Hadsereg fedél nélkül

Penészes kenyér, erjedő befőttek, szétmálló, büdös felvágottak, beázó tornaterem. Többek között ilyen gondokkal kellett szembesülniük a katonáknak a honvédség szentendrei kiképzőbázisán, de a beszállítókkal mégsem bontotta fel a szerződéseket a Honvédelmi Minisztérium. A katonák tehát már régóta sejtették a szaktárcánál és gazdálkodó szervezeteinél megjelent korrupciót, hiszen azt tapasztalták, hogy vannak olyan beszerzési megállapodások, amiket nem lehet semmisnek tekinteni. Azt is látták, hogy miközben havi százezer forintból kell megélniük, és még a missziókhoz szükséges jobb felszerelések egy részét is nekik kell megvásárolniuk, egyesek gazdagodnak a pótlékokból és a tiszteletdíjakból. A lesújtó helyzetről Isaszegi János dandártábornok, az alakulat volt parancsnoka beszélt lapunknak, akinek nemrég vélhetőleg azért nem hosszabbították meg a szolgálatát, mert a katonái érdekében rendszeresen jelentést tett a problémákról.

Kitüntetések az Egyesült Államok elnökétől. Dr. Isaszegi János vezérőrnagy, a Magyar Honvédség Központi Kiképző Bázis parancsnoka. MTA-békedíjas, a Magyar Akadémikusok, Professzorok Világtanácsának professzora, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem címzetes egyetemi docense, okleveles szakmérnök, okleveles szakközgazdász. A NATO Védelmi Akadémiáján 2001-ben szerzett katonai felső vezetői diplomát. Öt nyelven beszél: oroszul, angolul, ukránul, németül és olaszul. 1995-ben a NATO-vezetésű boszniai missziós erők magyarországi átvonulásával, állomásoztatásával kapcsolatos előkészületeket végző MH-HM csoport tagja, majd a NATO IFOR/SFOR művelet során Taszárra települt amerikai hadsereg-parancsnokság törzstisztje, összekötő főtiszt. 1998-ban a Magyar Honvédség Műveletirányító Központ igazgatóhelyettese, megbízott igazgatója. 2000–2005 között az MH Összhaderőnemi Hadműveleti Központ parancsnoka. Az 1999–2006-os időszakban a Magyar Honvédség védelmi operatív bizottság vezetője. Ennek elismeréseként 2006-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét. 2003. augusztus–2004. július között Irakban, az OIF Iraki Szabadság Hadművelet Koalíciós Főparancsnokságán előbb a koalíciós hadműveletek főnöke, majd a főparancsnok koalíciós hadműveleti helyettese. 2005–2006 között a HM Honvéd Vezérkar Műveleti Főcsoportfőnökség főcsoportfőnöke. 2005-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét a békemissziós tevékenységéért. 2006-ban az MH Műveletirányító Központ parancsnoka. 2007-től az MH Központi Kiképzőbázis parancsnoka. Számos nemzetközi elismerés birtokosa, 1996-ban a NATO-főtitkár, 1997-ben és 2005-ben pedig az Amerikai Egyesült Államok elnöke által adományozott kitüntetéseket vehette át az IFOR/SFOR nemzetközi műveletekben, illetve az iraki hadműveletben végzett tevékenysége elismeréseként.

Országos botrányt kavart a HM-beli, bűnszövetségben elkövetett vesztegetés ügye. Hogyan értesültek erről az alakulatoknál?
– A korrupciós botrány kirobbanásakor olyan feladatot kaptam parancsnokként, hogy az állomány előtt ismertessek egy dokumentumot a HM központi állásfoglalásáról a vesztegetési ügyben. Ebben az iratban úgy fogalmaztak, hogy a történtek árnyékot vetettek a Magyar Honvédségre. A katonák vezető többségének azonban ugyanaz volt a véleménye. A megfogalmazást kikérjük magunknak, hiszen árnyék nem ránk vetődött, hanem azokra, akik a bűncselekményeket elkövették. Közöltem is a katonáimmal, hogy büszke vagyok a munkájukra, és nem szeretném, hogy a vállukra vegyék a bűncselekmények súlyát.
– Hogyan élte meg a csapatoknál szolgáló tiszt vagy egyszerű katona a történteket?
– A katonák ezt azért is nehezen élték meg, mert teljesen más a csapattagozatoknál szolgálni, mint a minisztériumi szervezeteknél. Az utóbbiak rendelkeznek ugyanis azzal a jogkörrel, hogy szerződéseket kössenek. A csapatoknál nagyobb értékű beszerzésekről nem dönthetnek. A botrány nem esett jól a katonáknak, de azoknak a tisztességes tábornokoknak sem, akik nem tehettek erről az egészről. Azt is látni kell, hogy a Magyar Honvédség is a társadalom része, az itt dolgozók semmivel sem jobbak és nem is rosszabbak, mint akik más területen végzik a munkájukat. Természetesen szerettük volna azt hinni, hogy bennünket nem érhet el a korrupció semmilyen formája, hiszen a honvédséggel szemben mégiscsak elvárás, hogy legyen nagyobb fegyelem és rend nála, mint más szervezeteknél. Azt azonban hangsúlyozni kell, hogy a korrupció nem a csapatoknál, hanem a HM-nél és a háttérintézményeknél történt. Az más kérdés, hogy a civil kontrollnak működnie kellene. Az én parancsnokságom alá tartozó objektumban tavaly szeptemberben és novemberben több mint tíz vizsgálatot tartott a HM belső ellenőrzése. Úgy gondolom, ha minket ennyiszer ellenőriztek, akkor azokat a szervezeteket, ahol az igazán nagy pénzek mozognak, fokozottan kellett volna ellenőrizni. Nemcsak azért, hogy kiszűrjék a visszaéléseket, hanem azért is, hogy a költségvetési forrásokat a leghatékonyabban, a legjogszerűbben használják fel.
– Észleltek valamit a HM-nél és a gazdasági szervezeteknél folyó korrupcióból az alakulatoknál?
– A mi katonai szintünkön nem az jelentkezett, hogy a beszerzésekről döntő HM Fejlesztési és Logisztikai Ügynökség (HM FLÜ), vagy a szaktárca cégei milyen alvállalkozóknak, milyen módon osztottak le pénzeket. Mi azon háborogtunk, hogy a nekünk megrendelt élelmiszerek mintáját személyesen kellett bevinnem az elöljáróimhoz, azt kérve, hogy a szállító céggel azonnal szüntessék meg a szerződést, és jelentsék fel. Csak az elmúlt évben ugyanis számtalan alkalommal rohadt, penészes kenyeret kapott az alakulat, és olyan meggybefőttet, amely a címkéje szerint 2013-ig érvényes szavatosságú volt, de már forrt, vagyis legfeljebb pálinkának lett volna jó. Kaptunk olyan konzervet is, amelyről a melegítésnél derült ki, hogy átcímkézték. Legutóbb az egyik dunántúli húsüzem termékét kellett bevinnem a jelenlegi vezérkarifőnök-helyettes hivatalába. Amikor ugyanis a felvágottat odaadtuk reggelire a katonáknak, öszszeomlott és bűzt árasztott magából, mintha romlott darált hús lenne. Előfordult az is, hogy a bontatlan száraztészta zacskója volt tele bogarakkal. A szerződések tudomásom szerint ennek ellenére sem változtak. A katonák tehát azt látták, hogy vannak a HM-nek olyan szerződéses partnerei, akikkel valamiért nem lehet felbontani a beszállítói megállapodásokat.
– Ki ragaszkodott ennyire ezekhez a szélhámosokhoz?
– A szerződéseket nem mi kötöttük. Az alakulatunk az ellátás szempontjából a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokságához utalt szervezet. Ez a székesfehérvári központ pedig a HM FLÜ útján intézte az élelmiszer-beszerzéseket.
– Önt nemrég úgy helyezték nyugállományba, hogy nem ajánlottak fel szolgálathosszabbítást vagy más beosztást a honvédségnél. Elképzelhető, hogy ez azért volt, mert sokat akadékoskodott a katonák tisztességes ellátása érdekében?
– Ezt bizonyítani nem tudom. Egyet viszont tudok. Minden éves beszámolómban leírtam, hogy a megoldatlan problémákhoz milyen segítséget kérünk az elöljáróktól. Néha ez hosszú lista volt, néha hosszú válaszokat is kaptunk. Megjegyeztük például, hogy nem készültek el azok a laktanya-felújítási munkák, amelyeket 2008-ra terveztek befejezni. Erre azt a választ kaptuk, hogy az új előirányzatok szerint ezek a korszerűsítések csak 2017 utánra tervezhetők. A felújítási igényünket azonban nem hagyhattuk ki a beszámolóinkból, hiszen a katonák méltó elhelyezéséhez szükség lett volna a munkák elvégzésére. A kiképzőbázis tornatermének plafonja például szétrohadt a beázásoktól. Eközben a sportegyesületek által összegyűjtött pénzből korszerű padlózatot fognak a helyiséghez készíteni. Hiába jeleztük, hogy a padlófelújítás előtt legalább a beázást szüntessék meg, végül nem sikerült megakadályoznunk ezt az esztelenséget. Nem hiszem, hogy bárki is elvárhatja egy parancsnoktól, hogy az ilyen és ehhez hasonló eseteket ne jelentse, és ne kérjen segítséget.
– Voltak még olyan alapvető gondok, amelyekről értesítette a minisztériumi vezetőséget, de nem vették figyelembe?
– Sajnos igen. Szentendrén például a kiképzőbázis mellett tiszthelyettesképző iskola működik. Ősszel az intézmény hallgatói fegyverrel hajtják végre a lövészeteket és alapkiképzési vizsgát tesznek. Ezt követően hét hónapos szakmai felkészítés kezdődik, hogy a következő év nyarán őrmesterként bocsássák ki őket. Azt javasoltuk, hogy ők vehessenek részt a laktanya készenléti szolgálatában. Ez nagy lehetőség lenne a frissen kiképzett őrmesterjelöltek számára, hiszen tapasztalatokat szerezhetnének, és a számunkra is, mivel a kiképzőbázison csökkenthetnénk a létszámhiányt. Tavaly azonban év közben jelentették ki, hogy ezek a katonák mégsem vezényelhetők, amit senki sem tudott megmagyarázni. Érthetetlen az is, hogy a robbantási foglalkozást vezető s végző személyektől megvonták a pár ezer forintos veszélyességi pótlékot.
– Csak nem az volt az indokolás, hogy a robbantási gyakorlat veszélytelen?
– A fő érv az volt, hogy takarékoskodni kell. Ez azonban esetenként, katonánként 3600 forintot jelentett egy hónapban, miközben az alakulatoknál szolgálók arról hallottak, hogy milliók tűnhettek el a forrásokból törvénytelenül. Az a hír is eljutott hozzájuk, hogy miközben tőlük számos többletjövedelmet megvontak, vannak olyan szervezetek, ahol az alkalmazottak sokkal nagyobb pótlékokban részesülnek, a HM-cégek felügyelőbizottságaiban, igazgatóságaiban pedig nagyon magas tiszteletdíjakat kapnak egyes személyek. A katonák azt megértették, hogy nehéz helyzetben van az ország, de azt már nem volt könnyű nekik megmagyarázni, hogy a takarékoskodás miért nem vonatkozik minden egyenruhásra a minisztériumnál és a honvédségnél.
– A HM-cégekben valóban tisztes fizetéskiegészítéshez juthattak az aktív és a nyugállományú főtisztek. Önnek felajánlottak ilyen lehetőséget?
– Most sem, és akkor sem, amikor még aktív voltam. Én ugyan reggeltől estig a katonáimmal dolgoztam az elmúlt éveimben, ezért nem nagyon volt rálátásom arra, hogy mi folyik a HM gazdálkodó szervezeteinél, de az nekem is megütötte a fülem, hogy az Állami Számvevőszék már 1994-ben felvetette, nem jó, ha aktív katonatisztek vállalnak el ilyen tisztségeket. Ha felajánlottak volna ilyen beosztást, akkor sem vállaltam volna el, és nem azért, mert nem lenne szükségem a pénzre. Inkább azért utasítottam volna vissza, mert nehezen tudtam volna a katonáim szemébe nézni, és teljesítményt követelni a bajtársaimtól, akik havonta nettó kilencven-, száz-, száztízezer forint fizetésért szolgálták a honvédséget. A feladatok teljesítéséhez ugyanis a megfelelő feltételek mellett az is szükséges, hogy morálisan együtt legyen a közösség.
– A feltételek mindig megfelelők voltak a kiképzésekhez?
– Nem. Többször kértük, hogy a kiképzéshez legyen meg minden olyan felszerelésünk, amely ma rendszeresített a honvédségnél. Ezt nem kaptuk meg. Mi megértettük, hogy első a külföldi misszió ellátása, de a vezetőség nem értette meg, hogy a kiképzésben mekkora hátrányt szenvednek a katonáink a felszerelések hiánya miatt. Amikor az első kiképzésemen a gyakorlótéren megláttam, hogy milyen szedett-vedett felszereléssel, málhazsákokkal jelentek meg a katonák, az volt az első gondolatom, hogy itt fegyelmezési gondok lehetnek. Később aztán kiderült, hogy ellátási problémákról van szó. Ezen azóta sem sikerült javítani. Sokat szenvedtem attól, hogy miközben a katonáinknak az alapelveimet, a rend, a fegyelem és a bajtársiasság hármas követelményét hangsúlyoztam, a feladatokhoz nem biztosíthattam a feltételeket. A hivatalos közlések mondhatnak bármit, a katonák jelenleg is a saját pénzükből veszik meg a felszereléseik egy részét, ha jó minőségűeket akarnak alkalmazni. Ez igaz a hazai és a missziós alakulatokra is.
– Az emberek többsége örömmel menne el nyugállományba egy ilyen szervezettől, ahol állandóan a gondokkal kell szembesülnie. Ráadásul erre csak keveseknek van lehetőségük 57 évesen. Miért ragaszkodik mégis az aktív katonaélethez?
– Többször jelentettem a vezérkari főnök úrnak, hogy megnyugvással mentem volna nyugállományba, ha a szabályok mindenkire egyformán vonatkoznak. Az viszont szerintem igazságtalan és méltánytalan, hogy vannak néhányan, akik öt évre meghosszabbíthatják a szolgálatukat, és van olyan, mint én, aki csak hat hónapra kapta meg ezt a lehetőséget. Nem lehet különbséget tenni a minisztériumi tábornok és a honvédség tábornoka között, hiszen mi valamennyien a Magyar Köztársaság honvéd főtisztjei vagyunk, akikre egységes szabályok vonatkoznak. A minisztertől személyes ígéretem is volt az ötéves hosszabbításra, ezt mégsem kaptam meg. Az utolsó leveleimben már alacsonyabb beosztás elvállalását is felajánlottam a felső vezetésnek, hogy a tudásomat, nemzetközi kapcsolataimat, háborús tapasztalataimat kamatoztathassák, de nem érkezett semmilyen választ. Egyszer felajánlották, hogy mégis hosszabbítanak, de ennek az lett volna a feltétele, hogy menjek a Nyugat-Szaharába külszolgálatra. Én viszont elsősorban itthon szerettem volna szolgálni. Ötvenhét éves vagyok, mégis repeszálló mellényben csináltam meg tavaly a félmaratonit, és havonta két-három előadást tartok különböző oktatási és egyéb intézményekben. Úgy gondolom tehát, hogy szellemileg és fizikálisan is terhelhető vagyok, a honvédség jelenlegi vezetése mégsem tart erre itthon igényt.
– Szolgált Irakban, Afganisztánban, kiemelt tudással, egyedülálló szakmai tapasztalatokkal rendelkezik. Ön szerint mit kellene tenni, hogy hatékonyabban működhessen a honvédség?
– A mai Magyar Honvédség létszáma a negyede-ötöde a húsz évvel ezelőttinek. A vezetési szintek száma mégis még mindig túl sok, a vezetők létszáma pedig túl nagy a vezetettekhez és a végrehajtókhoz képest. A vezetés, irányítás, feladat-végrehajtás és ellenőrzés egysége viszont akkor tiszta, ha ezek az arányok megfelelők. Az arányok megváltoztatása a költségvetésre is jó hatással lehet, hiszen többek között azért jut kevés pénz a végrehajtó szinthez, mert a vezetési szint sokat emészt fel a forrásokból. Azt is érdemes lenne megnézni a következő HM-vezetésnek, hogy egy olyan mamutszervezet, mint a katonai beszerzéseket koordináló HM FLÜ mennyire hatékony, mennyire ellenőrizhető és mennyire vezethető. Nem kétséges például, hogy a szentendrei laktanyába a leghatékonyabb Szentendréről megvenni a kenyeret, ez mégsem így történik a beszerzések jelenlegi rendszere miatt. Nem világos, hogy miért nem gondoskodhatnak az egyes objektumok helyben a saját szükségleteikről a logisztikai főnökségeik útján, központi irányítás és ellenőrzés mellett. Első lépésben tehát nagyon fontos lenne a HM szervezeteinek és háttérintézményeinek felülvizsgálata. Bízom abban, hogy a honvédség, a katonák érdekében ez mihamarabb meg is történik.