Vasárnap este a newcastle-i St. James Parkban rendezett jótékonysági futballmérkőzésen ezrek, a televíziós közvetítés jóvoltából pedig világszerte milliók búcsúzhattak el méltóképpen és örökre Sir Bobby Robsontól, még ha ezt akkor nem is tudták, legfeljebb sejtették. Az angol labdarúgás hetvenhat éves legendájánál 1991 óta ötször diagnosztizáltak rákot, legutóbb 2007-ben, s gyakorlatilag utolsó erejével vett részt tolószékben a gyilkos kór ellen küzdő s a nevét viselő alapítvány szervezte gálán, majd tegnap reggel csendben elhunyt. „Békében távozott közülünk, családja és a felesége végig vele volt” – olvasható a hivatalos közleményben.
Robson korábban az Ipswich Town, az FC Barcelona, a PSV Eindhoven, a Sporting Lisboa és az FC Porto csapatánál dolgozott (utóbbinál Lipcsei Pétert, a Ferencváros csapatkapitányát is edzette). Utolsó klubja – 1999 és 2004 között – a Newcastle United volt. Játékosként 20-szor szerepelt hazája válogatottjában, ott volt az 1958-as világbajnokságon is, szövetségi kapitányként pedig 1982 és 1990 között vezette az angol csapatot. Legnagyobb sikerét utóbbi évben érte el a nemzeti együttessel, amely az olaszországi világbajnokságon elődöntőbe jutott. Robsont 2002-ben ütötték lovaggá a labdarúgásért végzett kiemelkedő szolgálataiért. A család tájékoztatása szerint szűk körben búcsúztatják majd.
Vasárnap, élete utolsó futballmérkőzésén az 1990-es angol válogatott tagjai csaptak össze Németország hasonló korosztályba tartozó egykori nagyságaival. Thomas Helmer és Fredi Bobic góljai után Les Ferdinand, Alan Thompson, valamint a kiváló tréner egyik legnagyobb tanítványa, Alan Shearer is betalált, a hazaiak fordítottak, s 3-2-re nyertek. Sir Bobby boldogan távozhatott a pálya széléről. Immár örökre.
Ez nagyot szólna: ilyen csapattársa még nem volt Sallai Rolandnak!
