Csapás az identitástudatra

Heves vitát váltott ki Ukrajnában A jövőből jöttünk című orosz film második része. Az ukrán művelődési és turisztikai minisztérium szakemberei szerint a második világháború eseményeit feldolgozó filmalkotás durván megsérti az ukránok nemzeti érzéseit, és ezzel együtt rossz szolgálatot tesz az ukrán–orosz kapcsolatoknak is.

Minden bizonnyal A jövőből jöttünk alkotóit a mű első részének osztatlan sikere ösztönözte a folytatás elkészítésére. A mai kalandfilmek stílusjegyeire emlékeztető alkotás forgalmazása ugyanis csupán Oroszországban több mint 8 millió dolláros bevételt hozott a konyhára. Az első rész főhőseit, a négy önkéntes, saját zsebre dolgozó fiatal orosz archeológust a földből előkerülő különféle tárgyi emlékek a múltba, az 1942-es évbe, a nagy honvédő háború kezdeti időszakának legvéresebb csatáiba röpítik, hogy személyesen is átéljék az események borzalmait. Majd pedig, a jelenbe visszatérve, az átélt borzalmak az akkori eseményekről addig alkotott véleményük átértékelésére készteti őket.
Az elsőhöz hasonló alapmotívumra épül a film második része is, annyi különbséggel, hogy a négy főszereplő, akik közül kettő ukrán nemzetiségű, ezúttal az 1944-es esztendő eseményeibe, egyenesen az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) fogságába kerülnek. Az alkotói szándék azonban ugyanaz. Az időutazásra késztetett fiatalok gondolkodását, történelemszemléletét – az akkori eseményekkel való szembesítés révén – a megfelelő irányba terelni. A történelemre, a közös múltra, illetve annak értékelésére tartott igény ugyanis egyike azoknak a kérdéseknek, amelyek évek óta heves vitát gerjesztenek Kijev és Moszkva között.
Ennek az ellentétnek egyik sarkalatos pontja pedig éppen az UPA tevékenységének a megítélése, ami még Ukrajnán belül is messze nem egyértelmű. A nyugati megyékben élők hősöknek, a keleti és a déli régiók lakossága pedig árulóknak, közönséges gyilkosoknak tartja őket. S nem segíti őket a helyes értékítélet, illetve történelemszemlélet kialakításában a sokak által csak „találjuk ki a történelmünket” mozgalomnak nevezett, gyakran merő abszurditásokhoz vezető, egyébként pedig a nemzeti önismeret ébresztgetésére és az identitástudat erősítésére irányuló törekvés sem. A más-más politikai táborhoz tartozó, más-más ideológiát és világlátást képviselő történészek és politikusok ugyanis eleve meghatározzák mindenki számára, hogy mi a jó, illetve a rossz, hogy kit kell hőssé avatni, és kit kell a sárba tiporni. Az ukránok esetében ugyanis a „nemzeti emlékezet újraélesztése”, illetve az oroszoknál a „történelemhamisítás elleni harc” valójában nem más, mint a történelmi tényeknek egy előre gyártott ideológiai irányvonal melletti elrendezése.
Ebbe a vitába próbálnak most nyilvánvalóan beleavatkozni „A jövőből jöttünk” című film készítői, akik Jaroszlav Pidhori-Hvjazdovszkij filmkritikus szerint a szó átvitt és egyenes értelmében egyszerűen a mocsokba, a fertőbe tapossák az ukránokat, durván meghamisítva a történelmi tényeket. A film ugyanis az UPA tagjait, akiknek egyikét a fasiszták egyenruhájába bújt neves ukrán színész, Osztap Sztupka alakítja, kegyetlen, alkoholtól bűzlő vérszomjas vadállatokként mutatja be, akik szemrebbenés nélkül lövik halomra a fogságukba került „moszkálokat”. A kijevi Zerkalo Nyegyeli című hetilapnak írt elemzésében a kritikus leginkább azt fájlalja, hogy történetesen Sztupka, a nemzet egyik büszkesége az, aki az ukránokra szándékosan ráaggatott szennyet, kegyetlenséget a szerepe révén megjeleníti. Sztupka viszont, aki határozottan visszautasította a neki címzett vádakat, azt üzente a kritikusoknak, hogy őt kizárólag a szerep s nem a politika érdekli.