Vízhiány fenyegeti a fél világot

Túl sok vizet pocsékol el manapság az emberiség, miközben a világ lakosságának csaknem fele, 2,8 milliárd ember nem jut megfelelő mennyiségű és minőségű ivóvízhez – figyelmeztet Jonathan Baillie, a londoni székhelyű Állattani Társaság igazgatója. A latin-amerikai környezetvédő hetilapnak, a Tierra Américának nyilatkozva a nagyobb nyomaték kedvéért felvázolta, ha a lehető leghamarabb nem születik megállapodás a vízkészlet felhasználásáról, 2030-ra a világ lakosságának a fele vízhiánytól fog szenvedni.

Kiszolgáltatottság. Az éghajlat és a terület földrajza alapvetően határozta meg Közép-Ázsia történelmét. A szárazság megnehezíti a mezőgazdasági termelést, a tengertől való távolsága pedig elvágta a fő kereskedelmi útvonalaktól. A víz tehát stratégiai kérdés a régióban, s nemegyszer vezet összezörrenéshez a térség országai között. Bonyolítja a helyzetet az Aral kiszáradása és az a tény, hogy a vízhozamot adó két legnagyobb folyó, az Amu-darja és a Szir-darja az összes államon átfolyik, így ezek az országok egymásra utaltak. Folyamatos vita van a folyók felső folyásán lévő Kirgizisztán és Tádzsikisztán, valamint az alsó folyás mentén elterülő Üzbegisztán és Kazahsztán között. De még ez utóbbiak is össze-összevesznek. Kazahsztán például nem is olyan régen azzal vádolta Üzbegisztánt, hogy visszatartja a Kirgizisztánból érkező vizet. Nagyobb gond, hogy a szerencsésebb helyzetben lévő kirgizek és tádzsikok súlyos energiaproblémákkal küszködnek, napi öt-hat órára kikapcsolják az áramot. Ez már politikai kérdés, így Kirgizisztán a szárazság és az áramtermelés folyamatos növekedése miatt az utóbbi időben soha nem tudja feltölteni a Toktoguli tározót, így ínséges időkben az alsó folyáson érezhetően csökken a vízszint. Biskek és Asgabat most új vízerőművek létesítésétől remél megoldást. (S. G.)

A vízellátási nehézségek két alapvető oka a Föld túlnépesedése és a pazarló vízfogyasztás. Az elmúlt ötven évben megháromszorozódott a világ lakossága, míg a gazdasági termelés a hatszorosára nőtt. Baillie szerint ha a világ nem hoz gyorsan megfelelő döntéseket, 2050-re hárommilliárddal több ember él majd a Földön, és soha nem tapasztalt nyomást gyakorolnak a vízben gazdag területekre is. A természet világfórumának élő bolygó jelentésében szerepel a tény: a nyolcvanas évek vége óta annyira megnőtt az édesvíz felhasználásának üteme, hogy a természetes regenerálódás ezt már nem tudja követni. Folyamatosan nő a mezőgazdasághoz felhasznált terület is, és ez a tény is hozzájárul az ökoszisztémák állapotának romlásához vagy végleges elvesztéséhez.
A bolíviai Santa Cruz tartomány esete pontosan bizonyítja ezt a folyamatot. Az 1975-ös műholdfelvételeken jól látni, hogy összefüggő, sűrű erdők borították a mezőgazdaságra kiválóan alkalmas alföldi területeket. Az 1986-as felvételek tanúsága szerint már országutakat építettek, amelyek összekötötték ezeket a területeket a sűrűn lakott településekkel, és nagyon sok ember helyváltoztatását tette lehetővé. A helyi mezőgazdasági fejlesztés érdekében kidolgozott Alföld terv során itt hatalmas erdőségeket irtottak ki, hogy szántóföldekhez és legelőkhöz jussanak. Ezért aztán 2003-ban már arról árulkodtak a műholdfelvételek, hogy csaknem az egész térséget ültetvények és legelők borították. A latin-amerikai folyóiratnak ehhez az íráshoz mellékelt statisztikai adata alapján egy kiló marhahúshoz átlagosan 15 köbméter vizet használnak föl, és ez sem segíti takarékos vízfelhasználást. De nemcsak a síkságok, a tengerparti területek is veszélybe kerültek a víztározók, a halastavak, a fakitermelés és a pangó vizek miatt. Egyértelműen bebizonyítható a régi felvételek segítségével, hogy a nyolcvanas évek óta eltűnt az élőhelyek mintegy 35 százaléka. A partvidéki területek ökoszisztémái is megsínylették, hogy eltereltek folyókat, hiszen kevesebb a folyami üledék, viszont nagyon sok nitrogén halmozódik föl, és elszaporodnak a nemkívánatos fajok is.
Egyre nyilvánvalóbb az ellentmondás az emberiség fennmaradásához szükséges mezőgazdaság és a vízgazdálkodás, illetve a természet fennmaradása között, amelynek veszélyeit fentebb Baillie már ecsetelte. Tarthatatlan a 2001-ben elfogadott nyolc millenniumi cél, mert az emberiség ilyen körülmények között feléli víztartalékait. Már most kritikus a helyzet Észak-Afrikában és a Közép-Keleten, de a felemelkedő országok újonnan alakult laza, ám befolyásos szervezetét alkotó BRIC-csoport tagállamai sem menekülhetnek, ha minden így megy tovább. A már említett kritikus 2030-as esztendőre a brazil, az orosz, az indiai és a kínai népesség nyolcvan százaléka is megismerkedhet a vízhiány nyomasztó következményeivel.