Magáncégek rendőri feladatokra

Nyolc év alatt 12 ezer millió forint közpénz jutott 12 magáncégnek javarészt haszontalan dolgokra. Ez volt Papcsák Ferenc elszámolási kormánybiztos múlt heti leltára arról, hová is tűnt el az adófizetők pénzéből 12 milliárd forint a Medgyessy–Gyurcsány– Bajnai-kormány alatt. Az előző sajtótájékoztatón ismertetett kilencmilliárd forint sorsáról már részleteket tudunk. Négy tanácsadó céghez vándorolt. A Telkes cégcsoporthoz, az IFUA Horváth & Partnershez, a Deloitte Üzletviteli és Vezetési Tanácsadó Zrt.-hez és a Develor Tanácsadó Zrt.-hez, amely cégekkel százszámra kötöttek állami cégek és szervezetek szerződéseket. Kirívó esetekben előfordult, hogy ugyanazért a munkáért kétszer is fizetett az állam a magántársaságnak. Vagy az, hogy indokolatlanul magas költséggel haszontalan szakértelemre képeztek ki luxusszállodákban embereket állami megrendelésre. Előfordult olyan eset is, amikor  nem vette észre senki, hogy nem valósult meg semmi a szerződésből, ám csupán a közpénz átutalása után csapott a homlokára valaki, hogy mivel a semmiért nem jár más, csak semmi, nem ártana visszaadni a semmiért kapott díjat. Ugyanakkor volt olyan eset is, amelynél akkor is járt díj, ha a cég épp semmit nem csinált. Az óriási összegű közpénzek nem véletlenül kerültek ezekhez a vállalatokhoz. Szervezetten és olajozottan működött az állami és a magánszereplők által működtetett gépezet. Olyannyira, hogy Papcsák Ferenc szerint az esetek felkelthetik a nyomozó hatóságok figyelmét.

2010. 09. 30. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A 12 milliárdból tehát kilencről a múlt héten, a maradék hárommilliárdról viszont tegnap számolt be Papcsák Ferenc kormánybiztos. Tegnapi sajtótájékoztatóján kiderült, hogy az előző ciklusok évei során az adófizetők pénzéből ez az ugyancsak jelentős összeg egy rendkívül speciális terepen mozgó két társasághoz vándorolt: a Proware Kft.-hez és az In-Kal Security Kft.-hez.

*

Papcsák Ferenc a sort a Proware-rel kezdte, amelyre 238 millió forintot szánt az állam. Ennek kilencven százalékát 2002–2003-ban végzett szolgáltatásért kapta a magánvállalat az államkasszából, s amely megbízási díj oroszlánrészét három állami cég, a Magyar Fejlesztési Bank (MFB), az Állami Autópálya Kezelő és a Nemzeti Autópálya Zrt. állta.
A Proware az MSZP–SZDSZ koalíció hatalomra kerülésével a Medgyessy-kormány első néhány hónapjában jutott aktív szerephez. A különös gazdasági társaságot Tarjányi Péter vezette. Tarjányi első, sőt második ránézésre is átlagos üzletembernek tűnik, aki az 1996-ban alapított Proware Kft. tulajdonosaként és ügyvezetőjeként tanácsadással kereste kenyerét. Az üzletemberkülső és a békés polgári foglalkozás látszata mögött azonban valaki és valami más is lakozik – fogalmazott a kormánybiztos, aki bemutatta az újságíróknak a valódi Tarjányi Pétert, a nem éppen szokványos terepen mozgó specialistát.
Ismertetése szerint Tarjányi Péter alapszakmáját tekintve rendőr, aki a katonai főiskola elvégzése után néhány évvel már a Rendőrség Különleges Szolgálata kötelékébe tartozó parancsnok lett. Leszerelése után, cégvezetővé alakulásával párhuzamosan az FBI-akadémián – kiképzőspecialistaként – a külföldi válságövezetekben végrehajtandó katonai és rendőri feladatokra készített fel résztvevőket. 2002-ben Tarjányi a Proware-en keresztül felajánlotta szolgálatait az akkori szocialista kormánynak, amely élt is a lehetőséggel.
A Proware állami cégekkel kötött több tíz milliós szerződései, ha csak a megállapodásokba beleírt feladatokat nézzük, látszólag rendben lévőnek tűnnek – fogalmazott a kormánybiztos. Ha viszont a feladat teljesítésekor belső használatra született anyagokat is egymás mellé tesszük, megdöbbentő dolgokra derül fény. A több évtizedes nemzetbiztonsági és rendőrségi tapasztalatára büszke exkommandós Tarjányi alapszakmájának egyes eszközeit úgy tűnik, civil foglalkozása közben is kamatoztatta állami megbízatásai végrehajtásakor. A 2002-es kormányváltáskor a Proware az MFB-nél és cégeinél úgynevezett átállásirányítási projekt elvégzésére kapott megbízást. Az átállásirányítás fedőnevet viselő akció keretében a volt kiképzőtiszt csapatai nemcsak a cégek iratanyagait, a dolgozók személyi aktáit vizsgálták át, hanem tömegesen hallgatták ki a megfélemlített alkalmazottakat.
A kihallgatásokat HR Team fedőnév alatt, HR Projekt keretében tevékenykedő, öt főből álló csoport váltásokban végezte. A különítmény magából a projektvezetőből állt, ez általában Tarjányi tisztsége volt. A parancsnokot két HR-szakember és két pszichológus segítette. A megbízó állami cégnek kikötötték, hogy a meghallgatandó személyi kör kiválasztásához milyen előzetes adatokra van szükségük. Így például a belépőkártyával rendelkező személyek listájára, a cég aktuális telefonkönyvére, a folyamatban lévő tenderek bírálóbizottsági tagjainak listájára. Emellett tárgyi feltételeket is megszabtak. Biztosítani kellett számukra például egy „projektszobát”, ahol a kihallgatásokat lefolytatták. Itt egy legalább négy főből – köztük egy pszichológusból – álló csapat faggatta a kiválogatott személyeket, akár órákon keresztül. Az osztag a munkát napokra lebontott forgatókönyv alapján végezte.
A HR-különítmény – csak az MFB-nél – tíz napon keresztül 38 embert hallgatott ki, amelyről hangfelvételeket készítettek. A meghallgatások naponta reggel nyolc órától délután ötig folyamatosan zajlottak, és összesen 56 óra hanganyagot dolgoztak fel. Átlagosan másfél órát tartott egy kihallgatás, de voltak kirívó esetek is. Ilyen volt Baranyai Lászlóé, az MFB akkori elnök-vezérigazgatójáé, akivel az exkommandós Tarjányiék három órán keresztül beszélgettek „el”.
A kihallgatások végén mindenkiről összefoglaló jelentés készült, ami az állami megbízó külön igénye szerinti háttér-információkon kívül az érintett pszichológiai jellemrajzát is tartalmazta. Ezt annak alapján rakták össze, hogy az illető miként viselkedett a kihallgatáson. Papcsák megjegyezte, hogy ezt a módszert a rendőrség bűncselekményeknél általában az elkövető beazonosításánál és kihallgatásánál alkalmazza, és a szaknyelv „profilkészítésnek” hívja. Ennek megfelelően egy átlagos állampolgár a Proware-jelentések olvasása közben úgy érezheti magát, mintha egy titkosrendőrségi akció belső jelentéseihez jutott volna hozzá – jelentette ki a kormánybiztos –, ami ugyan nagyon izgalmasnak tűnhet, de nem elfelejthető, hogy ebben az esetben nem hivatalos rendőrségi nyomozás aktáiról, hanem két állami közlekedésfejlesztő társaság és egy állami bank által nem éppen a feladatkörébe tartozó állami megrendelésekről van szó.
Felháborító és elfogadhatatlan, hogy a szocialista–szabad demokrata kormány vezetésével az állam saját munkavállalóinak zaklatására, megfélemlítésére, róluk történő adatgyűjtésre százmilliókat fizetett ki Tarjányiéknak – vonta le a következtetését a kormánybiztos. Majd azzal folytatta a történetet, hogy feladatai elvégzése után a Proware-t szinte azonnal igyekeztek eltüntetni. 2004 februárjában már felszámolás alá került. Tarjányi Péter azonban rendőrségi szakértőként jelenleg is szívesen látott vendége a médiának. Az MSZP–SZDSZ megrendelésre meghurcolt, megalázott emberek pedig mind a mai napig félnek beszélni a velük történtekről. Papcsák szerint szinte mindig ugyanazokat a mondatokat mondják a megalázottak: jobb nem beszélni, mert ezeknek most is messzire elér a keze, és mi lesz akkor, ha visszajönnek? És ezeket a gondolatokat feltehetően erősíti Tarjányi Péter médiasztárrá válása is.
A kormánybiztos végül úgy összegezte a Proware és Tarjányi esetét, hogy mivel hosszú idő telt el az események óta, elévülés következtében jogi eszközök már nem állnak rendelkezésére az ügyben, de rendkívül fontosnak tartja a közvélemény tájékoztatását, és felhívni a figyelmet arra, hogy milyen módon fizetett ki százmilliókat a szocialista–liberális kormány saját állampolgárai megfélemlítésére és megalázására az adófizetők pénzéből.
Közpénzből sértett jogot az In-Kal
A Proware eltűnt, de nem maradt specialista nélkül a szocialista–liberális államgépezet – jelezte Papcsák Ferenc a folytonosságot. Tarjányiék helyét a megváltozott feladatokhoz jobban használható, sokkal profibb, ütőképesebb, szinte hadseregszerű szervezet vette át, az In-Kal Kft., amelynek kiterjedt működése elsősorban a Gyurcsány-korszakhoz köthető. Gyurcsányék az állami vagyonvédelmet egyre inkább erre a rendőrséghez mind megjelenésében, mind szervezettségében megtévesztésig hasonló, félkatonai szervezetre bízták. Ez a fegyveres biztonsági cég látta el számos minisztérium, hatóság, állami cég épületének őrzését több száz millió forintért. De még a nyomozó hatóságok, például az ügyészség sem saját embereivel őrizteti épületeit, amely jelenleg is az In-Kaltól rendeli meg ezt a szolgáltatást. Sok helyen rájuk bízták az állami alkalmazottak munkabérének szállítását, és nemritkán külföldi delegációk tagjainak személyes védelmét is, bár ezt a feladatot Köztársasági Őrezred vagy az erre hivatott más hatósági apparátus is elláthatta volna a kormánybiztos szerint. Szintén az In-Kal biztosította a balliberális kormány hosszú évei alatt az erre hivatott rendőrség helyett az állami ünnepek rendezvényeit további százmilliókért. Többek között részt vettek az augusztus 20-i és a március 15-i, illetve a 2006. október 23-i rendezvények biztosításában is, sőt szerepük volt az tévészékház szeptemberi ostromának védelménél is.
Papcsák leszögezte: az In-Kal emberei magatartásukkal ugyan többször kiváltották az állampolgárok ellenszenvét, de Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök és az általa vezetett kör elégedettségét tömeges állami megbízásaik bizonyítják.
Lehetett hallani arról is, hogy az előző ciklusokban az állami szféra egészen speciális megrendeléseket is adott az In-Kalnak, de kézzel fogható bizonyíték erre nem volt. Egészen eddig. Gyurcsányék igényeit az In-Kal fegyelmezetten kiszolgálta, adott esetben törvénysértés, sőt bűncselekmény elkövetésének lehetőségétől sem visszariadva – állította Papcsák az újságíróknak a sajtótájékoztatón, majd bemutatta bizonyítékait.
Ezek szerint az állami tulajdonú ITD Hungary Kht. 2007 májusában kötött szerződést az In-Kallal. Az állami cég azzal bízta meg a biztonsági céget, hogy a velük munkaügyi perben álló egyik vezetőjük, B. Zsolt vagyoni viszonyaira utaló adatokat gyűjtsön. A nyomozásról összefoglaló jelentés készült, amely rögzíti, hogy a nyomozás során megvizsgálták B. Zsolt gazdasági kapcsolatait – különös tekintettel a vagyonosodási körülményeire –, valamint a családi-baráti kapcsolatait. Az in-kalosok munkájuk során nyílt és operatív adatgyűjtést egyaránt végeztek, és messzemenőkig figyelembe vették a konspirációs szabályokat. A nyomozási anyag részletesen feltérképezi az ITD-alkalmazott magán- és üzleti életét, külföldi kapcsolatait, családi hátterét. A célszemély hosszabb ideig Kínában is dolgozott az ITD képviselőjeként, s az ott kialakított baráti és üzleti kapcsolatait részletesen feltárták. B. Zsolt ottani magánéletével olyan mélységig tisztában volt a biztonsági cég, hogy a jelentésben az általa bérelt házban a heti kétszeri ágyneműcsere tényét is rögzítették.
Feltárták a célszemély és családi, valamint baráti körének tulajdonában álló ingatlanokat is. Az In-Kal kiemeli, hogy az általuk vizsgált nyilvántartás adatai szerint B. Zsolt és felesége egyetlen ingatlannal rendelkezik, egyéb nincs a tulajdonukban. Papcsák ekkor felhívta az újságírók figyelmét arra, hogy Magyarországon nincs olyan nyilvános ingatlan-nyilvántartási adatbázis, amelyből név alapján lehetne lekérni adatokat. Létezik természetesen ilyen nyilvántartás, de ahhoz csak jogszabályban feljogosított személyek, például végrehajtók vagy az adóhivatal férhet hozzá.
A nyomozati anyag rögzíti, hogy a célszemély felesége, dr. V. A. a Pesti Központi Kerületi Bíróság gazdasági ügyekkel foglalkozó aktív bírája. Az In-Kal arról is tájékoztatta állami megbízóját, hogy „vizsgáljuk B. Zsolt feleségének bírói ténykedését, ahol olyan jeleket keresünk, amely gyanúnkat beigazolva tényekkel alátámasztja, hogy tevékenysége során egyes gazdasági ügyekben nem pártatlan a döntése. Az átvizsgált iratanyagok gyanúnkat nem támasztották alá.”
Papcsák az eset súlyosságát kiemelendő összegezte az esetet. Mint mondta, egy aktív gazdasági bíró aktáihoz, peranyagaihoz fért hozzá az In-Kal, azokat átvizsgálva megállapította, hogy nem talált elfogult bírói döntésre utaló adatokat. A törvény szerint azonban magánnyomozás nem irányulhat hivatalos személy hivatalos tevékenységére. Márpedig a bíró és a bírói tevékenység annak minősül.
Mi történt volna, ha az In-Kal megítélése szerint elfogultan ítélkezik a bírónő? – tette föl a kérdést a kormánybiztos. A választ a jelentés következő része adja meg – mondta –, ami egyben az egész nyomozás céljára is fényt derít. Így szól a jelentés: „Megbízónk részére további információkkal szolgálhat egy operatív figyelés, amely számot ad a célszemély napi mozgásáról, találkozóiról, napi kapcsolatairól. Felszínre hozhat olyan eseményeket, cselekményeket, melyek alkalmasak egy presszionált tárgyalás lefolytatására.” A „presszionált tárgyalás” lefolytatását a köznyelv egyszerűen zsarolásnak szokta nevezni – értelmezte a leírtakat a kormánybiztos. Az In-Kal mindezt megfejelve felajánlotta az állami megbízójának azt is, hogy vizsgálatuk bővíthető akár a hatóságok – a vámosok és határőrök – bevonásával, mivel ezzel is nyomást lehet gyakorolni a célszemélyre és üzletfeleire.
Az In-Kal B. Zsolt és bírónő felesége lakását folyamatosan megfigyelés alatt tartotta, számos fényképet készítettek a házukról. A jelentés szerint a célszemély napi mozgásának megfigyelése minimum négy autót igényel a kedvezőtlen körülmények miatt, amely később bővíthető. Terepszemléjük során feltérképezték azt is, hogy B. Zsolték lakását milyen módon lehet észrevétlenül megközelíteni. Megállapították, hogy a ház hátsó frontja egy erdővel borított heggyel érintkezik, amelyről az ingatlan megközelíthető, amennyiben megbízásuk kiterjeszthető. Az, hogy a behatolásra végül sor került-e vagy sem, nem tudható, mindenesetre, ha nem, az nem az In-Kalon múlt – állapította meg Papcsák Ferenc. Az In-Kal ezt a súlyosan törvénysértő, bűncselekmény-gyanús munkát – tőlük merőben szokatlan módon – gyakorlatilag ingyen, 200 ezer forintért teljesítette. A csekély összegnek feltehetőleg az volt az oka, hogy nem akarták felhívni a megbízatásra a figyelmet, és valószínűleg más megrendeléseken keresztül honorálták az ilyenfajta piszkos munkát – tette hozzá.
Arról, hogy minderről honnan szerzett tudomást, a kormánybiztos azt mondta, hogy az ITD-nél lefolytatott átadás-átvétel során bukkantak elő, egy korábbi alkalmazott szekrényében hagyott iratkupacból. Feltehetőleg ez néhány érintett személy nem az előírásoknak megfelelő szokásos rend szerinti iratkezelésének köszönhető. Végül akként összegezte tájékoztatóját, hogy ha egy állami cég a szimpla munkaügyi vitáját – minden gátlás nélkül – ilyen módon intézte, ilyen eszközöket alkalmazott, akkor vajon mi zajlott a szocialistáknál a milliárdos gazdasági, üzleti ügyeknél, illetve a politika színterén folyó komoly csatáknál. Ez a konkrét, dokumentumokkal bizonyítható eset teljesen életszerűvé és kézzel foghatóvá, szinte tapinthatóvá teszi Szilvásy György és a titkosszolgálatok feltételezett szerepét, akár az UD Zrt. ügyében, akár a mindennapokban. Ezek után joggal tehető fel a kérdés, hogy az In-Kalnak juttatott adófizetői milliárdok kizárólag az In-Kal szerződéseiben rögzített hivatalos tevékenységek ellenértéke volt-e, vagy ehhez az esethez hasonló törvénysértő, bűncselekmény-gyanús feladatok végrehajtására is fedezetet nyújtottak.
Papcsák Ferenc az ügy kapcsán a szükséges jogi lépéseket megteszi, s haladéktalanul tájékoztatni fogja a Legfelsőbb Bíróság elnökét és az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot is.

Mindenki megdöbbent. B. Zsoltot és gyesen lévő bírónő feleségét budai otthonukban értük el. A háromgyermekes, fiatal házaspárt felzaklatta a megfigyelésükről szóló hír. Közölték: családi házuk környékén ők maguk, de szomszédaik is több alkalommal l

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.