A Magyar Vívószövetség a honlapján megjelent pénteki megemlékezésében kiemeli, hogy a 90-es évek egyik legjobb kardozója hunyt el, aki nyert összetett világkupát, valamint 1989 és 2000 között kihagyhatatlan vezére volt a magyar csapatnak. Köves Csaba 1992-ban Barcelonában, majd négy évvel később Atlantában a csapat tagjaként harcolt ki olimpiai ezüstérmet, 1991-ben hazai környezetben világbajnoki címet nyert a válogatott tagjaként, 1993-ban Essenben pedig újabb vb-arany került a nyakába a csapatverseny után.
Köves Csaba a betegségéig tartotta a kapcsolatot a vívóbarátaival
– Kivételes vívópályafutása a sydney-i olimpiával ért véget, némileg méltatlan körülmények között. Az ezzel kapcsolatos tüske örökre benne maradt. A vívástól teljesen elfordult, gyakorlatilag azután nem tűnt fel a pástok környékén – többek unszolása ellenére sem. Ő már csak ilyen volt, ha valamit elhatározott, akkor abból nem engedett. A vívóbarátokkal azért tartotta a kapcsolatot, legalábbis betegségéig. Az alattomos kór egyik legdurvább változata támadta meg, és ekkor bontotta a vonalat – többé senkivel nem akart beszélni. Aztán, nagyjából két éve, jobban lett, és ismét felvette a telefont. Mi több, egyszer-egyszer eljött közénk, és pont ugyanúgy viselkedett, mint korábban. Mondjuk, sör helyett vörösbort ivott, amit korábban soha. „Azt mondta a doki, hogy igyak vörösbort, az erősíti a csontozatot. És én szeretném alaposan megerősíteni” – mesélte úgy, ahogy csak ő tudta mesélni a sztorikat. Valamikor az év első hónapjaiban már nem jött. Egyszer még válaszolt a hívásomra, de azt mondta: „Megint rosszabbul lettem, ne keress, majd én jelentkezem” – olvasható a Magyar Vívószövetség honlapján a korábbi csapattárs, a MVSZ kommunikációs igazgatójának, Szetey András megemlékezésében.
Köves Csaba már nem jelentkezett.
