Rosszindulatú daganatos betegségben évente 60-70 ezer ember betegszik meg Magyarországon, közülük 250 gyermek. A teljes gyermekkorú betegnépesség létszáma kétezer körül mozog. Gyógyításukra – amelynek időtartama több év is lehet – hét központ és huszonnégy szakorvos áll rendelkezésre, és forgalomban vannak az egészségüket visszaadó gyógyszerek is. Az eredményes terápia alkalmazásának azonban még mindig vannak korlátjai. Ilyen például, hogy az egyik leghatásosabb gyógyszert a tizennégy éves betegnél lehet alkalmazni, a tizenhárom éves viszont már nem kaphatja meg automatikusan ugyanazt a kezelést. Ennek oka, hogy a gyermekkori fehérvérűség és az egyéb daganatok világviszonylatban is ritka betegségeknek számítanak, így nem elég nagy a piac, és a gyógyszergyártóknak nem éri meg minden korcsoportra elvégezni a horribilis költségű bevizsgálásokat. E gond várhatóan rövidesen megoldódik, mert az Európai Unió az új gyógyszerek bevezetését ma már támogatja, és egyúttal meg is követeli a gyártóktól a törzskönyvezést a gyermekek legkülönfélébb korosztályaira is. (A fiatalabb korosztályokra nem törzskönyvezett gyógyszerek alkalmazását a magyar hatóságok néhány éve adminisztratív könnyítésekkel segítik.)
A hatvanas évekig a gyermekkor rosszindulatú daganatos betegségei gyógyíthatatlannak számítottak, mára a beteg kicsik hetven százaléka, a leukémiában szenvedőknek pedig nyolcvan százaléka meggyógyul. A betegség visszaszorítása a különféle citosztatikumok (sejten belüli folyamatokat befolyásoló anyagok) egyidejű alkalmazásának köszönhető. Az áttörés a kilencvenes években a gyermekkori leukémia kezelésében következett be. A hatásos citosztatikumokat már a negyvenes évektől alkalmazták, de a kezdeti, átmeneti sikerek után a betegek többnyire visszaestek. A hatvanas évek magas halandóságában jelentősen közrejátszottak a fertőzések, amelyek ellen az alapbetegség, illetve a kezelések miatt legyöngült szervezet védtelen volt. E probléma súlyosságát jelzi, hogy a fertőzést kapó leukémiás gyerekek csaknem kilencven százalékát vesztették el az orvosok. A fertőzésekkel szembeni küzdelem a kilencvenes évektől vált sikeressé, akkor kezdték alkalmazni a szervezet védekező mechanizmusait támogató terápiákat. Ennek köszönhetően a fertőzésnek áldozatul eső gyermekek száma a kilencvenes évek közepére hét százalékra csökkent, ma pedig ez a ráta egy-három százalék.
A szervezetet erősítő terápiák kutatásával a DEOEC-en Kiss Csongor foglalkozik, és az úgynevezett „sejtemelők” (cytokinek) alkalmazásában jelentős eredményeket tudhat magáénak.
Ki lehet a Soros-ügynök Magyar Péter mellett? - 6/2: Kulja András