Magyarország szerencsés csillagállás és nemzeti kormány irányítása alá került. Az ország, s különösen a magyar vidék talpra állításának új időszaka kezdődik. A nemzetközi események is elősegítik az új gazdasági, munkahelyteremtő, vidékfejlesztő és tájrehabilitációs politika elindítását.
Az első lépés már megtörtént: a nemzeti együttműködés programja rögzíti az említett fő politikai prioritásokat. Kiemelt szerepet szán a program a vízalapú gazdaságfejlesztésnek, ez reményt keltő a Duna–Tisza közén élő százezreknek, hiszen az ENSZ 2003-ban félsivatagi övezetté nyilvánította e területet, Magyarország közepét. Nem mehetünk el emellett szó nélkül, homokba dugott fejjel nem várhatjuk az ökológiai katasztrófát. Azaz, vízpótlást kell végrehajtani az Alföldön, a Duna–Tisza-projekt – beleértve a két folyót öszszekötő csatorna megépítésének ötletét – mindenképpen érdemes arra, hogy a magyar kormány ezt a több európai országot érintő, egyúttal a sokoldalú magyar érdekeket messzemenőkig figyelembe vevő projektet megvalósításra javasolja. Igazi nemzeti konszenzus alakult ki erről a csatornáról, hiszen az MSZP, a Jobbik és az LMP programjában is szerepel a megvalósítása.
Nagyszerű a pillanat, mert a 2011. év első félévi EU-elnökséget Magyarország látja el, és Budapest a vízpolitikát kezeli elsődlegesen. ENSZ-beli felszólalásában Schmitt Pál köztársasági elnök is foglalkozott ezzel a fontos témával. A Magyar Tudományos Akadémia is erőteljesen aktivizálja magát, az utóbbi hetekben számos konferenciát szervezett e témakörben, kiemelendő a Vízkészletek jövője a Tisza vízgyűjtőjén című tanácskozás, az MTA Környezettudományi Elnöki Bizottság konferenciája az idei szélsőséges időjárási események káros hatásairól és a vízi társulatok bicentenáriumi összejövetele. Említést érdemel a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Justitia et Pax Bizottsága és a Konrad Adenauer Alapítvány közös nemzetközi konferenciája A víz: élet. A Tisza régió vízgyűjtőrendszerének biztonsága címmel.
2010 júniusában Visegrádon tartották a visegrádi csoport (V4), továbbá Szlovénia, Románia és Bulgária agrárminiszterei tanácskozásukat. Zárónyilatkozatuk egyik fő üzenete a „küzdelem az élhetőbb vidékért” volt, azaz a vidékfejlesztési forrásokat a kialakítandó, megfelelő infrastruktúrára, a megélhetést és munkát biztosító vidék kialakítására kell fordítani. Aktuális ez, mert már 1995-ben a magyar Országgyűlés a Duna–Tisza– Homokhátság problémáinak kezelésére országgyűlési határozatot fogadott el olyan célkitűzésekkel, mint a Duna–Tisza köze mezőgazdasági fejlesztése, a vízpótlás részleges, a későbbiekben teljes megoldása, az élővilág helyreállítása, megóvása, a népességmegtartó és vonzó területfejlesztés, a munkahelyteremtés lehetőségeinek felmérése, megvalósítása.
Meg tudjuk-e őrizni a Duna–Tisza közi tájat? Fennmarad-e a tanya, a tanyás településrendszer és gazdálkodási forma, a magyar nemzeti örökség része, amelynek új életre keltése és fejlesztése nemzeti érdek? Így fogalmazott a 2009. évi ötpárti (!) országgyűlési határozat a tanyák és tanyás térségek megőrzéséről, fejlesztéséről. Az új vidékfejlesztési politikánk megvédi-e e nemzeti örökségünket?
Talán. Bár aki tájékozódik például a bugaci tanyavilágban, szomorúan szembesülhet a kiszáradt tavakkal, a folyamatosan apadó vizű ásott kutakkal, a csökkenő erdőterülettel, a Kárpát-medencében nem őshonos növények megjelenésével. Hiába született 2004-ben kormányhatározat a „Duna–Tisza közi hátság területén bekövetkezett kedvezőtlen változások hatásainak mérsékléséről”. Ekkor még vízpótló rendszer létesítésének lehetőségvizsgálatáról is szó volt.
Orbán Viktor 2008 novemberében a tanyavilágról szervezett konferencián úgy fogalmazott, hogy „aki azt gondolja, hogy az embereket a tanyákról a faluba, a faluból meg a városokba kellene űzni, valójában szegénnyé és gyengévé teszi az országot. … Mi, amikor a tanyasi emberekről gondolkodunk, nemcsak számokat látunk, nemcsak szociális problémákat látunk, nemcsak mezőgazdasági kérdéseket látunk, nemcsak településszabályozási kérdéseket látunk, hanem látjuk azokat az értékeket is, amelyeket a szabadság és a függetlenség formájában az önök élete megtestesít, és mi ezt tiszteljük.” 2010 áprilisában a Bács-Kiskun megyei Kerekegyházán még határozottabban állt ki a tanyán élők mellett, mint mondta, a „tanyákon élőkre éppúgy szükség van, mint a főváros belvárosi kerületében élőkre”. Majd ígéretet tett, hogy a választások után megalakuló kormány meg fogja találni azokat a lehetőségeket, és olyan szabályozást fog kidolgozni, hogy a kisebb gazdák is meg tudjanak a mezőgazdaságból élni, a termékeiket a piacra tudják juttatni.
A szabályozás már megkezdődött, a termékek piacra juthatnak, de a Duna–Tisza közi mezőgazdaság talpra állítása, a lakosság elvándorlásának megállítása még hátravan, mert már az ókori rómaiak is tudták: Sine aqua omnis est agricultura miserabilis et sine effectu – Víz nélkül az egész mezőgazdaság keserves és sikertelen.
Hogy mindezt miből lehet megvalósítani? Szemléletváltásra van szükség. Évente több száz milliárd forintot költünk árvízi helyreállítási munkákra, és nem gondoljuk át, hogy az árvizek során fölöslegesnek érzett hatalmas vízmennyiséget inkább vissza kellene tartani és hasznosítani. Vissza kell állítani az öntözéses mezőgazdasági formát. Ha ezzel az új szemlélettel állnánk neki a vízgazdálkodásnak, százmilliárdokat tudnánk fordítani a zöldgazdaság-fejlesztésre. Égbekiáltó pazarlás, hogy éves szinten a belépő folyók 113,6 billió köbméter vizet szállítanak be Magyarországra, a csapadékból évente 58,0 billió köbméter víz keletkezik itthon, elpárolog évente 52,3 billió köbméter vízmennyiség, és így több víz távozik a kilépő folyóinkon, mint amennyi érkezik hozzánk, konkrétan 119,3 billió köbméter víz. Ennek véget kell vetni, ahogy a XIX. században már Beszédes József vízépítő mérnök, Vásárhelyi kortársa megfogalmazta: „Házad udvarából ne ereszd ki az eső, vagy hó levét, amíg nem használtad: ugyanígy határodból, vármegyédből, országodból a vizet ki ne bocsássad, mert ez ingyen az Isten becses ajándéka.”
A nemzeti ügyek kormányának nemzetgazdasági minisztere, Matolcsy György és Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter nyár közepén mutatta be az új gazdaságpolitikai koncepciót, az új Széchenyi-tervet, amely többek között fő irányként jelöli meg a munkahelyek teremtését és a zöldgazdaság-fejlesztést. Sőt, az új Széchenyi-terv konkrétan tartalmazza a Duna–Tisza-programot és a Duna–Tisza-csatornát is. Ide kapcsolódik, hogy az MTA vezetői kollégiumának szeptemberi ülésén egyetértés született a Tisza-kutató osztály létrehozásáról. Telephelye Tiszaörvényben, adminisztrációs irodája pedig Debrecenben lesz. Hamarosan létrejön az MTA Duna-kutató intézete is, hiszen az MTA közfeladata az összehangolt Duna- és Tisza-kutatás megszervezése.
A vidékfejlesztéshez és a vízpótláshoz kapcsolódik az ország legsúlyosabb társadalmi krízisének, a romaügynek a kérdése is. Az új szemléletű vízgazdálkodás, a Duna–Tisza-projekt, a belvízlevezető csatornák újraépítése, tisztítása 20 évnyi elhanyagolás után, a Duna–Tisza közének vízpótlási munkálatai, s a csatorna munkálatainak megkezdése hatalmas munkahelyteremtést tenne lehetővé. A Tisza vízgyűjtő területe több országot érint, ahol többmilliónyi roma népesség él. Társadalmi felzárkózásukat nagyban segítené a tervezett beruházásokban, munkálatokban való részvételük. Nemzetközi összefogással, EU-s támogatással, zöldgazdaság-fejlesztéssel a cigányság problémáit az adott országokban nemzeti ügyként kezelve jelentősen csökkenthető a munkanélküliség a cigányság körében. Jók az esélyek, mert a napokban az Európai Tanács közös stratégia kidolgozására tett javaslatot a romák integrációjára, s ez a munka nagyrészt a magyar elnökség idejére fog esni.
Magyarországon a teremtett világgal szembeni magatartásunk több, mint a környezet megóvása, több, mint a jelen és a jövő generációk méltó életkörülményeinek biztosítása. A természeti környezet megóvása nem más, mint a közjó, mindannyiunk boldogulása hazánkban. „Teremjen a föld zöldellő növényeket, amelyek termést hoznak, és fákat, amelyek magot rejtő gyümölcsöt teremnek a földön” – olvashatjuk a Teremtés könyvében. Legyen így a Duna–Tisza közén is!
A szerző volt országgyűlési képviselő
origo.hu
Itt vannak az ötös lottó legfrissebb nyerőszámai
