Oroszországról, szeretettel

Miközben nálunk lassan a végéhez közeledik minden idők egyik legvacakabb nyara (legalábbis időjárási szempontból, a máskor csontszáraz május és augusztus özönvizeket produkált, a meteorológusok a téboly szélén próbálták belőni legalább a következő tizenkét órát), addig Oroszországban elszabadult a pokol. Szögezzük le rögtön az elején, ez itt már a klímaváltozás, jó reggelt kívánunk mindenkinek, ha ezt Napóleon megérhette volna, másként alakul a történelem. És tegyük hozzá azt is, Oroszország évekig nem volt hajlandó aláírni a kiotói egyezményt. A kínaiak meg arra büszkék, hogy megelőzték Japánt, és immár az övék a világ második legerősebb gazdasága, miközben a lakosság egy része barlangokban lakik, megmérgezték a vizeiket, a nagyvárosokban alig lehet levegőt venni, és egyik természeti csapás éri a másikat.
De vissza a spájzba! Az oroszoknál úgy kezdődött, hogy hirtelen nagyon meleg lett, aztán úgy is maradt. Aztán meg rendre kigyulladtak az erdők, a nádasok, a tőzeg, leégtek a falvak, meghaltak az emberek, és tömegével pusztultak az állatok. Putyin Harley Davidsonra pattant, és kihirdették a rendkívüli állapotot.
Moszkvában az azóta csituló katasztrófa idején negyven fok volt, ezer éve nem volt ilyen meleg. A fővárosban ötven méter volt a látótávolság, büdös füstköd gomolyogott, a Nap egy apró, narancssárga folttá zsugorodott, de a hőség elviselhetetlenné vált. Aki kimerészkedett az utcára, maszkot viselt, a maszkok az utolsó szálig elfogytak, a hatóságok felszólították a lakosságot, hogy senki ne menjen a szabadba. A szén-monoxid aránya a levegőben hat és félszerese volt az egészségügyi határértéknek, más mérgező anyagokból tízszerese keringett a „megengedettnek”. A nagykövetségek bezártak vagy csökkentett üzemmódra álltak, országok sora nem javasolta állampolgárainak az oroszországi látogatást. A hadsereg körbeárkolta a Moszkvától 350 kilométerre fekvő Szarov városát, hogy megvédjék az ott tárolt nukleáris létesítményeket, a veszélyes anyagokat elszállították, veszély fenyegette a légvédelmi irányítóközpontot. Hivatalos közlés szerint a fővárosban ötvenketten haltak meg, az országban ötezren. Ez nem egy James Bond-film, ez a rögvalóság. De minden krízisből kijöhet valami jó, avagy rend a káoszból, ugye. Az egyébként rendkívül agilis Putyin–Medvegyev-tandem előtt történelmi lehetőség nyílott, hogy ne félrészeg bojárokként, hanem felelős államférfiakként vonuljanak be a történelembe. Ehhez mindenekelőtt azt kellene felismerniük, hogy a kommunizmusnak, a vadkapitalizmusnak vége, a növekedés fetisizálásának annyi, az anyagelvű csőlátásnak, a bankterrornak dettó, vagy a világnak lesz vége, nem bummal, hanem nyüszítéssel, ahogyan azt T. S. Eliot jelezte. Az oroszok kellően spirituálisak egy ilyen rádöbbenéshez, ráadásul ők is szeretik a gyerekeiket, amint azt Stingtől is tudjuk.