Vitézek is segítettek a gáton

A rendvédelmi dolgozókból álló Vitéz Klub most is ott volt a gátakon. Húzzák meg a vitéz urak! – kínálta a pálinkáját egy ónodi bácsi az árvízi védekezőknek, akik az éjszakába nyúló munka után pihentek a helyi polgármesteri hivatalban. A jövedéki adót befizette, bátyám? – tréfálkozott az egyik zsákpakoló, aki történetesen a vámőrség alkalmazottja volt. A kérdést persze senki nem vette komolyan, pedig akkoriban még nem hallottak a pálinkafőzés felszabadításáról. A vámosok is nevettek, és ittak.
Nehéz napokon voltak túl, és nehéz napok előtt álltak – tudtuk meg Besenyő János honvéd őrnagytól, a Vitéz Klub vezetőjétől. A jótékonysági szervezet már évek óta rendszeresen vesz részt árvízi védekezésben, katonák, rendőrök, börtönőrök, rendvédelmi és katasztrófavédelmi dolgozók hozták létre a kilencvenes években. Természetesen a munkaidejükön kívül a mostani árvíznél is megjelentek a gátakon, hogy segítsenek.
Már az adományok eljuttatása sem volt könnyű – emlékezik vissza Besenyő őrnagy. – Edelényig eljutottunk valahogy közúton, de ezt követően egy munkagép kanalába kellett beállnom, amelyet megpakoltunk 300 ezer forint értékben segélycsomagokkal. Alattam erős sodrású víztömeg vitte a faágakat, az elárasztott házakat pedig géppisztolyos rendőrök őrizték. A „túlparton” a szendrőládi önkormányzat képviselői vártak minket, és velük együtt traktorokkal utaztunk tovább, hogy eljuttassuk a csomagokat az elzárt családoknak. Aztán visszautaztunk Ónodra, hogy a gátakon folytassuk a munkát, este nyolctól hajnalig, amikor megérkezett a váltás. Voltak olyanok az egyesület által mozgósított önkéntesek között, akik két-három éjszakát is végigdolgoztak a gátakon, miközben napközben visszamentek a munkahelyükre is. Katonák tehát már a hivatalos kivezénylésük előtt is segítettek a gátakon.
Az őrnagy szerint az ónodi polgármester kiválóan irányított, és éjt nappallá téve dolgozott együtt a helyiekkel, tőle függetlenül mégis voltak nehézségek. Volt például olyan másfél órájuk a gáton, amikor homokzsákhiány miatt nem tudtak dolgozni. Ónodra ugyanis egy idő után három-négy helyről kellett öszszeszedni a zsákokat. Az is okozott némi gondot, hogy az önkéntesek több helyről érkeztek, és volt, aki nem jelentkezett be a vízügyi szakembereknél.
Meghatónak, példaértékűnek nevezte a civil összefogást azokon a településeken, ahol önkéntesként részt vettek a védekezésben. Találkoztak olyanokkal, akik Szombathelyről, Gyöngyösről, Egerből utaztak el azokra a területekre, ahol mindent letarolni készült a természeti katasztrófa.