A hazai oktatás helyretétele

Ha a hazai oktatási rendszert hatalmas anyahajónak tekintjük, amelyiket a jéghegy érkezése előtt évekkel el kellene kezdeni kormányozni, hogy elkerülje az ütközést, akkor nyilvánvaló, egyetlen kormányzatnak sincs esélye a gyors sikerre. Ennek az anyahajónak ugyanis nemcsak a motorja hibás, hanem jószerével minden alkatrésze, az utolsó mentőcsónakig. Magyar Bálint és csapata túlságosan sokáig és kontroll nélkül garázdálkodhatott a fedélzeten ahhoz, hogy kártételeiket gyorsan ki lehetne javítani, de közrejátszott rendkívüli hatékonyságukban a magyar társadalom hiányos immunállapota is. Meg persze a politikai-közéleti gyávaság, amely megakadályozta a hazai elitet, hogy hangosan és eredményesen tiltakozzon, illetve lépjen fel a nyilvánvaló túlzások ellen. Nem volt erő és közakarat arra a társadalmi megegyezésre, amellyel meg lehetett volna akadályozni a kártételt. Most meg olvashatjuk, milyen szörnyen állunk. Ezt a többség azonban már régóta tudja, érzi.
A közömbösség egyik nyilvánvaló jele volt, amikor az oktatással foglalkozó műsorok előbb csak az éjszakába csúsztak, azután végleg eltűntek a közszolgálatból. Néha még felbukkan ugyan a téma, de az már nem koherens, szakszerű beszéd, hanem magazinműsorok rövidke szösszenete, éppoly felszínes és hatástalan, mint a magyar közoktatás helyzete feletti siránkozás. A közrádióban semleges című műsorok vannak, azaz a többségük tartalma a címe alapján nem beazonosítható. Így a szerkesztők szabadon rendelkeznek az alkalmi tematika meghatározásában. Ilyen műsor a Visszaszámlálás is vasárnaponként, közvetlenül a Vasárnapi újság után (ez volt valamikor az Édes anyanyelvünk adáshelye). Valamikor kívánatos adásidőnek számított, a Vasárnapi újság milliós tábora még nem kapcsolta le ekkorra a rádióját. Ma már aligha ébrednek a rádióra milliók vasárnap hajnalanta. A Visszaszámlálás, Köves Pál és Nagy Iván Zsolt műsora, vezetője Szikra Zsuzsa, éppen olyan, mint a közrádió mai műsorainak többsége. Agyonhajszolt, a napi darálóba belökött rádiósok készítik, akik örülnek, hogy túl vannak rajta. Ezúttal az oktatás volt a téma, a vendég e témához Jelenits István és Ritoók Zsigmond. Mindkettőjükre biztonsággal lehet műsort építeni, megoldják maguktól. Nem rutinból, hanem észből. Van egy hosszú összefoglaló, összedobálva benne egy csomó adat a világ oktatási rendszereiről Kongótól Afganisztánon át Csángóföldig. Csak azt nem értjük, mire e színes és felszínes kép. Mit szeretne a szerkesztő közölni? Hogy máshol is nagy a baj, hogy sok az analfabéta? Aztán jönnek a vendégek, akik helyre teszik a témát. A világot persze meg nem váltják, de nem is kell. Azok a tények és elvek, amelyek az oktatási rendszer megjavításához kellenek, már évszázadok óta evidenciák. Úgy sem sikerül kiiktatni a családot, a tanárt (bár a japánok már készítettek tanárrobotot), és főként nem a társadalmi erkölcsöt. Jelenits és Ritoók tanár urak mindezt szépen elsorolják. A megvalósítás és korrekció már nem az ő dolguk. Várjuk a problémamegoldókat.
(Visszaszámlálás, MR1-Kossuth rádió.)