– Tudatosan készült a politikai pályára?
– Egyáltalán nem. Elsőként történelemtanári, később EU-szakértői és európai uniós projektmenedzseri diplomát szereztem. Arra készültem, hogy uniós pályázatokkal foglalkozom majd. Az első munkahelyem ennek megfelelően az Ifjúsági és Sportminisztérium háttérintézményénél, a Mobilitásnál volt. Itt hátrányos helyzetű fiatalokat igyekeztem bevonni nemzetközi programokba. Nagyon élveztem a munkám, és kifejezetten szerettem volna a pályán maradni. Közben az Orbán-kormány idején, mint megannyi fiatal társam, én is terveztem a jövőt. Lakásról és családalapításról álmodoztam. Azt éreztem, hogy az 1998 előtti időszakhoz képest sok minden könnyebb lett, pozitív folyamatok indultak el. Az élet azonban hamarosan negatív fordulatot vett, 2002-ben a polgári kormány helyett az MSZP–SZDSZ vette át az irányítást. Én pedig dacból beléptem a Fideszbe. Azt mondtam, hogy bármilyen munkát elvállalok, amivel segíteni tudom a polgári oldalt. Alig telt el egy év, amikor Áder János, a választókerület egyéni országgyűlési képviselője megkeresett, hogy legyek a titkára. Olyan ajánlat volt, amire nehéz nemet mondani. Ettől kezdve politikai pályán mozogtam. Kampányfőnöki feladatokat is elláttam, három évvel ezelőtt pedig bekerültem a csornai képviselő-testületbe, ahol jelenleg is főállású alpolgármesterként tevékenykedem.
– Törvényszerűen lépett a Fideszbe?
– Számomra nem volt kérdés, hogy a Fideszhez csatlakozom. Vidéki keresztény családba születtem, a nagyapám falusi kántortanítóként dolgozott. Az volt egyetlen „bűne”, hogy keresztény szellemben nevelte a diákokat. Emiatt három évet raboskodott a hírhedt recski haláltáborban, ami mélyen beleivódott a családba. Nemcsak a három év nyomasztotta a nagyszüleim életét, hanem a későbbi folyamatos vegzálások is. A kommunista diktatúra meghatározta a család mindennapjait, így az értékrendem adott volt.
– Abban az egyéni választókerületben indul, ahol három cikluson keresztül Áder János szerzett mandátumot. Ez nehezíti vagy könnyíti az ön helyzetét?
– A két hatás egyszerre érvényesül. Egyrészt mindenképpen könnyíti a helyzetemet, hogy nyolc évet dolgoztam Áder Jánossal, és nagyon sokat tanultam tőle. Emberileg és szakmailag is példaként áll előttem, példamutató a felkészültsége, a pontossága, ahogy a munkáját végzi. Az együtt töltött nyolc év alatt a körzet legutolsó szegletét is volt módom megismerni, folyamatos párbeszédet tudtunk folytatni polgármesterekkel, családokkal, egyházi szereplőkkel és civil szervezetekkel. Az elmúlt nyolc év nagyon jó alapot adott. Más kérdés, hogy Áder János magasra tette a mércét, ám a feladattól nem ijedek meg.
– Az utóbbi időben az időközi választások nagyon alacsony részvétel mellett zajlottak. Csornán mire számít?
– Nem foglalkozom azzal, hogy máshol mi történik, ennél többre értékelem a Csornán és környékén élő embereket. Annál is inkább, mert a mi választókerületünkben mindig az országos átlag felett volt a választási részvétel. Rendre a fővárosi adatokkal vetekedtünk, adott esetben még jobb eredményeket is elértünk. A mi vidékünkön tisztességes, becsületes, dolgozni szerető és akaró emberek élnek, akik tudják, hogy a jövőjük letéteményesei saját maguk. Nem gondolnám, hogy az itt élő emberek ne akarnának a jövőjükről dönteni. A szocialisták ugyanakkor arra játszanak, hogy alacsonyan tartsák a részvételt. Az emberek mindenfelé azt kérdezik tőlem, hogy ki az MSZP jelöltje. Nincs kültéri megjelenésük, és alig-alig szerepelnek a médiában. A stratégiájuk persze érthető, a jelenlegi közhangulatban, az elmúlt közel nyolc év felelősségével a vállukon vajmi kevés esélyük van a győzelemre. A magam részéről azonban nem félek a választás érvénytelenségétől, bízom az emberekben.
– Mivel lehet az embereket arra biztatni, hogy éljenek demokratikus jogaikkal?
– Megteszem azt, ami a Fidesz politikusai számára természetes. A polgári oldal képviselői, jelöltjei nem íróasztal mellett találják ki, hogy mit kívánnak tenni, hanem párbeszédet folytatnak az emberekkel. Azt a feladatot vállaltam ebben a kampányban, hogy a választókerület mind az ötven településére eljutok. A jövő alapításának útját járom. Ezt nem én találtam ki, hanem az emberek mondják. Ők fogalmazták meg, hogy az elmúlt nyolc évben ellopták a jövőjüket. A szocialisták zsebre vágták a gyermekeik, a családjuk és az egész ország jövőjét. Tavasszal új jövőt építünk, ennek alapkövét vasárnap Csornán rakjuk le. Minden településre elvittem a jövőalapítás zászlaját, amire az összes érintett helyiség nevét ráhímeztük. A településvezetők mindenhol szalagot tűznek a zászlóra, amivel az öszszefogást szimbolizálják.
– Durva vagy kulturált hangvételű kampány folyik Csornán?
– Nyilvánosan békés a kampány, a gyűlöletkeltés a suttogó propagandával folyik. Olyan rágalmak jutnak a fülembe velem kapcsolatban, amelyek természetesen köszönő viszonyban sincsenek az igazsággal.
– Minden esélye megvan arra, hogy megnyerje a választást. Mire lehet elegendő az ön előtt álló szűk fél év?
– Öt hónap alatt építeni keveset lehet, rombolni sokat. Aki megnyeri a vasárnapi választást, annak ad hangot, hogy ne folytatódjon a rombolás. A Csornán és környékén élők most egy üzenetet fogalmaznak majd meg az országnak a tavaszi választással összefüggésben. A remény üzenetét küldik el mindenkinek, azt, hogy lehet másképp alakítani a jövőt. Nincs minden veszve, mindig van kiút. Ami vasárnap a csornai körzetben történik, tavasszal remélhetőleg sok helyen megismétlődik majd.
– Jövő tavasszal is indul a választáson?
– Rajtam nem múlik, a felhatalmazást a csornai választókerület részéről megkaptam. A Csornán és környékén lakó emberekben él a bizalom felém, a többi a Fidesz elnökségén múlik. Ám nem ezt tartom fontosnak. Én mindenképpen segítek akár így, akár úgy. Nem pozíciókért léptem be a Fideszbe, hanem mert dolgozni szeretnék.
origo.hu
Esernyő nélkül ma kockázatos elindulni
