Magyarország természetes állóvizeit a szabálytalan partvonalú és rendkívül sekély sztyeppei-síkvidéki tavak jellemzik, amelyeknek -a vízfelületük kiterjedésétől függetlenül- jellemzően alig 1-2 méteres az átlagos mélységük. A bányaművelés során keletkezett mesterséges eredetű állóvizeinknél már más a helyzet; a bányatavak mélysége ugyanis rendre jóval meghaladja a természetes síkvidéki tavak mélységét.

Magyarország legmélyebb állóvize a vasércbányászatnak köszönhette megszületését
Rudabányától északkeletre, Felsőtelkes község közelében az egykori Vilmos és az Andrássy II fejtések találkozásánál keletkezett Magyarország legmélyebb állóvize a Rudabányai-tó, vagy másik nevén a Rudabányai tengerszem. A több ezer éve lakott település környékén a rézkorban kezdték e történelmi korszaknak nevet adó színesfém kitermelését, az ókorban a kelták pedig a vasércet bányászták ugyanitt. A korai középkorban az akkor már évezredes múltra visszanyúló bányászati hagyományt a térségben letelepedett szlávok folytatták tovább;
a település neve is a szlávoktól származik, akiknek nyelvén a „ruda” vasércet, illetve vasas földet jelentett.

Az Anjou-korban, a 14. században Rudabánya réz és ezüstkitermelése annyira jelentőssé vált, hogy a század végén már a hét magyar bányaváros egyikeként említik az oklevelek a települést. Több évszázad elteltével a 19. század végén a vasérc modern nagyüzemi kitermelési technológiájának köszönhetően virradt fel Rudabánya második fénykora, és a Rudabányai-tó is ennek köszönheti megszületését. Az 1880-ban elkezdett nagyipari vasérckitermelés egyre jobban mélyülő vágatokat alakított ki a térszínen.

Noha az 1950-es évek elején a Rákosi-diktatúra az irreális nehézipar-fejlesztés, a „vas és acél országának” meghirdetése jegyében tovább erőltette a már kimerülőben lévő telepek kiaknázását, ám a kitermelés egyre nagyobb ráfizetést eredményezett,
ezért 1985-ben végleg bezárták a rudabányai vasércfejtést.
A 19. század végén kialakított igen mély Vilmos és az Andrássy II fejtés találkozásánál két karsztos medrű tavacska összeolvadásával jött létre a Rudabányai tengerszem. Miután a vasércbányát bezárták és megszűnt a talajvíz folyamatos kiszivattyúzása, a vízszint is gyors emelkedésnek indult. Az új tavat a karsztos alapkőzet beszakadásai is tovább mélyítették.