Egyedülálló gyep a Hortobágyon

Nemrégiben a Hortobágy értékének megítélése szempontjából korszakalkotó felfedezést sikerült tenni a Sümegi Pál vezette kutatócsoportnak. Több tízezer éves magminták elemzésével bizonyították, a nemzeti park területén található pannon szikes ősgyep nem folyószabályozás következtében alakult ki, hanem annál jóval korábban, a pleisztocén földtörténeti korban jött létre természetes módon. Mivel ez Európában egyedülálló, a felfedezés azt jelenti, hogy a jövőben nemcsak kultúrtájként, hanem természeti kincsként is védett lehet a Hortobágy.

A legközelebb szikes ősgyepek – sztyeppék – Közép-Ázsiában vannak, így tudományos szempontból különösen érdekes, hogy azoktól távol, Európa középső részén is kialakulhatott egy földtörténeti keletkezésében, anyagösszetételében, növényzetében ugyanolyan képződmény. Azt már régen gyanítják, hogy a természetvédelmi terminológiával pannon szikes ősgyepnek nevezett ásvány- és növénytársulás nem emberi kéz beavatkozása következtében alakult ki, mégsem tudták bizonyítani hitelt érdemlően. Most viszont, egy kiszáradt folyómederből fúrással hétméteres szelvényben kiemelt talaj rétegeiből nyert pollenmintákból tucatnyi vizsgálat segítségével sikerült bizonyítani, hogy a pleisztocén korszakhoz tartozó középső würmtől – vagyis, mintegy 35-40 ezer évvel ezelőtt óta – a szikes puszta zavartalanul fejlődött. A mintát hideg téli időben Szászberektől délre, Félhalom határában Zám-Halasfenéken vették, pollenmaradványokat gyűjtöttek és ezeket elemezték. A terület természeti és kultúrtörténeti szempontból is igen érdekes, ugyanis kis egységekben jelen van a Hortobágy összes talajtani, geomorfológiai és vegetációs jellegzetessége: a szikes mocsár, a szikes puszta, mellette egy rézkori kurgán – a népnyelv által kunhalomnak nevezett ősi temetkezési hely – is található. Környezetében több elpusztult rézkori település maradványai is fellelhetők. A hortobágyi szikesedés eredete szempontjából különösen a kurgán az érdekes – tudjuk meg Aradi Csabától, a Hortobágyi Nemzeti Park korábbi igazgatójától. A kurgánokba ugyanis egy időszámításunk előtt három-négyezer évvel ott élt kultúra előkelői temetkeztek. E pusztai népek számára a néhány tíz méteres sírhalmok elég magasak voltak ahhoz, hogy messziről hirdessék az elhunyt dicsőségét. Ilyen síremlék erdős területen nem sokat ért volna, ez bizonyítja, hogy nem a folyószabályozás, hanem jóval korábban a természet formálta olyanná a hortobágyi pusztát, amilyen most – érvel a kutató.
A Hortobágy a kilencvenes évek óta élvez védettséget, a Natura 2000-hez pedig az ezredforduló óta tartozik. Mintegy tíz éve része a világörökségnek is, ám nem természeti tájként, hanem kultúrtájként. Ha viszont, sikerül a döntéshozók számára is hitelt érdemlően bizonyítani, hogy a nemzeti park területének jelentős hányadát kitevő pannon szikes ősgyep valóban az, amit a neve takar, akkor nagy esély van arra, hogy a tájegység megkapja a vegyes – vagyis kultúr- és természeti táj – besorolást. Az átsorolás azt is jelenti, hogy a jelenleginél sokkal jelentősebb források állnak a természetvédelem rendelkezésére – tudjuk meg a tudományos eredmény gyakorlati hasznát Szilágyi Gábortól, a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatójától.