Festeticsektől megvásárolt dákai kastély emeleti termeit az asszony férje emléktárgyaival rendezte be, s a „vörös szalont” – ahol több más Batthyány-relikvia mellett az a puskagolyók által szaggatott mellény is látható volt, amelyet a gróf utolsó útján viselt – mind látni akarták a nemzeti függetlenség eszményének hívei. Látták is: Deák Ferenc, Teleki László, Széchenyi Béla, Tarczy Lajos főiskolai tanár meg a tanítványai… A klasszicista épület, eredeti szépségében helyreállítva, ma is áll. Pszichiátriai és szenvedélybetegek integrált intézménye. Névadója a tragikus sorsú miniszterelnök középső gyermeke, Batthyány Ilona, aki – végrendeletének tanúsága szerint – mindig is szociális intézménynek szánta a család dákai birtokát. A vörös szalon helyén, amelynek kiállítási tárgyait az 1920-as években a Nemzeti Múzeumnak ajándékozták a Batthyány-örökösök, ma is van egy emlékszoba: Batthyány Lajos özvegyének és gyermekeinek dákai történetét és a kastély másfél évszázados históriáját szemléltetik a fotográfia- és rézkarcmásolatok. Ajtaja sarkig tárva, a kiállítást helybéli és idegen is megtekintheti.
Tóth Dezső könyvtáros, a falu szülötte a legapróbb részletekre kiterjedő figyelemmel tárta fel a Batthyány család dákai éveit. Azt azonban senki nem kutatta, hogy Batthyány Lajos özvegye miért éppen ezt az egyutcás kistelepülést választotta menedékül, amikor hazatért. Azt hitte, itt még a titkosrendőrök vigyázó szemei elől is elrejtőzhet? Az 1816 és 1888 között élt Zichy Antóniáról évtizedeken át írták jelentéseiket a bécsi udvar ágensei. Furcsa módon ezeknek a nemtelen kordokumentumoknak köszönhetően ismeri az utókor azon főurak névsorát, akiket ez a hölgy – ahogyan kortársai nevezték: az „ifjúság bálványa”, „a leglelkesebb honleány” – reformpártivá térített. De azt is a titkosrendőri irományokból tudjuk, hogy hányszor ajánlotta fel otthonát alsóházi politikai összejövetelek céljaira, mikor küldött gyorsfutárt az ellenzék számára különösen fontos ülésekről elmaradókért; és miként irányította a felsőtábla ülésein a karzatról az eseményeket, hallgatásra intve, illetve tapssal lelkesítve a felszólalókat…
Ám a reformkorban és az önkényuralom éveiben egyformán kiváló szellemiségű iskolaváros, Pápa közelsége is érv lehetett az özvegy számára, amikor megvásárolta a dákai kastélyt. Pápa, református kollégiumával, rebellis bencés szerzetesek által igazgatott katolikus gimnáziumával, az 1850-es évek végén a „megátalkodott” negyvennyolcasok végvára volt. Batthyány Lajosné mindig megjelent a kollégiumi diákok gimnasztikai vizsgáján, a bencés gimnázium zászlóavató ünnepségén, adományokat küldött a pápai nőegyletnek, a szegény sorsú árváknak, az iskoláknak. A zászlószentelési ünnepségen Mindszenty Gedeon versét szavalta egy kisdiák: „Ki kell göngyölni a zászlót! Hadd lengjen nyíltan, szabadon! Hadd lássa meg minden ember, fönn, lenn és minden oldalon!”
Hazafias tüntetés
De fontos érv lehetett a dákai birtok mellett az is, hogy e nyugat-dunántúli kis falutól szinte karnyújtásnyira voltak a közeli jó barátok által csak Tóninak (Tonynak) becézett asszony hívei. Például Deák Ferenc, a hajdani pápai diák, aki igencsak sietett, hogy tiszteletét tegye az özvegynél új otthonában. Vagy Széchenyi István, akit viszont 1860 vízkeresztjén Batthyány Lajosné látogatott meg Döblingben, két kisebbik gyermeke társaságában. Naplójának tanúsága szerint Széchenyi sokat foglalkozott a szépséges Zichy nővérekkel. Batthyányné húgának, a Tininek becézett Karolinának a sugárzása talán még meg is perzselte a legnagyobb magyar szívét. Vannak, akik azt állítják, a gróf Batthyány Lajos iránt táplált ellenérzéseit sem csupán a politikai nézetkülönbségek szították, hanem az a tudat is, hogy a miniszterelnököt mind a két Zichy grófnő fenntartás nélkül imádta – Széchenyi 1848. április 2-i bejegyzése szerint – még hálóköntösben is…
Az is elképzelhető, hogy az ikervári kastélyt, az első és az utolsó közös otthon emlékét és hangulatát idézte fel Batthyány Lajos özvegyében a dákai rezidencia. A helyet, amelyről le kellett mondania a halálra ítélt családfő háza népének 1849. október 6. után – a Haynau saját kezű aláírásával hitelesített „ítéletlevél” szövege szerint: „a lázadás által okozott károk pótlásaként”. Az 1834-ben életüket Isten és ember színe előtt egymáshoz láncoló két főrangú ember sorsdöntő elhatározása, hogy tudniillik Batthyány Lajos – hitvese hatására – a nemzeti politika porondjára lép, Ikerváron született meg.
Egy évvel azután, hogy megtelepedett Dákán, legidősebb gyermekének, Emmynek az esküvője alkalmából hazafias tüntetést rendezett Batthyány Lajos özvegye. Amikor Teleki László, az egyművű drámaíró, az 1848-as kormány párizsi követe válogatott udvari praktikák és zsarolások által megtévesztett alattvalóként hazatérhetett 1861-ben, útja szinte másnap Dákára vezetett. A hírre, hogy az új függetlenségi mozgalom vezére a közelben van, öt-hat száz ember gyűlt össze Pápán, hogy az „ünnepiesen kivilágított” Dákára vonuljanak és a kastély előtt Batthyány Lajosné vendége mellett „tüntessenek”. (Nem véletlenül lett Illyés Gyula 1963-as Különc című drámájának egyik színtere a dákai kastély; a darabból Vámos László rendezett 1980-ban televíziós produkciót. Teleki László szerepét Sinkovits Imre játszotta.) A „tömegdemonstráció” a Pápán tanító bencés szerzetes, Vaszary Kolos zárszavával ért véget. „Most már hisszük – mondta a későbbi esztergomi érsek –, hogy reményeink nem lesznek üres szappanbuborékok.” Az eseményről Mikszáth Kálmán kedvenc gleichenbergi fürdőorvosa, Závory Sándor is megemlékezett: „1861-ben Deák Ferenc látogatóban volt Dákán özvegy Batthyány Lajosnénál. A diákok megtudták. A dalárdisták összebeszéltek. Alkonyat után kiballagtak a közel fekvő Dákára. Ott a világító ablakok alatt csendben felálltak s rázendítették a dalt: Hazádnak rendületlenül! Deák kinyitotta az ablakot, oda állt, onnan hallgatta a gyönyörű éneket… Igen kedvesen lepte meg a nagy hazafit e gyöngéd figyelem, úgy a grófnőt is. Lejött megköszönni a megtiszteltetést, s mondott nekik hazafias, buzdító, biztató beszédet: Sötét idő borult ránk. Most nem tehetnek önök a hazáért semmi mást, mint hogy tanuljanak… mert… csak műveltségünk által tarthatjuk fenn magunkat…”
Kígyói dinasztia
Az özvegy – mint az 1840-es években – dákai menedékében sem méricskélte, mekkora kockázatot vállal azáltal, hogy messze hangzó hazafias tüntetések háziaszszonya lesz. De azt sem fontolgatta, hogy egyetlen fiát, Elemért milyen szellemben nevelje. A lehető legérzékenyebb korban, kiskamaszként ismerte meg a dákai birtokot az 1847-ben született gyermek. Volt honvédtisztekből toborzott nevelői mellett életpályáját alighanem az uradalom híres lótenyésztése határozta meg, amelyet az egyik korábbi tulajdonos, Nádasdy Tamás gróf honosított meg. Batthyány Elemér felnőtt emberként elkerülte a közélet porondjait, és minden energiáját a hazai lósport és -tenyésztés fellendítésére fordította. Azt a programot valósította meg a mindennapi gyakorlatban, szokták volt mondani róla, amelyet Széchenyi István eltervezett. Amikor azonban a kivégzett miniszterelnök egyetlen fiú utóda szerelmes ifjúként Ferenc József hitvesének unokahúgát, Marie Louise von Wallersee grófnőt szerette volna eljegyezni, az édesanyja térítette észre. „Gyilkos családba nem nősülünk” – írta gyermekének Batthyány Lajos özvegye. Meg is fenyegette: ha tilalma ellenére mégis feleségül veszi szíve választottját, házasságkötésük másnapján öngyilkosságot követ el. (A házasság – természetesen – meghiúsult.) De az özvegy azt is megtiltotta fiának, hogy a királyi vadászatokon részt vegyen. Elemér e tiltást anyja halála után sem feledte, s ha a királyné szépsége és vonzereje mégis ki-kicsalogatta a gödöllői fényes rendezvényekre, sosem engedte, hogy Ferenc Józsefnek bemutassák. A történethez persze az is hozzátartozik, hogy Ferenc József „a felesége társaságában zokszó nélkül lenyelte, hogy Batthyány gróf keresztülnéz rajta, sőt görcsösen igyekezett elsiklani e kínos jelenetek felett”.
A dákai kastély utolsó grófi tulajdonosát, Batthyány Ilonát csak „paraszt grófnőként” emlegette a falu népe. Miután fivérétől 1916-ban megvásárolta a birtokot, Ilona szinte állandóan Dákán tartózkodott. A falunak úgyszólván minden rendezvényén megjelent. (Az utolsó fényképfelvétel műkedvelő színielőadás alkalmával készült az idős asszonyról nem sokkal a halála előtt.) Csak egy határozott kikötése volt: a táncmulatságokon az ő jelenlétében ne játsszanak bécsi keringőt. Batthyány Ilona sem tudta megbocsátani édesapja halálát az uralkodói háznak – ahogyan özvegy édesanyja Dákán magyarul írt visszaemlékezéseiben olvasható: „ezen kígyói Dynastiának”. Ha csak tehette, borsot tört Ferenc József orra alá. Cinkotai kocsisa mesélte el egyszer, miként intézte el Batthyány Ilona, hogy a négylovas hintóján gödöllői nyaralójába igyekvő császár és király csak lépésben haladhasson – legalább Kerepesig. Asszonya parancsára hatlovas fogattal vágott az uralkodó elébe a történet felelevenítője, s hosszú kilométereken át lelkesen fékezte Ferenc József utazását. (Vagy fél évszázaddal később Balatonfüreden voltam szemtanúja a nemzeti ellenállás hasonló megnyilvánulásának, akkor egy gyönyörű tizenéves lány lassította le a pártüdülőbe igyekvő autókaravánt, amely állítólag Kádár Jánost szállította a tó partjára. Amikor az út közepén feltűnő lassúsággal lépegető „renitenst” harsány dudaszóval próbálták siettetni, a lány hátrafordult és megfontoltan az útra köpött. Ismerte-e Batthyány Ilona történetét, vagy sem, nem tudom. De azt igen, hogy „a paraszt grófnő” lelki rokona lehetett.)
Batthyány Ilonának nemcsak a merészségéről, hanem a jóságáról is sok történetet hagyományozott az utókorra a falusi emlékezet. Az első világháborút megjárt dákai katonáknak öt-öt holdnyi földet adományozott, kastélyát pedig három–tizennégy éves vagyontalan leánygyermekek otthonául szánta. Azt szerette volna, ha az intézményt – édesanyja emlékére – Antónia Gyermekotthonnak hívják. A műemléki védelmet élvező szociális és egészségügyi intézet, amely 1949 óta működik a nagy múltú kastély falai között, ma Batthyány Ilona nevét viseli.
Kastélymentők
A birtok 1942-ben került köztulajdonba, a Batthyány családtól Veszprém vármegye vásárolta meg. A hazánkra zúduló történelmi viharoktól azonban új tulajdoni állapota sem tudta volna megmenteni a dákai kastélyt és a hozzá tartozó hatalmas parkot, ha sorsára nem ügyeltek volna lelkiismeretes emberek. 1943-ban idősb Antall József mint menekültügyi kormánybiztos a Magyar Vöröskereszt és a pápai nuncius hatásos védelmében olasz menekülttábort létesített az egykori Batthyány-rezidencia falai között. Négy évvel később a falu plébánosa, Körmendy József akadályozta meg, hogy lebontsák az épületet. Aztán Török Lajos következett, aki igen leleményesen és diplomatikusan szervezte meg a Batthyány-kastélyban berendezkedő „szeretetház” mindennapjait. Hasznosítani próbálta, ami a Batthyány-uradalomból a viszontagságos évek után még úgy-ahogy megmaradt – gazdasági épületek, háziállatok, gépek, szerszámok –, s az újraélesztett udvarház termékeiből tartotta fenn a kezdetben idős emberek gondozására berendezkedő, később fogyatékosok ápolásával is próbálkozó, ám a hivatalosan előírt osztálygyűlölettől minden időben tartózkodó intézményt. (A Batthyány-kastély nem egy „osztályidegen” öreg arisztokratának lett a menedéke a Rákosi-rendszer legvadabb éveiben is.)
Ma a Közép-Dunántúl régió, Veszprém, Komárom-Esztergom és Fejér megye fogyatékosait, pszichiátriai és szenvedélybetegeit látják el az egykori grófi rezidenciában, ahol a hírlapírót a község polgármestere, Végh József és a Batthyány Ilonáról elnevezett intézmény igazgatója, Hanich Ferenc vezeti végig. A mintegy százharminc főnyi személyzet szóhasználata szerinti „régi kastélyban” negyvennyolc embert ápolnak, a klasszicista műemlék épülethez tartozó, többhektáros parkban lévő „kis kastélyban”, amely külsejét tekintve a régi épület kicsinyített és modernizált mása, ötvenhatot. Az ugyancsak a kastélyparkban emelt, úgynevezett T épületben hetven gondozásra szoruló személyt helyeztek el, a panelházban negyvennégyet. A faluban két, fogyatékos személyek rehabilitációjára alkalmas lakóotthont létesítettek; az intézetnek a közeli Nyárádon és Kamondon is van már „leányvállalata”. Legfiatalabb lakójuk még a huszadik életévét sem töltötte be, a legöregebb nemrég múlt kilencvenkettő. A terebélyesedő intézmény ápoltjainak átlagéletkora 47 év. A százharminc főnyi személyzet egyetlen tagja sem mondja rájuk még véletlenül sem, hogy betegek. Mindennapi nyelvhasználatukban száz másik kifejezés szerepel a gondjaikra bízott emberek állapotának megjelölésére. Az intézménynek van kosárfonó, gyertyaöntő, nemezelő- és szőnyegszövő műhelye, tornacsarnoka, a kastélypark hátsó végében van kertészete is. Mindegyik az intézet lakóinak foglalkoztatását szolgálja.
A község népe egyetértésben él az intézet lakóival, akik – hivatalosan – maguk is dákai polgárok. Mindenki tisztában van azzal, hogy az általuk változatlanul szeretetotthonként emlegetett létesítmény munkalehetőséget biztosít a falunak, lendületet visz a település életébe. A hírét is messzire röpíti. Mint százötven évvel ezelőtt, amikor Batthyány Lajos özvegye Dákára költözött a gyermekeivel, hogy egyedül boldoguljon, méghozzá negyvennyolcas alapon. Ahogyan 1849. október 5-én írt levelében Batthyány Lajos meghagyta neki, nem várt „alamizsnát azoknak a kezéből”, akik gyermekeit árvákká tették. És ezt a végrendelkezést, úgy tűnik, még ma sem feledték azon a vidéken, amelyik a Batthyány család választott szülőföldje lett.
origo.hu
Vogel Evelín: Magyar azzal fenyeget, hogy börtönbe zárat - videó
