamat” után erős kompetenciái lesznek, akkor egyáltalán nem mindegy, hogy hány fideszes képviselő ülhet majd be a néppárti frakcióba. A jövőbeni döntéseknek ha nem is pártpolitikai, de szakmai vetülete biztos lesz. Egy dolog azonban egyértelmű: álszent megközelítés, hogy egy szocialista bukás után minden maradhat a régiben.
Esernyő nélkül ma kockázatos elindulni