Új helyre telepíthetik a földikutyákat

A veszélyeztetett fajként számon tartott földikutya kromoszómáinak vizsgálata érdekes információkkal szolgálhat a tudomány számára. E küllemre nem túl mutatós emlős ugyanis az aktív fajfejlődés szakaszában van, így kihalása a filogenezissel foglalkozó kutatások szempontjából is nagy veszteség lenne. Magyarországi állományuk védelmére nemrégiben országos intézkedési terv készült.

A hajdan egész Magyarországon megtalálható, ma viszont csak szórványokban előforduló, föld alatti járatokban élő, kistestű földikutya időről időre az érdeklődés központjába kerül. Egyrészt azért, mert a mélyszántásos földművelés elterjedésével élőhelyei szinte elfogytak, s ezért a kipusztulás szélére jutott, másrészt pedig azért, mert a genetikai vizsgálatok azt mutatják, hogy a földikutyák az aktív fajfejlődés szakaszában vannak. Mivel törzsfejlődésük nem zárult le, mondhatni, a szemünk előtt zajlik, genomjuk elemzése érdekes adalékokkal szolgálhat a fajok kialakulásának, differenciálódásának vagy egységesülésének menetéről. Ilyen vizsgálatok ma már viszonylag olcsón elvégezhetők, ám kérdés, hozzájut-e a tudomány a kutatásokhoz megfelelő számú példányhoz. Becslések szerint ugyanis a hazánkban élő egyedek összlétszáma alig haladja meg az ezret, s mivel védettek, eszmei értékük ötszázezer forint.
A tudomány számára érdekes információkkal szolgáló csoport újabb fajainak azonosítását elsősorban a Törökországban és a Távol-Keleten élő populációk vizsgálatától várják, ám nem kizárt, hogy Magyarországon is sikerül eddig ismeretlen földikutyatípust leírni. Eddig két formát azonosítottak a Kárpát-medencében előforduló variációk közül. Az erdélyi földikutya jelenlétéről régen tudunk, a délvidéki változatot viszont csak 2008-van fedezték fel Kelebia környékén. A genetikai vizsgálatok fényében azonban valószínűsíthető egy harmadik típus, a „magyar földikutya” is, ám erre még nem sikerült tudományosan elfogadható bizonyítékot találni.
A nemzetközi szakirodalom három kistestű földikutya-szuperfajt különít el. Ezek örökítőrendszerei oly mértékben térnek el, hogy egyedeik nem képesek szaporodni egymással. A genetikai különbözőség kialakulása összefüggésben lehet az állatok rejtőzködő életmódjával, ami az egyes populációkat teljesen elszigeteli egymástól.
A természetvédelmi tárca nemrégiben közzétett intézkedési terve szerint a földikutya-közösségek és potenciális élőhelyeinek védelme egyaránt sürgető feladat, amit az is jelez, hogy a 2005-ben megindult intenzív kutatásokat követően 2009-ben Földikutya-védelmi Tanács alakult. Elsősorban a Hajdúhadház, Hajdúbagos, Debrecen, illetve Mezőtúr, Battonya és Kelebia környéki ismert élőhelyek védelme a fontos. Elképzelhető, hogy egyes veszélyeztetett populációkat olyan helyekre telepítenek át, ahonnan már régen kipusztultak.