Dzsafar Panahit március 1-jén tartóztatták le otthonában Mohammad Raszulof és Mehdi Purmussza iráni filmkészítők társaságában. Fogva tartását az iráni kulturális miniszter április 14-én kormányellenes munkásságával és a választásokkal kapcsolatos viselkedésével indokolta. Később az engedély nélküli filmkészítés vádját is felhozták ellene, az iráni hatóságok nem politikainak nevezték letartóztatását.
Fogva tartásának híre általános nemzetközi felháborodást váltott ki, a világ vezető filmesei, politikusai tiltakoztak letartóztatása ellen. Május 25-én kétszázezer dollár óvadék ellenében engedték szabadlábra.
Panahit kedden hat év börtönbüntetésre ítélték, húsz évre eltiltották mindenféle filmes tevékenységtől, valamint külföldre utazását és médiával való érintkezését is megtiltották. Hamid Dabasi, a Columbia Egyetem iráni tanulmányok professzora az iráni mozi katasztrófájának minősítette az ítéletet. Panahi ügyvédje az ítéletet „keménynek” minősítette, és hozzátette, fellebbeznek a döntés ellen.
A bíróság előtt tett vallomásában a direktor magát az igazságtalanság áldozatának nevezte, az ellene felhozott egyik vádat pedig egyszerűen viccnek minősítette. Panahi szeptemberben úgy nyilatkozott, ha egy rendező nem készíthet filmet, olyan, mintha bebörtönöznék.
Öt erős állítás a KEHI-jelentésből: így vezette Magyar Péter a Diákhitel Központot