Kopár sziget

Soha ne mondd, hogy soha. Olyan alapelv ez, amelyet mindenhol be kellene tartani a világon, ahol csak természetre veszélyes ipari technológiát alkalmaznak, veszélyes anyagokat, hulladékot tárolnak. Aki erről megfeledkezik, vagy nyerészkedésből elmulasztja az elővigyázatosság, a szigorú védelem törvényét, az az élővilág, az emberiség ellen követ el súlyos bűntettet, amelyet a legszigorúbban kellene megtorolni, ha végre az igazi helyére billenne a világ. Kolontáron és környékén négy ember, számtalan állat, mérhetetlen nagyságú flóra pusztult el ilyen bűnök miatt, kétszázötven házat és több mint tízhektárnyi földterületet tett kopár szigetté a vörösiszap, amelyet az ajkai Mal Zrt. zagytározójában tartottak.
A térségben élőkre közel egymillió köbméternyi lúgos, bőrszöveteket is szétmaró, üzemi vízzel kevert, idegméreggel és daganatot okozó nehézfémekkel terhes áradat zúdult, a szó szoros értelmében a fejük fölül, ötven-hatvan méter magasságból.
A cég tulajdonosának első reakciója az volt, hogy ez az anyag nem káros, a tárolásával kapcsolatban a hatóság mindent rendben talált, a katasztrófára pedig nem lehetett felkészülni, hiszen ilyen nem történt még sehol a világon. A társaság a hírek szerint a felfüggesztése ellenére folytatná a termelést, miközben pilátusi gesztussal gyászlobogót helyezett el az üzeme falán. A cégvezetőket az sem zavarta, hogy ilyen testület már működik, az ilyen bűncselekményekre hivatott Nemzeti Nyomozó Iroda foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés alapos gyanújával kezdett nyomozást. Nem aggódtak különösebben amiatt sem, hogy ki kell fizetniük a kártérítést. A céget ugyanis tízmillió forintra biztosították, a zagytározót pedig egy alacsony törzstőkéjű alvállalkozóra bízták, így eddig mindössze százezer forint gyorssegélyt kellett kiosztaniuk a szerencsétlenség elszenvedőinek, köztük egy olyan asszonynak, akinek a gyermekét a saját karjából ragadta el a „vörös folyó”. Ezek után pedig volt képük azt nyilatkozni, hogy a helyszínre utazó miniszterelnökhöz hasonlóan ők is bíznak egy nemzetközi segélyalap létrehozásában.
A Mal Zrt. cinizmusa undort keltő, felháborító és gyalázatos. Ennél is rettenetesebb azonban, amire a Mal Zrt. a megelőzéssel kapcsolatban hivatkozik. A privatizációs kármentesítési feltételeket be nem tartva, néhány tíz millióért az egész alumíniumipart magántulajdonná változtató milliárdosok egyike azt állítja: azért nem modellezett egy súlyos katasztrófaeseményt a környéken, és azért nem helyezett el többszörös biztosítólétesítményeket a zagytározója körül, mert arra még nem volt példa, hogy ebből baj lett volna. Miközben tehát egy atomerőművet az elővigyázatosság elve alapján négyszeres mérnöki biztosításra köteleznek, a vörösiszap-tározó tulajdonosának vállát nem nyomta ilyen teher. A veszélyes anyag tározója védelmére nem kell milliárdokat elköltenie az amúgy is évek óta veszteséges cége kasszájából.
A nyomozóknak meg kell vizsgálniuk a hatóságok tevékenységét is. A környezetvédelmi felügyelőség ugyanis nemrég bejárást tartott a helyszínen, és nem talált rendellenességet, az illetékes minisztériumban pedig ül egy helyettes államtitkár, aki a helyi felügyelőség egykori vezetőjeként adott egységes környezethasználati engedélyt a Mal Zrt.-nek annak idején. Ebben a dokumentumban pedig a most gyilkoló lúgos folyadékot veszélytelen mellékterméknek minősítik. Lehet, hogy egyszer ő is felkerül majd a száz leggazdagabb magyarról készült könyv toplistájának élére, ahogyan a Mal Zrt. résztulajdonosa. Igazságot azonban feltehetőleg csak azután lehet tenni, ha minden gyanúsítható személy inkább előzetes letartóztatásba kerül.