Szerecsenek

Tudjuk, a kor nem érdem, csak állapot, mint ahogy az is, hogy jómagam keveset olvasok (és még kevesebbet írok, de ez mellékes) internetes hozzászólásokat. Ám most töredelmesen be kell vallanom, hogy ezt tettem, sőt, örömmel szemezgettem bennük a Loki-ügyekben jellemzően jól értesült Hajdú Online-on. Többek között azért, mert nem tagadom, legyezgette a hiúságomat, hogy az első levelek között olvastam vissza azt a gondolatomat, félelmemet, amit a DVSC labdarúgóinak ukrajnai botránya után papírra vetettem a Magyar Nemzet pénteki számának hasábjain. „Ezúttal nincs helye a már tapasztalt ködösítésnek, szerecsenmosdatásnak” – fejeztem be a cikket, erre mit ír egy nap múlva bizonyos 6almas a maga hozzászólásában? „Kezdődik a szerecsenmosdatás!”
Ehhez persze kell legalább egy szerecsen. A debreceni három mellett már egy teljes mosodát lehet működtetni. Történetük közismert, dióhéjban anynyi, hogy a harkivi 2-1-es Európa-ligabeli vereséget követően Kabát Péter, Laczkó Zsolt és Szakály Péter a takarodó után nem „takarodott”, hanem – a klub közleményének megfogalmazása szerint – sétált egyet a városban. A békés battyogást Kabát azzal színesítette, hogy ököllel beverte a lengyel konzulátus előtti őrbódé ablakát; szerencsére az ott tartózkodó katona nem lőtte le, hanem inkább előállította őket, s 120 euró lepengetése után elhagyhatták a rendőrséget. Hogy Kabát és Laczkó közös szállodai szobáját még az eset előtt vagy után dúlták fel, az egyelőre rejtély, az kevésbé, hogy mindezt – egybehangzó ukrán médiaforrások szerint – italosan tették.
Utóbbi tényről a DVSC már említett közleménye szerényen hallgat, ami a szerecsenmosdatás közvetett formája. Pedig rövid morfondírozás után rá lehet jönni, ez esetben (is) az őszinteség lett volna a legokosabb, elvégre a részeg randalírozás szintén nehezen védhető, de mindezt józanul véghezvinni egyenesen vadállati tett. És ekkora állatok mégsem lehetnek… A klub szinte dicsérőleg közli, hogy a Kabáték szobájában keletkezett kárt a játékosok megtérítették. A fogalmazás alapján az az ember érzése, mintha a felettük lévő fürdőszoba felől beázott volna a plafon, de a fiúk voltak olyan rendesek, és bár nem tehettek róla, mégis állták a festés költségeit. A debreceni mosdatás tisztító hatását a még ismeretlen mértékű büntetés mutathatja meg igazán, a már idézett 6almas mindenesetre úgy véli: „Amilyen a vezetés, olyan a beosztott!” Jó szívvel csak Herczeg András klubigazgató nevében kérhetném ki e kijelentést magamnak.
Nem felmentve az irányítókat, illetve Laczkót és Szakályt, hadd időzzek még pár mondatig Kabátnál. A kor, ugye, állapot, amely ha nem is érdemesít, de kötelez. Egy 33 éves családapát, volt válogatottat, több országot bejárt egykori légióst például arra, hogy a gyepen kívül és belül példával szolgáljon azoknak, akiknek a sors még kevesebb tapasztalatot, lehetőséget, időt adott. Október végén, a Fradi elleni kiállítása után beszéltem vele, akkor azt nyilatkozta: „Civilben más az ember, mint a pályán, én sem vagyok olyan, mint amit most mutattam.”
Nem gondoltam arra, hogy civilben rosszabb is lehet.