Dollárgyűjtés a luxus-óceánjárókon

Több százezres, akár milliós fizetések, életre szóló élmények, lélegzetelállító tájak, pompa és csillogás az egyik oldalon, több hónapig tartó bezártság, kínzó honvágy, monoton munka és függőségek veszélye a másik oldalon – derül ki Kárpáti Imola beszámolójából, aki éveket dolgozott az amerikai Carnival Cruise Lines cég óceánjáró hajóin. A hölgy állítja, aki nem tűz ki konkrét célokat, és nem figyel magára, az könnyen lelki beteggé válhat a hónapokon keresztül tartó hajóutakon. A pénzt nem adják ingyen.

Kárpáti Imola a rendszerváltás után az egyik barátnőjétől hallott arról először, hogy ki lehet jutni egy-egy amerikai óceánjáróra dolgozni, ahol jól lehet keresni. Úgy döntött, hogy a pénzért belevág a nagy kalandba. – Megkerestem egy ügynökséget, ahol elmondták, hogy vendéglátási gyakorlat és angolnyelv-tudás szükséges a munkához. Ezután találkoztam az amerikai Carnival Cruise Lines cég európai képviselőjével, aki az állásinterjú után azt mondta, hogy felvesznek. Nem sokkal később értesítettek, hogy mehetek, elintézték a papírokat, majd kiutaztam Miamiba. Az események ezután gyorsan pörögtek egymás után. Az adatok egyeztetése után szinte azonnal kivittek egy hajóhoz, melyet, amikor megláttam, azt hittem, hogy egy lakótelepen vagyok – emlékezett viszsza az első napokra a hölgy.
Ezután egy hónapig tanfolyamon vett részt az Ecstasy nevű hajón, ahol életmentő és biztonsági kiképzést is kapott. A tanfolyam végén vizsgázniuk kellett, akinek az sikerült, munkába állhatott. – Ez az egy hónap megmutatta, hogy ki termett hajóra. Több férfi is azt mondta, hogy ahhoz képest a katonaság semmi, annyira fárasztó volt a betanulás, és annyira kínozta az embereket a honvágy – jegyezte meg Imola, aki a tanfolyam után egy hétig az Inspiration nevű hajóra került, ami akkor készült el. Ha egy hajót kiengednek a gyárból, akkor utazási ügynökökkel és sajtósokkal töltik fel, akik kipróbálhatják a jármű szolgáltatásait. A hölgy első útja során egy ilyen társaságot szolgált ki hét napon át.

Beleunt a Bahamákba

Az első próbaút után kijelölték, hogy ki melyik hajóra megy. – Nekem az iskolahajó, az Ecstasy jutott, amellyel folyamatosan a Miami–Mexikó–Miami (négy nap) és Miami–Bahama-szigetek–Miami (három nap) utakon dolgoztam. A rövid kirándulások alatt nagyon jól lehetett keresni, mert a vendégek többnyire mulattak. A három-négy napos utakra főleg fiatalok jártak szórakozni, a hosszabb kirándulásokra viszont elsősorban nyugdíjasok fizettek be. Fél év után hazajöttem hat hétre pihenni – számolt be az első szerződéses időszakáról a hölgy.
Imola számára nem volt könnyű a visszatérés, ám nem hagyta, hogy az érzelmek befolyásolják, a cél adott neki erőt. A második időszakban csak a Bahamákra járt a Fantasy nevű hajóval. Nagyon megutálta, és beleunt a Bahamákba, mert néhány puccos helyet leszámítva, ahová a felső tízezer jár, az ország kiábrándítóan piszkos. Később sok egzotikus helyre eljutott útjai során, Puerto Rico, New Orleans, Tampa, Jamaica, Nagy-Kajmán-sziget, St. Thomas, St. Croix, St. Marteen voltak az állomáshelyei. Tíz útja során a vállalat hajóinak felét kipróbálhatta. A szerződések minimum hat hónapra, maximum tizenegy hónapra szóltak, a pihenőidőben mindig hazalátogatott a családhoz. – Azt mondtam, hogy addig nem hagyom abba, amíg el nem jutok a Panama-csatornához, a Hawaii-szigetekre és Alaszkába. Óriási szerencsém volt. Kifogtam egy olyan utat, amibe mind a három helyszín beleesett. Ezen azonban alig kerestem valamit, így még egyszer visszatértem az iskolahajóra, az Ecstasyra, ahol bepótoltam a lemaradást. Többet nem mentem vissza dolgozni – árulta el Kárpáti Imola.

Schwarzenegger is a fedélzeten

A hajók kiszolgálószemélyzete vegyes képet mutatott, szinte az egész világ képviseltette magát. – Az alapján osztották be az embereket, hogy mire alkalmasak, és hogy milyen munkát és mennyiért hajlandók elvégezni. A magyarok jól képzettek voltak, így főként a vendéglátásban dolgoztak, akármilyen munkát nem vállaltak el. A filippínók szelektálták a szemetet, és főként kínaiak dolgoztak a mosodában. A tisztek olaszok voltak, mert a pletykák szerint a cég alapítóját, Ted Arisont a második világháború idején egy talján mentette meg a koncentrációs táborból. Ekkor megfogadta, hogy ezt még visszaadja az olaszoknak – mondta Kárpáti Imola.
A hajókon időnként több híresség is megfordul, annak ellenére, hogy ez csak a világ legnagyobb, de nem a legelőkelőbb hajótársasága. A vállalat arca egy amerikai énekesnő, Kathie Lee Gifford. Egyszer a Rangers együttes kivette az egyik hajót, a rajongókkal egy hétig megállás nélkül buliztak. Egy-két napra vagy rövidebb ideig mások is tiszteletüket tették a hajókon, amelyeken Kárpáti Imola dolgozott. George Bush testvére, aki Florida kormányzója volt, tartott rendezvényt náluk, de találkozott Bill Gatesszel, a Microsoft vezérével is. Egyszer pedig a vállalat tulajdonosával Arnold Schwarzenegger is felszaladt az egyik hajóra.
Az óceánjárókon dolgozni nem veszélytelen. Több hajón volt komoly vészhelyzet, de Kárpáti Imolát szerencséjére elkerülték a nagyobb bajok. – A Celebration egyszer teljesen kiégett, az Ecstasy mentette ki az utasait. A hajó akkor olyan mértékben károsodott, hogy egy évig volt szárazdokkban. Nem sokkal később kiégett az Ecstasy mosodája, és a Spirit is tüzet fogott. Veszélyes lehet a tornádó is, de azt a kapitányok igyekeznek kikerülni. Ma már egyébként elképzelhetetlen a Titanicéhoz fogható tragédia, ugyanis egy-egy hajón a teljes utaslétszám másfélszeresére van mentőkapacitás. A legjobban akkor féltem, amikor a Destiny nevű hajón éltem át az ezredfordulót. Senki nem tudta, hogy a számítógépekkel mi lesz az átállás után. Szerencsére megúsztuk – mesélte Kárpáti Imola.

Különös vendégek

Ami a vendégeket illeti, a szokványos társaságok közé mindig beékelődött egy-egy érdekesebb csoport is. Kárpáti Imola emlékeiben élénken él egy transzvesztita-kirándulás. – Odajött hozzám egy „hölgy” a pulthoz. Életemben nem láttam olyan szép „nőt”, mint ő. Tökéletes volt a teste, az arca, ám kiderült, hogy Bobnak hívják, és erélyes férfihangon szólalt meg. Egy kólát kért tőlem. Volt olyan, hogy az egyik hajón meztelen kirándulás volt egy hétig, minden vendég pucérra vetkőzött. Nők és férfiak vegyesen. A végére már nagyon büdösek voltak, mert a klímát le kellett kapcsolni, hogy meg ne fázzanak – ecsetelte Imola az érdekesebb kirándulásokat. Az utak régen drágák voltak, de mára – a válság hatására – az árak a felükre estek. Ma néhány száz dollártól határ a csillagos ég.
Kárpáti Imola pincérként kezdte, ahonnan nehéz volt előrelépni; a hölgy három évig nem is haladt előre a ranglétrán. Ekkor lefizetett a Bahamákon egy orvost, aki írt egy papírt, hogy nem szabad megerőltető munkát végeznie, így lett bártender. A fizetések 1000 és 10-12 000 dollár között mozogtak attól függően, hogy mennyit érintkeztek a vendégekkel. A munka embert próbáló volt, a hölgy a kint töltött évek alatt egyetlen napot pihent, a szabadnapot vetélkedőn nyerte. Végül elérte célját, megteremtette jövője alapjait. A pénzt azonban nem adták ingyen. Mint mondta, a bezártság nagyon megviseli az embereket. – Ha valakinek nincs kitűzött célja, és még akaratgyenge is, akkor könnyen lelki beteggé válhat. Van, aki kaszinó-, más pénz-, megint más alkoholfüggő lett. Volt olyan is, aki a szex rabjává vált – tette hozzá Kárpáti Imola, aki már hosszú évek óta itthon él, és dolgozik. Nem vágyik vissza a lehetőségek hazájába.