Az Újpest úgy kapott ki kétszer, hogy szinte helyzete sem volt. A Győr valósággal leiskolázta, majd Kecskeméten már húsz perc után összezuhant, tulajdonképpen örülhet, hogy megúszta 2-1-es vereséggel. Az sem lenne meglepő, ha a klub vezetői drasztikus intézkedéseket hoztak volna, Kovács Zoltán egyelőre azonban a terápiás gyógymód híve.
– A magyar labdarúgás sajátossága, hogy foglalkozni kell a játékosok lelkével – kezdte Kovács Zoltán. – Tudom, hiszen korábban én is profiskodtam Franciaországban és Görögországban, külföldön ez merőben ismeretlen gyakorlat, idehaza azonban szükség van rá. Nem tudom, hogy miért alakult így ki, a neveltetésben vagy a közegben kell keresni az okát, de így van. Miként azt sem értem, hogy miért így kezdtük a tavaszt. Ugyan Vaskó és Pollák nem játszhatott az első két meccsen, Kabát sérülés miatt sokat kihagyott, mégis azt kell mondanom, jól sikerült a felkészülésünk, az edzőmeccseken semmi jele sem volt ennek a gyenge teljesítménynek. Nem egy vagy két ember az oka a vereségeknek, az egész csapat mondott csődöt.
Megkérdeztük, megbüntették-e a gárdát, amire azt felelte, a két vereségnél nem kell nagyobb büntetés. Ám adódik, ehhez az eszközhöz azért sem nyúlhat a klub, mert több játékosának tartozik a járandóságával. A sportigazgató cáfolta ezt az okoskodást:
– Nem hónapokról van szó, nem olyan mértékű a tartozásunk, ami indokolná ezt a lélektelen játékot. Jómagam tizenhét évet húztam le a profi futballban, öt olyan idényem volt, amikor pontosan érkezett a fizetés, amiből kettőt Franciaországban töltöttem. Nem vitatom, az lenne ideális, ha egy napot sem csúsznánk, ám a tartozás önmagában nem lehet magyarázat a gyenge játékra.
Kovács Zoltán arra tegnap még nem tudott felelni, mi lesz, ha az Újpest szombaton a Diósgyőr ellen sem tud nyerni. Mint mondta, csak a győzelemre tud gondolni.
Tornyi Barnabás, a Diósgyőr vezetőedzője ilyen kijelentésre véletlenül sem ragadtatná magát. Kérdés nélkül hosszú monológban ecsetelte a csapata helyzetét, amiből az olvasható ki, a DVTK-nak először önmagát kell legyőznie: – Még decemberben, amikor foglalkoztatott a hazatérés gondolata, természetesen átnéztem a sorsolást. Mi mást mondhatnék, nem kedvez nekünk. Igen ám, de nincs olyan bajnokság, ahol a kiesés ellen harcoló csapatnak mindig az első négy helyezettel kell játszania. S nem árt ennél a négy meccsnél messzebbre látni, előbb-utóbb a többieknek is meg kell mérkőzniük az első négy helyezettel. Ám nekünk velük sem szabad foglalkoznunk. Ha azon emésztenénk magunkat, hogy a Nyíregyháza pontot szerzett, a Kecskemét legyőzte az Újpestet, akkor tényleg nincs értelme a folytatásnak. Miért tagadnám, előzetesen végeztem kalkulációt. A tabellán elfoglalt helyezést, a játékosállományt, a gazdasági hátteret, egyszóval a két csapat lehetőségeit összevetve azt gondoltam, hat gól a különbség a Debrecen és a Diósgyőr között, tehát ha ezen belül maradunk, az mindenképpen olyan eredmény, amiből erőt meríthetünk. Úgy maradtunk alul 3-1-re Debrecenben, hogy a 80. percben még vezettünk. Ezért azt gondoltam, a Videoton ellen van esélyünk a döntetlenre. Kikaptunk 1-0-ra. Nem öröm, a 6-0-ért ugyanennyi pont jár. Mégis azt mondom, a Videoton ellen sok hibánkat ki tudtuk javítani. A végén nem roppantunk össze a fáradtságtól, nem kaptunk öt sárga lapot, csak egyet, végig volt tartásunk. Benne van, hogy Újpesten újabb vereséget szenvedünk, de a legkomolyabban kérdezem: tragédia, ha így történik? Négy pontban reménykedtem az első négy fordulóból. Annyit változott a helyzet, hogy nem a Videoton ellen otthon, hanem az Újpest ellen idegenben kellene döntetlent elérnünk. Ebből az is következik, hogy a Győr elleni lesz az első olyan összecsapásunk, amelyen már győzelmi esélylyel léphetünk pályára. A mögöttem álló sokéves tapasztalattal mindezt őszintén elmondhatom. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy a lélek dolgozik, a vereség rombolja a motivációt. Az a feladatom, hogy a játékosaimban ébren tartsam a hitet, folytassam a munkát, aminek eredményeként közösséggé kell válnunk. Nem könnyű munka, hiszen tizenhat új játékos érkezett a Diósgyőrhöz e télen. Ebből mindenki csak azt látja, hogy új emberekből kell csapatot gyúrni. Abba viszont senki sem gondol bele, hogy ezek a labdarúgók egyáltalán miért jöhettek ide, a télen miért váltak szabaddá. Nyilván nem a legjobbak járnak így. Mindenkinek megvan a zűrös története, az egyik sérült volt, a másiknak visszaesett a formája, a harmadik összerúgta a port az edzőjével. De ez most már nem számít. Belőlük kell csapatot csinálnom. Ez természetesen nemcsak szakmai, hanem lélektani feladat is. Én ehhez értek. Sőt, a munkának ezen részével szinte kész vagyok. Készülünk Újpestre, majd fogadjuk a Győrt…
origo.hu
Szalay-Bobrovniczky Kristóf: Szégyen amit művelnek!
