Kilencven éve

Nagyszerű nap a mai, kilencven esztendővel ezelőtt ekkor, 1919. augusztus elsején takarodott ki az országból Kun Béla és csőcselék hada. Véget ért a „dicsőséges Tanácsköztársaság”. Kun vezető népbiztos Bécs felé menekült, s hogy legyen nála némi készpénz, mindjárt magával is vitt a kincstárból huszonvalahány millió koronát, innét Moszkvába indult. Szamuely Tibor is Ausztria felé vette az irányt, őt azonban föltartóztatták az osztrák határőrök, mire a több százszoros gyilkos ott helyben agyonlőtte magát. Lehetett vagy huszonkét éves, a karján még ott volt a Lenintől kapott karóra.
A Rákosi–Kádár-rezsim alatt mindkét gonosztevőről utcákat, tereket neveztek el, az sem számított, hogy Kun Bélát időközben – valamikor a harmincas években – Sztálin felakasztatta.
Szóval nagyszerű évforduló ez a mai, a vörös horda kitakarodása után két héten belül vagy négy kormány alakult, utána jelentkezett a megüresedett magyar trónra IV. Károly császár és király. De úgy gondolta, hogy a magyar trónon királyként még helye lehet. Nem jött össze őfelségének, Budaörsnél két alkalommal is elverték az akkor bevonuló Horthy-seregek.
Vissza a Tanácsköztársasághoz, ennek a szélhámos bandának köszönheti az ország egyebek mellett Trianont, a haza megcsonkítását és azt a szellemi sivárságot, amit ezen a százharminchárom napon át kaptunk a szovjet intellektusból.
Thürmer Gyuláék egyébként ma is megünneplik a Tanácsköztársaságot, a március huszonegyedikei kezdettől az augusztus elsejei bukásig. Ők soha nem tanulnak.