Válnak az állatok is

Az emberi személyiség az evolúció terméke, a Homo sapiensre jellemző sokszínűség a főemlősöknél sokkal fejletlenebb állatoknál alapozódott meg a törzsfejlődés évmilliói alatt. Ugyanez állhat az emberi társas viselkedés formáira is: könnyen lehet, hogy az evolúciós folyamatban azok az egyedek maradtak meg, amelyek magas együttműködési hajlandósággal rendelkeztek, a többit kitaszították, vagy elvált tőlük a párjuk.

A Debreceni Egyetem Barta Zoltán professzor vezette viselkedésökológiai kutatócsoportja nemrégiben igazolta a holland Max Wolf tudóscsapatának modelljét. Ez azt jósolta, hogy az alacsonyabb szaporodási kilátású állati egyedek várhatóan másként viselkednek, mint a reprodukció szempontjából kedvezőbb kilátású társaik. Feltételezték, hogy a természetes szelekcióval kialakult fajokon belül nem minden esetben tapasztalunk azonos helyzetben azonos viselkedést. Ha pedig az egyedek ugyanarra a szituációra eltérően reagálnak, akkor az egyedek nem egyformák, vagyis van saját személyiségük.
A modellt elsőként a Debreceni Egyetem kutatócsoportjának tagjai, Gyuris Enikő, Feró Orsolya, Tartally András és Barta Zoltán tesztelte rovaroknál, azok közül is a Magyarországon tömegesen megtalálható verőköltő bodobácsoknál vagy suszterbogaraknál.
– A hosszú és rövid szárnyú bodobácsokkal végeztük a kísérleteket, megnéztük, hogy a kétféle bogár közül mely egyedei között akad több bátor. Figyeltük, hogy megijesztés után mennyi idő elteltével mer megmozdulni, mennyire aktív, illetve mennyire kockázatvállaló vagy felfedező hajlamú. Ez utóbbit azon mértük, milyen közel merészkedik a számára ismeretlen tárgyakhoz. Azt tapasztaltuk, hogy a rövid szárnyúak, amelyeknek a szaporodási kilátásai kedvezőbbek, lustábbak, gyávábbak, „otthonülőbbek”, a hosszú szárnyúak pedig jobban kockáztatnak, és aktívabbak is. Most egy lépéssel tovább megyünk, és a bodobácsok társas viselkedését vesszük górcső alá. Azt szeretnék kideríteni, hogy a különféle személyiségvonásokkal rendelkező egyedek mennyire társaságkedvelők – tájékoztatott Barta Zoltán.
A kutatócsoport távolabbi céljairól szólva Barta Zoltán elmondta: igen érdekes eredményekkel kecsegtet a társas viselkedésen belül az együttműködési hajlandóság társkapcsolatokra gyakorolt hatásának vizsgálata. Egy bristoli kutatókkal közösen kidolgozott, 2008-ban a Nature-ben publikált modell szerint ugyanis feltételezhető, hogy az egyedek az együttműködő társat előnyben részesítik a kevésbé együttműködő, lusta partner rovására.
Így az egyes populációk egy idő után csak magas alkalmazkodási hajlandóságú egyedekből állnak, ami növeli az elvárási küszöböt, vagyis az egyes csoportosulások egyre együttműködőbbek lesznek. Ha ez igazolódik, tudományos magyarázatot találhatunk a válásra. Madaraknál is előfordul ugyanis, hogy alapvetően monogám fajok egyedei elválnak egymástól. Modellünk szerint ez azért következik be, mert a pár egyik tagja nem elég együttműködő – fejtette ki a professzor.