Megbeszélés egy szállodában

Konkrétan azt mondta nekem L. Attila dandártábornok, hogy neki pénz kell – így vallott a nyomozóknak L. Szilárd ezredes, a Honvédelmi Minisztérium térképészeti kft.-jének letartóztatott egykori gazdasági vezetője. Sorozatunkban a tárcánál bejáratott, korrupciós hálózat működését mutatjuk be a birtokunkba került kihallgatási jegyzőkönyvek alapján. A szervezet tagjai általában öt százalékot kértek vissza a tárca cégein keresztül az állami megbízások összegéből. Mai cikkünkből kiderül, hogyan hálózták be a vesztegetések egyik főszereplőjét, az említett L. Szilárdot.

Fidesz: Szekeresnek le kell mondania. Újra lemondásra szólította fel Szekeres Imrét a Fidesz, miután egy, a lapunk birtokába került kihallgatási jegyzőkönyvekből kiderült: egy régóta működő korrupciós hálózat alakulhatott ki a Honvédelmi Minisztériumban (HM). Répássy Róbert tegnapi sajtótájékoztatóján leszögezte: egy ilyen bűnszervezet létrejötte egy minisztériumban a tárcavezető politikai felelőssége. A Fidesz jogi kabinetjének vezetője szerint az elmúlt hetek és hónapok eseményei bebizonyították, hogy a nagy fővárosi cégek és egyes minisztériumok az MSZP kifizetőhelyévé váltak, ahonnan gátlástalanul, talicskával, politikai megrendelésre tolták ki a közpénzt. A politikus megdöbbentőnek nevezte a HM-ben uralkodó „áldatlan állapotokat”, hiszen szerinte épp itt kellene a legnagyobb rendnek és fegyelemnek lennie. Répássy Róbert ígéretet tett arra, hogy kormányra kerülése esetén pártja véget vet a közpénzek ellopásának, elzárja a korrupciós csatornákat, felszámolja a HM-hez hasonló bűnszervezeteket, megszünteti a BKV-típusú szerződéseket, és visszaszerzi a jogtalanul kifizetett végkielégítéseket. – Azt, hogy ezt milyen gyorsan és hatékonyan tudjuk megtenni, csak a felhatalmazáson, a nemzeti egység mértékén múlik – tette hozzá. A tárca közleményében nem cáfolta a lapunk által leírtakat, csupán azt hangoztatta: a vesztegetési ügyet a honvédség belső elhárítása tárta fel, és a minisztérium maga hozta nyilvánosságra. – Az Országgyűlés Honvédelmi és Rendészeti Bizottságát Szekeres Imre már több mint egy hónappal ezelőtt tájékoztatta az ügyről – áll a közleményben. Közölték továbbá, hogy A Honvédelmi Minisztérium felszólította a Katonai Ügyészséget, vizsgálja ki, miként jutott lapunk birtokába egy folyamatban lévő büntetőügy jegyzőkönyve. (M. B.)

Nem állhatott távol a valóságtól a katonai ügyészség volt szóvivője, amikor a Honvédelmi Minisztérium (HM) egyik cégét gengszterszervezetnek nevezte. Eddig hivatalosan csak a HM egyik közhasznú társasága, a HM Térképészeti Nonprofit Kft. szerepét ismerték el a korrupciós ügyekben, ám a cégnél folytatott maffiacselekmények gyanúsítottjainak egyike a nyomozóknak tett beismerő vallomásában többször is megemlíti a HM EI Zrt.-t és a HM Rekreációs Kht.-t is, mint a vesztegetésgyanús ügyek fontos gyűjtőhelyeit.
Mint arról tegnap beszámoltunk, a HM Térképészeti Nonprofit Kft.-nél zajló vesztegetési botrány miatt előzetes letartóztatásba került tisztek vallomásaiból kiderül: a HM egyes alkalmazottaiból álló bűnszervezetnek a szaktárca százszázalékos tulajdonában lévő cégén keresztül kellett visszaosztani az állami milliókat, amelyek kézről kézre járva eljutottak a minisztérium felső vezetőinek irodáiba is.
Megírtuk azt is, hogy a HM Térképészeti Kft.-nél elkövetett bűncselekmény-sorozat legkisebb szereplője B. Zsolt százados volt, akinek a vallomása szerint L. Szilárd ezredes, a cég akkori gazdasági igazgatója adott utasításokat arról, hogy mely társaságoktól kérjen pénzzel tömött borítékokat. Az állami szerződésekért beszedett apanázs egy részét ezután L. Szilárd zsebre vágta, a pénzek másik fele viszont tovább vándorolt a HM védelemgazdasági főosztályának vezetői felé.
Szóltunk arról is, hogy a beismerő vallomások szerint a térképészeti cég beszállítói egyáltalán nem lepődtek meg a vesztegetési ajánlatokon, a HM Rekreációs Kht.-nak dolgozó vállalkozótól például ötmillió forintot kellett átvenni egy munkáért, a HM EI Zrt. vezérigazgatója pedig egymillió forint kenőpénzt fogadott el a saját szolgálati autójában. Ez pedig egyértelműen arra utal, hogy a visszaosztás rendszeres, általános gyakorlat lehetett a HM-nél, és nem csak egy kft. esetében fordulhatott elő. A mai cikkünkben beszámolunk arról, hogyan vallott erről L. Szilárd, a HM második legnagyobb hadiipari cége, a HM Currus Zrt. volt vezérigazgatója, a HM Térképészeti Kft. letartóztatott egykori gazdasági vezetője.
Az attasé pénzeket szerez
A közhasznú társaságból évente ötmillió forintot kell kitermelni – utasította elöljárója a meglepett L. Szilárdot a feladatára, amikor 2006 elején a HM Térképészeti Kft. gazdasági igazgatói székébe került. Az ezredes szerint az akkori szakmai felettese, az azóta szintén letartóztatott moszkvai attasé, L. István Attila dandártábornok, a HM volt védelemgazdasági főosztályvezetője a kinevezésekor meghívta egy budapesti szállodába, hogy négyszemközt beszélgethessenek. Hamar rátért a lényegre, és részesedést kért az állami társaság bevételeiből, amelyet az új gazdasági igazgatónak kellett összeszedni. „Konkrétan azt mondta nekem L. Attila dandártábornok, hogy neki pénz kell a Kht.-ból” – olvasható L. Szilárd vallomásában.
L. Szilárd nem lepődött meg az utasításon, és elfogadta azt, hiszen rég ismerte a dandártábornokot, és ez alapján feltételezte, hogy „pluszpénzeket szerez”. L. István Attila még cégeket is ajánlott, amelyeket a HM Térképészeti Kft. megbízhatna, és ezért hajlandók lennének kenőpénzeket fizetni. L. Szilárd azonban ebbe nem egyezett bele. Inkább utasította a beosztottját, B. Zsolt századost, hogy „termelje ki” az ötmillió forintot, amely nagyjából az éves beszerzési keret öt százaléka volt. A volt gazdasági igazgató állítja, az átadás-átvétel egyszerűen zajlott, egy budai bevásárlóközpont éttermében, egy táskában adta át a B. Zsolt által összegyűjtött ötmillió forintot a védelemgazdasági főosztályvezetőnek. L. István Attila csupán a beszélgetésük végén érdeklődött a már jól bejáratott szöveggel, hogy „mi van a feladattal”. Erre a kérdésre pedig L. Szilárd csak anynyit válaszolt, hogy „ott van a táskában”, így aztán kölcsönösen megértették egymást.
L. István Attila dandártábornok feltehetőleg túl sok „pluszpénzt” szerezhetett, mert egy idő után egy komoly nyelvtudás nélkül Moszkvába küldték, véderő attasénak. L. Szilárd vallomása szerint ezek után egy kis ideig akadozott a gépezet, hiszen az új védelemgazdasági főosztályvezetővel, O. János dandártábornokkal nehézkesebben lehetett szót érteni. Többször megkereste ugyan L. Szilárdot, hogy átvegye L. István Attilától a stafétabotot, de a HM Térképészeti Kft. gazdasági igazgatója ekkoriban saját szakállára dolgozott, például ruházati és vasáru vállalkozásoktól szedtek be B. Zsolt századossal együtt egy-két milliós kenőpénzeket. L. Szilárd szerint a visszaosztás korábban úgy történt, hogy a megrendelés értékét figyelembe véve
6-8 százalékot kértek vissza a cégektől. A társaságok ezt úgy fizették ki, hogy megemelték ezzel az összeggel a beszerzés értékét.
„Új pók” a hálóban
A védelemgazdasági főosztályvezető Moszkvába küldése után már „nem hajtották a cégeket”, hogy minél több pénzt adjanak vissza az állami forrásokból, de nem is szóltak nekik, hogy vége a lehúzásoknak, így csak kisebb összegek kerültek a borítékokba – vallotta L. Szilárd a köztes helyzetről.
Az új főosztályvezető, O. János óvatosan környékezte meg L. Szilárdot, akinek az erről tett vallomásából gyönyörűen kirajzolódik, hogyan ejtette rabul az érdekek, az ismeretségek és az ebből adódó kinevezések egyre erősebb szövetével a pénzszerzésre kényszerülő személyeket a HM korrupciós hálója.
A kihallgatási jegyzőkönyv szerint O. János, az „új pók”, először 2007-ben próbálkozott átvenni elődje pénzbegyűjtő szerepét, de ekkor még el kellett fogadnia, hogy az éves kenőpénzeket L. István Attila valószínűleg elvitte magával Moszkvába.
Aztán 2008-ban egy társas rendezvényen hívta félre újra L. Szilárdot, ekkor azonban azt a választ kapta, a HM Térképészeti Kft. még nem kapta meg az éves fejlesztési pénzeket. Egy év múlva O. János már másképp próbálkozott. Felajánlotta L. Szilárdnak a HM Térképészeti Kft. ügyvezető igazgatói posztját, és az ezredes vallomása szerint célzást tett arra vonatkozóan, hogy ha bekerül az új beosztásába, akkor visszaáll a korábbi rendszer, „visszatérnek a technikai kivitelezésre”. L. Szilárd végül mégsem ezt az ügyvezetői széket foglalhatta el, hanem a HM második legnagyobb hadiipari cége, a HM Currus Zrt. vezérigazgatója lett.
Már meg sem lepődött, amikor egy-két nap múlva egy étterembe hívták, és finoman közölték vele, hogy a HM Térképészeti Kft. ügyét O. János helyettesével, az azóta szintén előzetesbe került V. Sándorral kell megbeszélnie. Ettől a beszélgetéstől kezdve L. Szilárd a minisztériumi irodák szőnyegének gyakori koptatója lett. Számos megbeszélés után végül abban állapodtak meg V. Sándorral, hogy a HM Térképészeti Kft. beszerzésekre fordítható százmilliós forrásainak öt százalékát kell visszaosztani, amelynek felét L. Szilárd és a beosztottja, B. Zsolt százados tarthatta meg. A pénz másik fele V. Sándor közvetítésével a gyanú szerint az eredeti megbízóhoz, O. János dandártábornokhoz vándorolt.
Névnap az elhárításnál
Aztán közeledett az év vége, amikor a bűnszervezet már a katonai elhárítás látókörébe kerülhetett. Információink szerint ezekben az időkben L. Szilárd látogatást tett a Katonai Biztonsági Hivatalban a szervezet főigazgatójánál. A honvédségnél folyó bűncselekmények elhárításáért felelős főigazgatót a névnapja alkalmából akarta köszönteni, de az elhárítók vezetője különös kéréssel állt elő. A főelhárítónak egy katonai terepjáróra volt szüksége, amelyet a HM Currus Zrt.-től kíván megvásárolni. Az üzletet azonban végül nem sikerült nyélbe ütni. Lapunk következő számában azt is megírjuk, hogy miért.