(Tusnádfürdő)
Húsz évvel ezelőtt ön jelen volt azon a kézdivásárhelyi szilvapálinkázáson, ahol a bálványosi szabadegyetem ötlete felvetődött, és amely alig több mint fél évvel később az első nyári tábor megszervezéséhez vezetett. Azóta egyetlenen sem vett részt.
– Húsz évvel ezelőtt, a romániai forradalom idején Németh Zsolttal együtt Magyarországról Erdélybe utaztunk, és számtalan városba ellátogattunk. Helyi fiatalokkal találkoztunk azért, hogy beszéljünk nekik a politikai változás valódi értékeiről, amelyeknek emberi értékeknek kell lenniük, és arról, hogy milyen lehetőséget kínál a demokrácia. Felhívtuk a figyelmet arra, hogy a jövőben ezekre az értékekre kell koncentrálni, ezek alapján kell együtt élni és szervezni az emberi kapcsolatokat. Egy ilyen találkozón, Kézdivásárhelyen jött az ötlet, hogy létre kellene hozni egy nyílt szabadegyetemet, ahol együtt beszélgethetünk kultúráról, politikáról. Most, hogy húsz év után először látogattam el a táborba, fantasztikus látni, hogy ezrek vesznek részt a rendezvényen, és hogy az álom valósággá vált.
– Milyen érzések kerítették hatalmába, amikor a táborba ért?
– Nagyon meghatódtam. Az embereknek gyakran támadnak jó ötleteik, én is így vagyok ezzel. Ám hiába van annyi jó ötletünk, nagyon kevész, amelyik testet ölthet, valósággá válhat. A szabadegyetem gondolata egyike azon ötleteknek, amelyek nem haltak el, és ennek az eredményét láthatjuk most a huszadik Tusványoson is. Nagyon boldog és meghatott vagyok.
– Mit gondol, Tusványos megéli a negyvenedik évfordulóját is?
– A tábor jövője az utánunk következő generáció kezében van. Látnunk kell, a rendezvény lényege nem az, hogy tudományos témáról vitatkozzunk, hanem hogy nyíltan beszélgessünk az emberi élet fontos kérdéseiről. A következő húsz év óriási kihívást tartogat számunkra, az egyik ilyen a demográfiai probléma. Ha minden így folytatódik, ha ennyire kevés gyermek születik, akkor Európa megöli önmagát. Nem nevelünk magunk helyett elegendő utódot, ezzel tulajdonképpen kulturális és etnikai öngyilkosságot követünk el. Oda kell figyelnünk az emberi értékekre, meg kell becsülni gyermekeinket, és tisztelni kell az idősebb generációt. Fontos a keresztény értékeken alapuló szeretet, ami ma nem a politika kérdése, pedig annak kellene lennie. A szeretetnek és a reménynek le kell győznie a félelmet.